Konszolidáció

Erőteljes konszolidációnak lehettünk tanúi a Balkánon – összegezte Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő a korábban hagyományosan Európa puskaporos hordójának számító félszigeten jelenleg tapasztalható folyamatokat.

– Ezek a folyamatok nem voltak teljesen zökkenőmentesek, de az irányok egyértelműek: Szlovénia, illetve Horvátország már az Európai Unió tagja, és napjainkra megindult a többi balkáni ország közeledése is a közösséghez. Ez azt jelenti, hogy vagy tagjelöltek, vagy már a tagjelöltség előszobájának tekinthető uniós projektek résztvevői. Két országban ugyanakkor jelentős elmaradás tapasztalható e téren: ezek Bosznia-Hercegovina, illetve Koszovó – mondta az igazgató.

Bosznia-Hercegovina mai helyzete Tálas Péter szerint az 1995. évi daytoni béke-megállapodásban gyökerezik: igaz, hogy a szerződés végre lezárta a szörnyű vérontást, ám egyszersmind rendkívül széttagolt állami berendezkedést hozott létre. Ez nem kizárólag etnikai megosztottságot jelent: közigazgatási szempontból is töredezett, nehezen működtethető államalakulatról beszélhetünk, ahol éppen emiatt nincsenek „nagyobb robbanások". Ám az egész országra kiterjedő reformokat rendkívül nehéz keresztülverni, mivel rengeteg védekezésre, ellenállásra képes entitás létezik egymás mellett – közigazgatási, vallási, etnikai tömbök.

– Ebben az országban érezhető legkevésbé a konszolidáció, itt a leglassúbb a társadalmi modernizáció és a gazdasági fejlődés üteme. Ezek a folyamatok annál is visszafogottabbak, mint amit a nemzetközi közösség elvárna. Ebből kifolyólag belátható időn belül nem is remélhető, hogy a nemzetközi békefenntartó erők kivonuljanak az országból. Ezek az erők, ha nem is orvosolhatják a belső feszültségeket, de mindenképpen ellenőrzés alatt tartják és tompítják azokat. A nemzetközi jelenlét emellett egyfajta jelzés is a helyiek felé: odafigyelünk rátok, mert még nem tudtatok teljesen a saját lábatokra állni a háború után – összegzett Tálas Péter.

Koszovóban, ahol katonai értelemben rendeződött a helyzet, más jellegűek a problémák, mint Boszniában.

– Ott sokkal inkább a politikai vezetés minősége vet fel kérdéseket. Az országban ugyanaz a politikai kör birtokolja a hatalmat 1999 óta; ez gyakorlatilag a Hashim Thaçi által vezetett egykori Koszovói Felszabadítási Hadsereg, az UCK elitjét jelenti. Az azóta eltelt évek azt bizonyították be, hogy akik fegyverrel eredményesen voltak képesek harcolni a függetlenségért, azok politikusként nem feltétlenül állják meg a helyüket ugyanilyen sikerrel. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint hogy Magyarországon például a migrációs válság első előjele is a koszovóiak nagyszámú megjelenése volt a déli határunkon, majd azt átlépve az országban még 2014-ben. Mivel Koszovó jelenleg nem háborús terület, az elvándorlás oka ebben az esetben belpolitikai és szociális természetű volt – fogalmazott a kutatóintézet igazgatója.

Tálas Péter hangsúlyozta: a többi balkáni országban is vannak megoldásra váró kérdések, de Koszovóban mindenképpen súlyosabb a helyzet.

– Az is komoly problémát jelent, hogy a kezdeti nagy nekibuzdulási hullám után lelassult a függetlenség elismerése, és még az EU-n belül is vannak országok, amelyek nem ismerték el önálló államként Koszovót. Ez bizonyos szempontból érthető, hiszen többen is egy nem kívánt saját jövőképet látnak a helyzetben – kiszakadó kisebbségekkel, föderalizálódással. Mindez viszont azzal jár, hogy az ország számos uniós projektből kimarad, miközben a politikai vezetés láthatóan képtelen számos társadalmi, gazdasági és szociális kérdés megoldására. Hatalmas a korrupció, rendkívül erős a szervezett bűnözés, a mai napig az állam a fő munkaadó, és még sorolhatnánk. Emiatt viszont egész Koszovó stabilitása is hagy maga után kívánnivalókat. Jelentősebb elmozdulási lehetőség a jelenlegi helyzetben nem is nagyon látható. Óriási szükség lenne rá, hogy a külföldi tőke is befektetésre ajánlott területként tekintsen az országra, de ez is kemény dió, hiszen a 2008-as gazdasági világválság hatásainak teljes felszámolása még nem sikerült Európában, különösen nem ebben a térségben. De mint mondtam, katonai kockázatokat Koszovóban kevésbé látok, mint Bosznia-Hercegovinában – jegyezte meg a szakértő.

A Balkán tehát a mai napig az 1990-es évek háborúinak következményeivel él együtt nap mint nap, és ezek alól a háborús bűnösök bíróság elé állítása sem hozott maradéktalan feloldozást.

– A társadalmakban mindenképpen komoly visszhangot váltanak ki e perek, ugyanakkor minél inkább távolodunk az eseményektől, és minél inkább a politikai szférát kezdi érinteni a nemzetközi elszámoltatás, annál több olyan döntés születik, amelyek nem feltétlenül egyeznek a társadalmi igazságérzettel. Ilyen volt a közelmúltban Vojiszlav Seselj vagy Radovan Karadzsics ügye, de említhetem Ante Gotovina felmentését is, miközben a horvát tábornok két olyan hadieseményben is részt vett, amelyek a szerb kisebbség jelentős sérelmével jártak. Ezek az esetek bizonyosan nem segítik a megbékélést – sorolta az igazgató.

A régiónak további nehézségeket okoz a migrációs válság, amelyben a Balkán államai tranzit-országként funkcionálnak, és mivel a schengeni zóna alapvetően határlezárásban gondolkodik, fokozottabbak a terhek is. Ezzel összefüggésben Tálas Péter rámutatott: ez különösen azoknak az államoknak rossz, amelyek beleesnek az útvonalba. A macedón–görög határon eleve kemény a helyzet, de Macedónia mellett érintett Szerbia, Horvátország és Szlovénia is. A török megállapodással kicsit visszaesett az érkezők száma, de ha ismét beindul az áradat, megint problémák jelentkeznek majd. Annyit ugyanakkor érdemes elmondani, hogy a korábbiakhoz képest e kérdésben is együttműködőnek bizonyultak a balkáni államok. A macedón határzár például eleve az osztrák–német tandemnek köszönhető. Ilyen értelemben mindez újabb bizonyíték volt Európa számára, amely azt mutatja, hogy ezekkel az államokkal igenis együtt lehet működni, hiszen ők is tudják: ha kiveszik a részüket a tehervállalásból, cserébe infrastrukturális fejlesztésekben reménykedhetnek, és közelebb kerülnek az Európai Unióhoz.

Tálas Péter szerint az Iszlám Állam megjelenése a Balkánon is okozhat gondokat, ám a terrorszervezet tevékenysége döntően továbbra is a Közel-Kelet és Észak-Afrika egyes államaira összpontosul, vagyis nem várható előretolt hídfőállások létrejötte például Bosznia-Hercegovinában – ahol egyébként már bizonyítottan jelen vannak terroristasejtek.

– Bosznia-Hercegovinában, Koszovóban, Macedóniában jelentős muszlim közösség él, így itt kétségtelenül jobban el tudnak vegyülni a terroristák – akárcsak Franciaországban vagy Belgiumban. Ugyanakkor nem gondolom, hogy fokozott radikalizálódástól kellene tartani a helyieket illetően. Az ilyesminek eleve részben egyéni okai vannak, és a nyugat-európai elemzések szerint nem magából az iszlám hitből fakad. A párizsi vagy brüsszeli merényletek szervezői, elkövetői sem kötődtek az ottani muszlim közösséghez, hanem egy-egy szélsőséges imám hatására radikalizálódtak. Ezek a balkáni államok sokkal inkább háttérországok, toborzóbázisok lehetnek az Iszlám Állam számára – hangsúlyozta a szakember.

Szintén sarkalatos kérdés a jelenlegi világpolitikai helyzetben Oroszország és a Nyugat viszonya, az NKE SVKI igazgatója azonban úgy látja: Moszkva számára jelenleg nem a Balkán jelenti a betörési pontot.

– Oroszországnak alapvetően egy vele baráti kormány jelenthet előnyt ezekben az országokban. Kétségtelen, hogy léteznek a régióban hagyományosan oroszbarát társadalmak – így például a szerb –, ám ezek is az EU-hoz közelednek ma már. Ugyanígy csökkent a térség fontossága Moszkva szemében, amikor lekerültek a napirendről a Balkánon áthaladó energetikai útvonalak tervei. Tény, hogy Szerbia nem csatlakozott az oroszok elleni embargóhoz, ami megemelte a szerb gazdaság jelentőségét Moszkva szemében, de az orosz külpolitika fő érdeklődési iránya ma akkor sem a Balkán – mutatott rá Tálas Péter.

Magyarország jelenleg mintegy ötszáz katonát állomásoztat a balkáni NATO- és EU-missziókban. Tálas Péter szerint ez a jelenlét továbbra is alapvető fontosságú.

– Magyarország szempontjából a Balkán biztonsága és sorsa kiemelt külpolitikai prioritás, hiszen szomszédos régióról beszélünk. A legtermészetesebb dolog, hogy olyan helyen legyünk jelen, ahol az eredmények közvetlenül becsatornázhatók a külpolitika érdekrendszerébe. Még akkor is, ha aktuálpolitikai szempontból nem feltétlenül ez jelenti a legnagyobb azonnali hasznot, mondjuk a jelenlegi iraki vagy korábban az afganisztáni missziókkal összehasonlítva – indokolt a szakértő.

Forrás: Magyar Honvéd 2016. június