Kuba: sem a rendszer, sem a nép nem akar gyors reformokat

Mindez pedig továbbra sem hoz majd radikális változásokat, hiszen kijelölt utódnak a jelenlegi alelnök, Miguel Díaz-Canel, az ország korábbi oktatási minisztere, egyetemi tanár tekinthető. „Hivatalosan nincs még bejelentés azt illetően, miként osztják majd meg a hatalmat az új vezetés tagjai, de technikai változások elképzelhetők. Az sem egyértelmű, mennyire lesz kollektív ez az új vezetés. Viszont Miguel Díaz-Canel nagyjából ugyanazt a vonalat képviseli, mint Raúl: pártpolitikus, aki bejárta a teljes ranglétrát, és a ’80-as években például szolgált Nicaraguaban, a forradalomexport keretében." – vázolja Nagy Sándor Gyula. Az új vezető vélhetően Raúl Castro politikáját viszi majd tovább, vagyis hátraarc sem várható Fidel nagyon marxista, bezárkózó Kubája irányába. „Nem egyértelmű, felgyorsulhatnak-e a változások, de úgy gondolom, magának a rendszernek sem érdeke a gyors reform, gazdaságilag inkább fokozatosan engedik majd ki a gőzt a kisvállalkozások helyzetbe hozásával. A Donald Trump vezette amerikai adminisztráció valószínűleg szintén nem fogja elősegíteni a nyitást."

Nagy Sándor Gyula szerint ugyanakkor Washington részéről sem várható teljes fordulat a Barack Obama elnöksége alatt megindult enyhülés tekintetében. „Nem gondolnám, hogy például bezárnák az ügyvivővel működő nagykövetséget, amit az Obama-adminisztráció nyitott meg. Kuba szinte szomszédos ország az Egyesült Államokkal, nem állnak egymással hadban, így semmi nem is indokolná a külképviselet megszüntetését. De Trump biztosan nem ad majd kedvezményeket sem Havannának. Úgy gondolom, inkább ignorálni fogja Kubát: sem demokráciaexport, sem különösebb barátkozás nem várható."

Viszont a latin-amerikai szövetségesek köre óhatatlanul is szűkül, ami nehéz helyzetbe hozhatja Havannát. „Mivel Castro számított a térségben létező szocialista, Amerika-ellenes mozgalom vezéralakjának és előfutárának, számos ország hagyományosan nagyon baráti szemmel nézett Kubára Venezuelától kezdve Nicaraguán át Ecuadorig. De igaz ez a Kirchner-féle Argentínára vagy a Lula, majd Dilma Rousseff vezette Brazíliára is. Mára utóbbi két vezetés nincs hivatalban, Venezuela az összeomlás szélén egyensúlyoz, Ecuadorban pedig jövőre elnökválasztások lesznek, és szintén gazdasági válsággal küszködnek. Tehát a hagyományos szövetségesek megfogyatkoztak, a legnagyobb csapást pedig mindenképpen a kedvezményes venezuelai olajszállítások elmaradása jelenti."

Noha Kubában nem igazán végeznek közvélemény-kutatásokat, okkal feltételezhető: gyors és radikális változásokat, a rendszer teljes reformját maga a kubai nép sem akarja. „Ne feledjük el, hogy Kubából az elmúlt bő ötven évben Fidel Castro rendszere kiűzte az ellenzéki hangokat. Akinek nem tetszett a Castro-rezsim, börtönbe került, száműzetésbe vonult vagy elmenekült – ez több mint kétmillió embert jelent. Mára javarészt azok maradtak az országban, akik ha nem is feltétlenül szeretik, de elfogadják a jelenlegi berendezkedést. Nem tudunk olyan jelekről, amelyek arra utalnának, miszerint bárminek is komoly tömegtámogatása lenne, ami nem a mostani rendszer keretei között valósulna meg. Mert Kubában azért nincs szó észak-koreai típusú elnyomásról, és a forradalmi vezetés mindenkinek biztosít bizonyos szintű közszolgáltatást, élelmiszert. Úgy gondolom, ha demokratikusan kellene választani, a kubaiak akkor is megválasztották volna Fidelt, illetve újraválasztanák Raúlt, hiszen hatvan éve egy irányba halad az ország, mindenki ebbe született bele, és nem is ismer mást. Tudják persze, hogy máshol talán jobbak az általános körülmények, de azt is, hogy emellé adott esetben bizonyos társadalmi rétegekben milyen nyomor társul még az Egyesült Államokban is. Tehát úgy látom, ha lenne választási lehetőségük, a többség akkor is inkább a mostani berendezkedést választaná az amerikai típusú piacgazdaság helyett."

Ebből ítélve Fidel Castrónak alighanem évtizedek múlva is lesz majd szobra Havannában, függetlenül attól, mi történhet addig az országban. „Fidel eddig is nagy szimbólum volt Kubában, és a mostani rezsim vélhetően még inkább kihasználja majd a halálát propagandacélokra. Már most is folyamatosan mennek a televíziókban a történelmi összefoglalók Castro hihetetlen tetteiről, így okkal feltételezhető: Che Guevara-i magasságokba emelkedik majd otthon."