Nem az Iszlám Állam felszámolása az elsődleges célja a regionális és a globális hatalmaknak

Egyre több fronton szorul defenzívába az Iszlám Állam (IÁ) Irakban és Szíriában is: ádáz harcok dúlnak Fallúdzsában, abban a Bagdadtól nyugatra fekvő iraki városban, amelyet elsőként foglalt el a terrorszervezet még 2014 januárjában, és Rakka környékén is, amelyet az IÁ szíriai fővárosának tartanak. Ugyanakkor − a Pravda.ru nevű független orosz hírportál elemző cikke szerint − Szíriában újra súlyosbodik a hatalom helyzete: Bassár el-Aszad elnök hadserege képtelen építeni az orosz légierő támogatásával elért harci sikerekre, és szövetségesei is súlyos veszteségeket szenvednek el. Eközben Törökország és Szaúd-Arábia sokkal erősebb szerepvállalásra készül, Washington pedig ragaszkodik ahhoz, hogy záros határidőn belül megállapodás szülessen a politikai rendezésről.

Csiki Tamás szerint az kétségtelen, hogy már 2015 elejétől – Kobane felmentésétől − kezdve lassult az IÁ terjeszkedése, majd pedig teljesen meg is állt, de a teljes felszámolása még napjainkban is rendkívül optimista feltételezésnek számít, erre az iraki és a szíriai központi kormányzat stabilizálása nélkül még valószínűleg évekig nincs reális esély. Idén az IÁ iraki ellenségeinek fő célja Moszul visszafoglalása lehet, de ez nagyban függ attól, hogy Fallúdzsát mennyi ideig ostromolják még. A városi harcok általában elhúzódnak, és akár évekig is eltarthat, mire a civil lakosság újra biztonságban érezheti magát a településen. Ennek egyik oka, hogy a terrorszervezet előszeretettel hagy hátra akár több tízezer pokolgépet, csapdákat azokon a helyeken, ahonnan elűzték őket.

Szíriában a rakkai támadás sokkal inkább tűnik elterelő hadműveletnek, és fő célja az lehet, hogy megossza az IÁ erőit, illetve elvonja a figyelmet az iraki hadszíntérről.

Az IÁ felszámolásában kizárólag katonai eszközök nem vezethetnek eredményre, hiszen politikai megoldásokra is nagy szükség van. Azt is számításba kell venniük a rendezésben érdekelt hatalmaknak, hogy mind Szíria, mind pedig Irak belefáradt már a harcokba, és a polgárok többsége békét szeretne. A környező országok – amellett, hogy szintén a békét propagálják – inkább a konfliktus külső mozgatóiként tűnnek fel. Nem véletlen, hogy a szíriai konfliktust a „proxyháború", vagyis a „helyettesekkel vívott" harc mintapéldájának tartják. Irán, Szaúd-Arábia és Törökország a konfliktus mélyítésétől, de akár még az IÁ támogatásától sem riadnak vissza, ha a saját érdekeik érvényesítéséről van szó.
Ezért lehet például Aszad elnök eltávolítása vagy hatalmon tartása az egyik legfontosabb kérdés a szíriai rendezésben, és ameddig nem születik megállapodás − természetesen a háttérben − az ő utódlásával kapcsolatban az említett országok és Oroszország, illetve az Egyesült Államok között, addig megoldás sem születik majd.

Az Egyesült Államok főként Irak stabilizációjában, Irán korlátozásában és Aszad megbuktatásában érdekelt. Törökország szintén az Aszad-rezsim nélkül képzeli el Szíria jövőjét, ugyanakkor a kurdok térnyerését mindenáron szeretné megakadályozni és stabilizálni akarja a régiót, hiszen a mostani helyzet komoly gazdasági károkat okoz számára. Oroszország az Aszad-rezsim mellett foglal állást, és korlátozni szeretné az Egyesült Államokat a térségben, miközben a saját nagyhatalmi szerepét hangsúlyozná − ismertette a szakértő. „A külső szereplők összességében nem abban érdekeltek, hogy a konfliktus megoldódjon, hanem, hogy olyan módon oldódjon meg, ami számukra előnyös" − hangsúlyozta. Ezért egyik említett államnak sem elsődleges célja az IÁ felszámolása, sokkal inkább a saját érdekei érvényesítése – mondta Csiki Tamás.