Szaporodó válsággócok a világban – Amerika kudarcai

A két nagyhatalom problémája – Isaszegi János szerint- valójában nem is annyira különbözik: a gazdasági válság miatt kénytelen voltak pragmatikus intézkedéseket hozni, ami azt jelentette, hogy felpörgették a hadiipart, fokozták a fegyvereladásokat, így több konfliktus kirobbanásáért is ők a felelősek. Oroszország estében az ukrajnai válság, a Krím félsziget annektálása valójában nem az „erő" jele, hanem a belső gondokról árulkodik, illetve stratégiai lépés volt. Az Egyesült Államok esetében pedig még élesebb a kép, hiszen már nem belső problémákról, hanem egyenesen kudarcokról lehet beszélni, ha Irakot, Afganisztánt, vagy az izraeli konfliktust nézzük.

Nem jobb a helyzet Szíriában sem, ahol a 2011. március 15-én békés tüntetésekkel kezdődött, majd a véres megtorlás hatására polgárháborúba torkolló felkelés halálos áldozatainak száma mára meghaladja a 170 ezret. A Nyugat ugyan itt nem avatkozott be közvetlenül, de a szír kormány ellen küzdő különböző felkelő csoportokat fegyverekkel látták el, és látja el ma is. „Mivel Szíriában az ellenállók nem tudták sikerre vinni ügyüket, ezért egy részük egyszerűen a többi ellen fordult, sőt komoly méretű területeket foglalt el a szomszédos Irakból is" – mutatott rá a szakértő.

A hadsereg és az Iraki és Levantei Iszlám Állam (angol rövidítéssel ISIS) között több alkalommal is heves harcok folytak. Elemzők szerint a szélsőségesek még jobban ki akarják terjeszteni befolyásukat Irakban. Megfigyelők attól tartanak, hogy a még az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat szerint is túl radikális szervezet támadásai miatt Irak több részre szakadhat. Isaszegi János szerint azt is figyelembe kell venni, hogy ez azért sikerülhetett a szunnita lázadóknak, mert az amerikai beavatkozás után nem javult az iraki biztonsági helyzet, sőt sok tekintetben ma az ország rosszabb helyzetben van, mint az első invázió előtt volt.

Szíria esetében meg kell említeni Oroszországot is, amely már hosszabb ideje látja el fegyverrel és kiképzőkkel az Aszad-rezsimet, vagyis a kormányerőket, ráadásul hadikikötőt is fenntartanak az országban. Egy külön csavar a történetben, hogy Szíria pedig ezekből a fegyverekből 2012-ig bőséggel juttatott a Hamasznak, amely így jelentős rakétatartalékot halmozott fel. Manapság már Gázában gyártják a közepes, 80-100 kilométer hatótávolsággal bíró rakétákat, így nem szorulnak rá sem Szíriára, sem Iránra.

„A mostani egy teljesen új helyzet, hiszen a Hamasz – feltevések szerint – 500 ilyen, úgynevezett M75-ös rakétával rendelkezik, illetve van néhány 100-200 kilométeres hatótávolságú rakétája is" – mondta a szakértő, hozzáfűzve, hogy elhúzódó konfliktusra kell készülni a térségben. Ebben a helyzetben azt is Amerika kudarcaként kell értékelni, hogy a külügyminiszter erőfeszítései ellenére sem csitultak a harcok a Gázai övezetben – mutatott rá Isaszegi János.

Ukrajna esetében pedig nem lehet kikerülni a tényt, hogy az 1991-ben függetlenné vált ország napjainkig közel 15 milliárd dollárnyi támogatást kapott Amerikától például a hadserege fejlesztésére. „Az Egyesült Államok számára egy, az Európai Unió és Oroszország közötti jó együttműködés nem alternatíva" – fűzte hozzá, azzal együtt, hogy a konfliktus sokkal inkább szól a nagyhatalmak rivalizálásáról, mint az ukrán emberekről. Ez egyébként elmondható – nagyon sarkítva – a többi konfliktusról is: a harcok nyertesei gazdasági értelemben Amerika mellett Kína lehet, amely újból a csendes építkezést és hódítást választotta – mutatott rá a szakértő.