Tavaly sem lett biztonságosabb a világ

Ukrajna kapcsán a vezérőrnagy rámutatott: azt sem tudható pontosan, hogy ki kire lőtt. Csupán a média által is manipulált hírek jutnak el hozzánk. Példaként említette a nyugati médiában hangsúlyozott hírt, miszerint negyvenezer orosz katona állomásozik az ukrán határ közelében. Mint kiderült, erre nincs bizonyíték: a CNN egy, a helyszínről tudósító riportere sehol sem találta ezeket a katonákat.

Elhangzott, hogy a 2013 őszén kibontakozó konfliktus egyik fő oka a nagy szegénység, melyből a fiatalabb generáció az Európai Unió segítségével szeretne kitörni, ezért lángolt fel az ellenállás Viktor Janukovics elnök ellen az EU-val meg nem kötött társulási szerződés miatt. Kelet- és Nyugat-Ukrajna történelmi gyökerű ellentétének körvonalai már a második világháborúban kirajzolódtak, mikor Nyugat-Ukrajnában sokan a német csapatok mellé álltak a Szovjetunióval szemben. Egyesek ezeket a szereplőket látják viszont – követőik a mostani ultranacionalisták, a Szvoboda párt tagjai, a Jobb Front harcosai, melynek tagjai a káoszt kihasználva a parlamentbe is bejutottak. Természetesen szerepelnek az okok között Oroszország érdekei is, melyeknek szintén komoly hagyományai vannak a térségben, többek között a fekete-tengeri flotta miatt.

Isaszegi János úgy vélte, stratégiai szempontból érthető, sőt kiszámítható volt a Krím félsziget orosz megszállása. Rámutatott, hogy a hírek szerint a konfliktusban mindkét oldalon vesznek részt jól felszerelt profik. Míg keletről vélhetően orosz katonák, nyugatról nem azonosított zsoldosok is bekapcsolódnak a harcokba. Az előadó hangsúlyozta: a Krím félsziget elfoglalása több szempontból is a 2008-as orosz−grúz háborúra emlékeztet, míg Kelet-Ukrajna zűrzavarában az abháziai és dél-oszétiai események köszönnek vissza.

Isaszegi János kitért az afgán eseményekre is. Meglátása szerint a külföldi missziók távozása után igencsak kérdéses, hogy az Afgán Nemzeti Biztonsági Erők (Afghan National Security Forces, ANSF) fenn tudják-e tartani a törékeny békét. A nemrég lezajlott választások első fordulója után már tudható, hogy a tálibok nem ismerik el a leendő afgán államfőt, s már a 2014. december 31-ét követő időről, a majdani leszámolásokról, illetve egy tálib hatalomátvételről is beszélnek. Sajnos a Talibán számíthat a választáson alulmaradók, a vesztesek támogatására is az „ellenségem ellensége a barátom"-elv alapján.

A NATO-vezetésű ISAF-erők 2014. december 31-ig kivonulnak az országból. Nyitott kérdés, hogy megteremthető-e addig biztonsággal a helyükre, de más funkcióval érkező, Resolute Support elnevezésű NATO-támogató misszió, amelynek végleges feladatrendszere ma még nem publikus. Folytatódik-e bármilyen formában a NATO kiképző és kiképzéstámogató missziója? S ha igen, vajon milyen biztonsági garanciával és biztonsági kockázattal kell számolniuk majdani résztvevőinek abban az esetben, ha az USA nem vesz részt a misszióban? Erre ma még minden esély megvan, hiszen mindeddig nem írták alá azt a kétoldalú biztonsági megállapodást, melynek hiányában az USA-erők elhagyják Afganisztánt, legkésőbb 2014. december 31-én.

Az előadáson elhangzott az is, hogy Szíriában tovább zajlott a polgárháború. Miközben 2013 őszén már sokan hallani vélték az amerikai légierő bombáinak szíriai becsapódásait, a háttérben folytatódott Putyin orosz elnök és Obama amerikai elnök között az egyeztetés a külügyminiszterek szintjén. Bombaként robbant az a bejelentés, hogy a két nagyhatalom megállapodott, a szír vezetés pedig elfogadta: Szíria átadja megsemmisítésre vegyi fegyvereit és készleteit, erre időgrafikont fogadnak el, s a nagyhatalmak az ENSZ szakértőivel együtt ellenőrzik a megállapodás betartását. Pillanatnyilag tehát okafogyottá vált az USA támadó hadműveleteinek megindítása a szíriai rezsim ellen.
A polgárháború változatlan hevességgel folytatódott Szíriában 2013 decemberében is, s ez a kép valószínűleg végigkíséri majd ezt az évet is. Egyrészt azért, mert az Irakból, majd Afganisztánból egy időre kiszorított nemzetközi harcosokat, például az al-Kaida fegyvereseit is maguk között tudó szíriai ellenzék válogatás nélkül kapta és kapja a fegyvereket, valamint a kiképzést az USA, Nagy-Britannia, továbbá egyes arab országok speciális kiképzőitől.

A háborúra sokan üzleti vállalkozásként tekintenek, hiszen tetemes hasznot hoz a beszállítóknak. Másrészről, az oroszok folytatják a szír központi kormányzat fegyverutánpótlásának biztosítását, így a szír haderő képes tartós hadműveletek végrehajtására is. Isaszegi János felhívta a figyelmet a Krím közelmúltbeli eseményeire, az orosz fekete-tengeri flotta stratégiai mozgásszabadság-biztosítására, illetve ezzel összefüggésben arra, hogy Szevasztopol mellől érkezik az orosz fegyverzeti utánpótlás a szír kormány részére.

Az előadás során szóba került a Balkánon előretörő szervezett bűnözés, Kína térnyerése világszerte, az Iránban tapasztalható enyhülés, valamint a Kaukázusban elkövetett terrorcselekmények is.

Fotó: Rácz Tünde