Teljes káoszba csúszhat Irak, ha nem sikerül kezelni a helyzetet

„Az továbbra sem valószínű, hogy sikerül elfoglalniuk a hétmilliós, síita többségű fővárost, ezt támasztja alá, hogy a külvárosokban megakadt az előrenyomulás" – mondta Wagner Péter, hozzáfűzve, hogy az ILIÁ – erejéhez mérten – túlterjeszkedett. A rendelkezésükre álló mintegy 15 ezer főnyi harcossal, és a hozzájuk csatlakozókkal sem tudják hosszú ideig tartani az eddig elfoglalt területeket. Szerinte a mostani helyzetből az látszik, hogy ha sikerül is visszafoglalni az iraki hadseregnek az elvesztett területeket, akkor is polgárháború alakulhat ki. Ezt támasztja alá például a kurdok mozgolódása és bevonulása Kirkukba, amit önként biztosan nem adnak vissza az iraki kormányerőknek.

Nincs új a Nap alatt

Az ILIÁ (angol rövidítéssel ISIS) már az amerikai−angol bevonulás óta tevékenykedik Irakban, és kezdetben a helyi Al-Káidából, illetve külföldi ellenállókból alakult – mondta Wagner Péter. Aztán 2007-2008-ra világossá vált, hogy a szervezet már nem is a megszállók ellen, hanem a helyi síita felekezet tagjai ellen harcol, ami egyrészt a rendfenntartó erőket, másrészt pedig a civileket jelentette. „Ez azt jelenti, hogy kifejezetten polgárháborút akartak gerjeszteni már akkor is" – fűzte hozzá.

Az Egyesült Államoknak végül sikerült az ellenállók egyik felét pacifikálnia, a másikat pedig erővel elnyomnia, így 2011 decemberére – a kivonulásra – viszonylag békés állapotban tudták átadni az országot az új iraki vezetésnek.
A szervezetnek azonban sikerült megvetnie a lábát Szíriában, sőt az ottani polgárháborúban jócskán meg is erősödött: maga alá gyűrte a környező, rivális felkelőcsoportokat az ország keleti felében, még a helyi Al-Káidával is összetűzésbe került, ami miatt végül „kitették őket" a terrorszervezetből.

Viszonylag gyorsan kiderült, hogy az Irakból érkezett dzsihádisták nem a szír hadsereg ellen akarnak harcolni, hanem mindenki ellen, aki veszélyezteti egy új állam megalakítására tett kísérleteiket – mondta a szakértő.

Régi Szaddámnak hosszú az árnyéka

„A jelenlegi iraki iszlamista felkelésnek nem az az oka, hogy a nyugati szövetségesek 2003-ban katonai beavatkozással eltávolították Szaddám Huszein néhai iraki elnök rezsimjét" − mondta Tony Blair. Nagy-Britannia egykori miniszterelnöke, aki az iraki invázió idején állt a brit kormány élén, úgy látja, hogy a jelenlegi iraki erőszakcselekmények kirobbanása „megjósolható" volt már akkor, amikor a Nyugat úgy döntött, hogy nem tesz semmit Szíriában. Blair szerint a második legnagyobb iraki város, Moszul elfoglalását a szunnita fegyveres lázadók „a határ túloldalán", Szíriában tervelték ki.

Wagner Péter szerint az ILIÁ megerősödésében azonban mindkét ok − Szaddám eltávolítása és a szíriai események − is közrejátszott, de ezek mellett az is fajsúlyos volt, hogy az új iraki vezetés egyszerűen üldözni kezdte a szunnita kisebbséget az amerikaiak kivonulása után. „Arra a kérdésre, hogy miért éppen most támadtak tehát az a helyes válasz, hogy mostanra erősödtek meg annyira, illetve ráéreztek arra a pattanásig feszült helyzetre, amelyet részben Núri el-Máliki miniszterelnök inkompetenciája okozott" – mondta a szakértő.

Amerika visszainteget

Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter az iraki események miatt elrendelte, hogy az Arab-tenger északi részén állomásozó George H. W. Bush repülőgép-hordozó menjen a Perzsa-öbölbe. E manőverek révén Barack Obama amerikai elnök több lehetőség közül tud majd választani, ha arról kell döntenie, hogy az Egyesült Államok milyen katonai segítséget nyújt az iraki kormánynak a lázadókkal szembeni harcban. Barack Obama ugyanakkor kizárta annak lehetőségét, hogy csapatokat vezényeljen a közel-keleti országba, és hogy hagyja magát belerántani a konfliktusba. Amerikai kormányzati források szerint az Egyesült Államok rövid távon légicsapásokkal, hírszerzési adatokkal és a fegyverszállítmányok felgyorsításával támogathatja Bagdadot, hosszabb távon pedig kiterjesztheti az iraki és a kurd erők kiképzését.

Wagner Péter ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy célzott támadásokkal nem igazán lehet már ezt a helyzetet kezelni, ezért nagyon fontos kérdés, hogy ki alakíthat végül kormányt Irakban a nemrégiben lefolyt választások eredményeként. „A helyzetet az iraki hadseregnek kellene kezelnie, mert, ha nem teszi, akkor semmi sem menti meg az országot attól, hogy lakosai a különböző felekezeti és etnikai törésvonalak mentén egymásnak essenek" – mondta.