Terrorizmus: továbbra is számolni kell a fenyegetéssel
Szöveg: honvedelem.hu | 2014. január 8. 15:33Hogyan alakultak a terrorizmus-mutatók 2013-ban, a Boston-maraton és Volgográd eseményei között? Milyen tendenciák mutatkoztak? Melyek a terrorakciókat elkövető főbb szervezetek? Várható-e előrelépés a terrorizmus ellenes tevékenységben 2014-ben? Többek között e kérdésekre kerestük a választ a 2013 megtörtént és 2014 várható eseményeit, tendenciáit elemző összeállítás-sorozatunk hatodik, befejező részében dr. Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy, háborús hadműveleti szakértő, címzetes egyetemi tanár segítségével.
Mi a közös ezen országok vonatkozásában a terrorcselekmények hátterében? A nagyon kemény kisebbség létezése: Irakban a szunnita arabok, Afganisztánban a pastuk, Pakisztánban pedig a pastuk és az iszlám radikálisok. Afganisztánban és Pakisztánban az elkövetett terrorcselekmények hátterében egyértelműen kimutathatóan ott szerepelnek a mindkét országban jelentős, együttesen a 20 milliót meghaladó létszámú pastuk. Amíg azonban Afganisztánban az összlakosság 40 százalékát teszi ki a legjelentősebb, azaz a pastu kisebbség, addig Pakisztánban az összlakosság mindössze 15 százalékát adják az ottani pastuk.
A pastuk által végrehajtott vagy támogatott terrorcselekmények hátterében vélhetően ott található az évszázados sikertelen, de soha fel nem adott küzdelem a nemzeti függetlenségük kivívásáért.
2013-ban a terrorcselekmények áldozatainak közel fele (47 százaléka) hat terrorista szervezet számláját terheli: az afgán talibán 16,2 százalékkal, a pakisztáni talibán 6,2 százalékkal, az Arab-félszigeti al-Kaida (többségében Jemenben) 6,2 százalékkal, az Iraki al-Kaida 6 százalékkal, az afrikai Szomáliában ténykedő al-Shabaab 4,7 százalékkal, a Nigériában működő Boko Haram 7,8 százalékkal vette ki dicstelen részét a kegyetlenségekből.
A terrorcselekmények áldozatainak 52,9 százaléka világszerte több mint száz terrorszervezetet terhel, amely szervezetek közül sok a fentebb megnevezett hatok műveleti területén tevékenykedik, sokszor akár egymással szemben is, amint ez látható volt 2013-ban például Szíriában, avagy Észak-Afrika országaiban.
A 2013. április 15-i, a Boston-maraton célszalagjának közelében végrehajtott gyilkos erejű robbantások, a szeptember 23-i nairobi bevásárló központban elkövetett merénylet és a december 30-án az oroszországi Volgográdban, két hónapon belül immár a harmadik nagyhatású, a végrehajtók vonatkozásában Doku Umarov kaukázusi terroristavezérhez kapcsolható, sok áldozattal járó öngyilkos merénylet (melyek előrejelzik a 2014. évi téli, a merényletektől nem túl távoli helyszínű Szocsiban tartandó olimpia biztonságos megrendezhetőségének kérdéseit!) mellett világszerte folytatódott a főleg civil lakosság ellen elkövetett számtalan gyilkolás. A médiában „fekete özvegyek"-ként emlegetett kaukázusi öngyilkos merénylőnők eseteit Kenyában a „fehér özvegy" számlájára írt, előző mondatban már jelzett akció színezte, bár a britként született gyanúsítottat akkor sem sikerült idejében azonosítaniuk és elfogniuk a biztonsági erőknek.
A történelmében és kultúrájában oly gazdag Irak külön fejezetet nyithat az országban 2013-ban végrehajtott terrorcselekmények mennyiségének és az áldozatok számának vonatkozásában egyaránt: a szunnita vs. síita halálos gyűlölet nem csökkent az utóbbi időben, gyakran (sőt) még egymás vallási ünnepeit és temetkezéseit sem kímélve pusztítják arabok az arabokat. Ha pedig a pénzről, az olajról vagy a hatalomról van szó, egymásnak feszül az arab-kurd gyűlölethullám, sok ezer halottat követelve 2013-ban is a kölcsönös robbantásos pusztítások során. S ebbe a gyilkoláskampányba, amelyet a – nemzetközi erők 2011. végi, Irakból történt távozása után saját hibájából magára maradt, tehetetlen – Nouri al-Maliki kormány még követni sem képes, nem hogy akadályozni vagy mérsékelni, egyre erőteljesebben beszállt a nemzetközi szakértők és a CIA által is 2013-ban kemény visszatérőnek ítélt iraki al-Kaida (aQiI – al-Qaida in Iraq).
Úgy gondolom, ennek felismerése vezethette a korábbi iraki külügyminisztert, Hoshyar Zebarit arra, hogy 2013 decemberében kapcsolatba lépjen az afgán Hamid Karzai elnökkel, s javasolja számára a Biztonsági Megállapodás aláírását a 2014. december 31-t követő időszakra, nehogy a biztonsági vákuum az afgánok országában is hasonló következményekkel járjon.
A fentiek ismertetése és megítélése nem pesszimizmus kérdése. A globális és a regionális konfliktusok környezete és helyzete 2014-ben is előrevetíti hasonló cselekmények elkövetését, amelyre a nemzetközi közösségeknek, a felelős kormányoknak és nemzeti szakszolgálatoknak időben és hatékonyságban megfelelő válaszokkal, reagálásokkal kell készülniük. A terrorizmus-ellenes tevékenység lehetséges feladatainak részletezése ugyanakkor nem képezheti ezen elemzés tárgyát, mert még véletlenül sem szeretnék tippeket adni a másik ember életét és értékeit semmibe vevőknek.
