Igen, ezek a fegyverek valóban léteztek!

Az egyik legérdekesebb fegyver a britek által kifejlesztett bűzspré volt. A fekália orrfacsaró szagával vetekedő „illatú" fegyvert a francia ellenállás tagjai számára gyártották, mégpedig azzal a céllal, hogy demoralizálja a német egységeket. Az ötlet jónak tűnt, aztán a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy mégsem olyan nagyszerű ez a fegyver, hiszen arra is hatással volt, aki kezelte. A kellemetlen szagú fegyver összetételét sokáig hétpecsétes titokként kezelték a gyártók, annyi azonban hamar kiderült róla, hogy nagy mennyiségben tartalmaz ként – legalábbis ezt mondták azok, akiknek volt „szerencséjük" beleslukkolni a hányingert keltő keverékbe.

Hangtükör, másnéven „nagy fül" – így hívták azt az akusztikus reflektort, amit a második világháborúban fejlesztettek ki a brit tudósok. Nagy-Britannia tengerparti részein még a mai napig több hatalmas „betonteknő" található, ezekbe helyezték el azokat a nagy teljesítményű mikrofonokat, amelyek akár harminc kilométeres távolságról is „meghallották" a La Manche csatorna felől érkező német hajókat, repülőgépeket. A különleges kialakítású betonteknő ugyanis felerősítette a mikrofonba érkező hangokat. A rendkívül érdekes és látványos találmány azonban nem sokáig segíthette a második világháborúban az angolokat. Rendszerbe állítása után sokkal ugyanis kifejlesztették az első radart, amelynek hatékonysága és pontossága is jóval nagyobb volt a hangtükörnél, így azokat kezdték el alkalmazni a szigetországra támadó ellenséges repülők felderítésére.

Hét méter hosszú volt és több tonna robbanóanyagot tartalmazott. Megalkotói azt tervezték, hogy egy tízezer méter magason repülő bombázóból ledobva akkora sebességgel ér földet, hogy mélyen a föld alatt robbant volna fel, egy hatalmas krátert vájva a talajba, és földrengést idézve elő. A számításba azonban egy kis hiba csúszott, hiszen a második világháborúban még nem létezett akkora repülőgép, amely elbírt volna ekkora terhet. Így a földrengésbombát nem sikerült kipróbálni. Az már egy a másik kérdés, hogy többen a robbanószerkezet hatékonyságát is megkérdőjelezték. Ugyanis még több tonna robbanóanyag sem képes akkor földmozgást okozni, amely veszélyes lehetett volna az ellenség élőerejére. A bomba azonban még így is beírta magát a hadtörténelembe: továbbfejlesztett (könnyebbé tett) változatával több német gyárat, tengeralattjárót és csatahajót is megsemmisítettek a háború végén az angolok.

Mi történik akkor, ha egy helikoptert és egy dzsipet keresztezünk egymással? Létrejön egy olyan szerkezet amely első ránézésre megmosolyogtató – és akkor még finoman fejeztük ki magunkat – és nehezen hinné el róla az ember, hogy képes repülni. Márpedig az 1943-ban megalkotott repülő dzsip pontosan ilyen. Bármilyen furcsa, de a bizarr kinézetű találmány, amely Rotabuggy nevet kapta, már az első alkalommal képes volt elérni a levegőben a 70 kilométer/órás sebességet, későbbi, továbbfejlesztett változata, pedig akár óránként 100 kilométeres sebességgel is tudott repülni. Az elsősorban az utánpótlás szállítására megalkotott furcsa, repülő szerkezetet éles helyzetben nem vetették be. Egyetlen fennmaradt példányát a stockbridge-i Katonai Repülőmúzeumban állították ki.