Mindenki cserélne

Az elmúlt több mint másfél évtized rengeteg harctéri tapasztalatot jelentett a NATO Afganisztánban és Irakban szerepet vállaló tagországainak. Ez természetesen érintette minden hadsereg egyik legfontosabb eszközét, a lövészkatonák gépkarabélyát is. A változó hadviselés, a golyóálló mellények szélesebb körű elterjedése, a vártnál nagyobb lőtávolságú, akár több száz méterről vívott tűzharcok mindennapossá válása miatt már új elvárások léptek fel: nagyobb hatásos lőtávolság, nagyobb megállítóerő, nagyobb kaliber, s persze lehetőleg kisebb tömeg.

Csillagos-sávos

Több mint 50 esztendős szolgálat után 2020 környékére búcsúzni fog az aktív szolgálattól az amerikai haderő alapvető egyéni lőfegyvere, a felejthetetlen Colt M–16/M4 páros. A Pentagon jelenleg is több lehetőséget vizsgál, de egy már biztos: a leendő „egyenfegyvernek" az 5,56 milliméternél nagyobb, de a 7,62 milliméternél kisebb, köztes űrmérete lesz. Elsőként a könnyű sorozatlövő fegyvereket – például a tűztámogatást nyújtó eszközöket – éri majd el az új lőszertípus. A mérnökök szerint többek között a .260 Remington, a 6.5 Creedmoor és a .264 USA kaliberek is szóba jöhetnek. Ha sikerül megtalálni azt a lőszert, amely a lehető legkisebb tömegnövekedéssel (hiszen ne felejtsük el, a lövészkatonának cipelnie kell a lőszert) képes jelentősen növelni a fegyverek pontosságát, ütőerejét és hatékony lőtávolságát, akkor az egységesítésnek megfelelően a gépkarabélyok is új lőszert kapnak.

A program a 2014 óta tartó egyéni lőfegyverek lőszerét vizsgáló kutatás eredményeire támaszkodik, s persze a hadszíntéri tapasztalatokra építenek. Ilyen például az, hogy a tűzharcok fele 300 méternél nagyobb távolságban zajlik – s ebben az esetben bizony a mostani 5,56 milliméteres lőszer hatékonysága alaposan csökken. Egy 2006. évi, összhaderőnemi vizsgálat megállapításai szerint az ideális kaliber valahol a 6,5 és 7 milliméter között van. Kérdés, hogy az új lőszer ára és a beszerzendő mennyiség lehetővé teszi-e az olyan újdonságok bevezetését, mint a teleszkópos lőszer (ahol a lőszer magja teljesen a hüvelybe van süllyesztve, így jóval kisebb a hosszúsága) vagy éppen a fém helyett részben vagy egészen polimerből készített lövedék. Mindkét megoldás jelentősen csökkenti a tömeget.


Francia meglepetés

A francia hadsereg hosszú idő után ismét egy külföldi fegyvert fog alap lövészfegyverként használni, méghozzá egy német gépkarabélyt. A 2014 májusában nyilvánosságra hozott pályázatra szinte minden jelentős európai fegyvergyár jelentkezett. A belga FN SCAR, a német HK416, a horvát HS Product VHS–2, a svájci SIG SAUER MCX és az olasz Beretta ARX 160 csatájából végül a francia igényeknek átalakított HK416 került ki győztesen. Az üzlet nem kicsi: összesen 102 ezer, a hagyományos, 5,56×45 milliméteres NATO-kaliberben szállított gépkarabélyt és hozzá 10 767 darab 40 milliméteres, cső alá illeszthető HK269G gránátvetőt vesz majd át a francia haderő, a 2016. szeptemberi döntés alapján. A 37 centiméteres csőhosszúságú HK416F-S lesz alkalmas a gránátvető felfüggesztésére, ebből összesen 36 505 darabot rendszeresítenek. Az F-S változatból 14 915 darabot úgy alakítanak majd át, hogy azok illeszkedjenek a francia hadsereg FELIN, következő generációs, megnövelt védelmet nyújtó és különböző digitális eszközöket, rendszereket is magában foglaló lövészkatona-koncepciójához. A rövidebb, 18 centiméter hosszú csővel gyártott HK416F-C változatból 54 575 darabot rendeltek meg a hadsereg részére.

A német haderő sem halogatja tovább az újrafegyverzést, balszerencséjükre azonban a két évtizede használt, számos országba is exportált Heckler&Koch G36 gépkarabélyokkal szemben a 2010-es évek elejére számos kifogás merült fel, elsősorban a meleg időjárással jellemezhető hadszíntereken (leginkább Afganisztánban) tapasztalt meghibásodások miatt. A 2012-től felbukkanó, nem a hadseregtől érkező kritika szerint a hosszú tűzharcok során, több száz lőszer felhasználása után, csökken a fegyver pontossága. A feltételezett ok a tömegcsökkentés miatt speciális műanyagból készült fegyvertest és az acél cső találkozásának deformációja volt, amely a nagy hőterhelés hatására alakulhatott ki. A 2014-ben indított hivatalos vizsgálat szerint viszont a fegyver mindenben megfelelt a Bundeswehr követelményeinek, s a gyártó is jelezte: a fegyver tervezésekor nem volt megkövetelt szempont a nagyon meleg környezetben, hosszú ideig történő, folyamatos tüzelés. A védelmi tárca akkori vizsgálata szerint nem a G36-ossal, hanem az egyik lőszerbeszállítóval volt gond. 2015-ben újabb vizsgálatot indított Ursula von der Leyen védelmi miniszter, s a 372 oldalas jelentés megállapításai szerint a plusz 30 Celsius-fokos hőmérséklet felett végzett lövészeteken komoly pontossági problémák jelentkeztek. Ennek megfelelően a tárcavezető a fegyver sürgős cseréjéről döntött, s jogi úton igyekeztek kártérítést követelni a gyártótól. Ez utóbbi sikertelennek bizonyult: a Heckler&Koch a bíróság szerint minden olyan, a fegyverrel szemben támasztott követelménynek megfelelt, amely a vele kötött szerződésben szerepelt.

A váltófegyver ugyanakkor hamarosan megérkezik. A mostani tervek szerint már 2017 közepére kiírják a pályázatot, majd a győztes 2020-ban kezdi meg és 2026-ra fejezi be a jelenleg hadrendben álló 167 ezer G36-os gépkarabély lecserélését. A meglévő feszültség ellenére a Heckler&Koch is jelentkezik, s mind a Franciaországban győztes HK416-ost, mind a nemrég bemutatott HK433-as gépkarabélyt komoly esélyesnek tartják a szakértők. Lesznek nemzetközi versenyzők, mint a Rheinmetall és a Steyr Mannlicher kettőse, akik az RS556-os gépkarabéllyal jelentkeznek majd, s persze a SIG SAUER is csatlakozik az MCX-szel, a Beretta az ARX 160-nal, illetve esélyesnek tartják az FN SCAR fegyvercsaládot vagy a svájci B&T APC 556 gépkarabélyát is. Érdemes megjegyezni, hogy a Bundeswehr továbbra is az 5,56 milliméteres űrmérethez ragaszkodik.

Svéd vasak

A svéd haderő űrméretben 1986-ban váltott a 7,62 milliméterről az 5,56 milliméterre. Az 1970-es években indított nemzetközi versenyeztetés eredményeként az FN FNC-t választották a lövészkatonák számára, de természetesen a helyi követelményeknek megfelelő átalakítások után kezdődött meg a svéd licencgyártás, majd az Ak 5 gépkarabélyok hadrendbe állítása. Ugyan a folyamatos modernizálásnak és a 2005-ben a Bofors-szal kötött szerződésnek köszönhetően ma már az Ak 5C és D változatokat használják a svéd lövészkatonák, 2020-tól a skandináv ország hadereje is új fegyvert szeretne bevezetni. A különleges műveleti erők már eddig is komoly tapasztalatokat szereztek más gépkarabélyokkal, hiszen többek között a német G36C és G36K, illetve a speciális felhasználási területnek megfelelően módosított kanadai M4-es változat, a C8SFW is hadrendben áll náluk. Svéd sajtóértesülések szerint nemrég az amerikai LWRC International-től rendeltek új M6G gépkarabélyokat a „különlegesek" számára, amelyek a Colt M4-esek jelentős továbbfejlesztéseként kerültek a piacra. Szakértők szerint a fent említett fegyverek mellett még a leendő svéd megrendelés esélyese lehet a két, már többször említett fegyver, az FN SCAR-család és a HK416 is.

A nagy nemzetek és pályázatok között szinte megbújik Csehország. A jelentős hazai fegyvergyártási múlttal rendelkező állam hadserege „otthoni" megoldást választott az öreg, még a Varsói Szerződés idejéből ismert, 7,62×39 milliméteres lőszert használó Sa vz. 58 gépkarabélyok lecserélésére. A CZ fegyvergyár a CZ805-össel jelentkezett, amelyet 2010-ben rendelt meg a védelmi tárca részben a lövészkatonák, részben (megfelelő módosítások mellett) a különleges erők tagjai számára. Az 5,56 milliméteres kaliber bevált, így a cseh védelmi tárca a továbbfejlesztett, könnyített CZ806 BREN 2 gépkarabélyt is hadrendbe állította. A 2016. januári megrendelés 2600 gépkarabélyról és nyolcszáz 40 milliméteres, cső alá illeszthető 805 G1 gránátvetőről szólt.

Fotó: internet

Forrás: Magyar Honvéd 2017. július