Tíz háborús film, ami hemzseg (?) a tévedésektől

1968 novemberében – rettenetes magyarítással – került a hazai mozikba A halál ötven órája című film (eredeti címmel: Battle of the Bulge), ami a második világháború utolsó német offenzívája, az ardenneki áttörés történetét hivatott feldolgozni. A film – amelyről részletesen itt írtunk – a mai napig a legtöbbször vetített és leginkább ismert háborús mozik közé tartozik, s bár egy történelmi eseményt mesél el, valójában nagyon kevés köze van a megtörtént eseményekhez. Hogy csak néhány példát említsünk: a film döntő harckocsi ütközete nem teljesen úgy játszódott le, ahogy az a vásznon látható. Valójában nem az volt a cél, hogy a német harckocsik üzemanyagtartályait kiszárítsák, hiszen ekkor a támadó alakulatok már komoly üzemanyaghiánnyal küszködtek. Sőt, már a film címe sem igaz, hiszen az ardenneki hadművelet a valóságban jóval tovább tartott ötven óránál. Persze vannak a filmben valós történéseken alapuló jelenetek is. Az egyik ilyen amikor Bastogne ostromakor a körbekerített amerikai erők parancsnoka a németek megadást sürgető üzenetére egyetlen szóval felel: „Frászt!"

A rettenthetetlen

Mel Gibson csaknem három órás történelmi drámája – melynek eredeti címe Bravehart – 1995-ben került az amerikai mozikba. A valóban létező személy, William Wallace vezette skót szabadságharcot feldolgozó film – amiről kritikánkat itt olvashatják el – alkotói törekedtek is, meg nem is arra, hogy a történelmi hűséggel szerint mutassák be a megtörtént eseményeket. Hogy ez miként sikerült nekik? Egy skót történész szerint például már maga az évszám is pontatlan: 1276-ban ugyanis Skócia és Anglia között béke volt, III. Sándor még élt, és a viszálykodás csak a három évvel később bekövetkezett halála után alakult ki. Egy magyar kutató szerint pedig William Wallace nem szegény földműves – ahogy az a filmben szerepel -, hanem híres és harcedzett lovag volt, akinek seregében parasztok harcoltak.

A hazafi

Ha már előkerült Mel Gibson neve, akkor nézzük meg a nevével fémjelzett másik monumentális alkotást, A hazafi című filmet. A történet az amerikai függetlenségi háborúban játszódik, amikor is az egykori legendás harcos, Benjamin Martin rájön arra: bármennyire is szeretne békében és nyugalomban élni a gyermekeivel, ez nem az a kor, amikor ezt megteheti. Miután házát idegenek támadják meg újra fegyvert fog és ölni kezd. A 2000-ben moziba került film – amelyről kritikánkat itt olvashatják – azonban inkább kitaláció, semmint a történelmi valóság vászonra vitele. Bár a főszereplő valóban történelmi személy volt, valójában Francis Marionnak hívták. Ő valójában soha nem ölt meg egyedül egy egész szakasz angol katonát – mint Benjamin Martin a filmben -, viszont előszeretettel gyilkolt fegyvertelen indiánokat, közben pedig folyamatosan megerőszakolta a női rabszolgáit. Ezek után mindenki döntse el a saját vérmérséklete szerint, hogy a filmbéli vagy a valós karakter szimpatikusabb neki…

Ellenség a kapuknál

Vaszilij Zajcev a Vörös Hadsereg mesterlövészeként vett részt a sztálingrádi pokolban, ahol 1942 novembere és 1943 januárja között 242 igazoltan halálos lövést adott le. A háború végéig pedig négyszáznál is több némettel végzett, s ezzel beírva nevét a világtörténelem legsikeresebb mesterlövészei közé. Az ő történetét dolgozza fel a 2001-ben mozikba került Ellenség a kapuknál című hollywoodi mozi. Ahogy azt már a filmről készült kritikánkban is írtuk, a kicsit több mint két órás alkotásban számos történelmi tévedés fedezhető fel. Ezek közül érdemes kiemelni, hogy a főhőst a filmben szárnyai alá vevő politikai tiszt, Danyilov, bár valójában létezett, nem igazán volt nagy szerepe a valódi Zajcev-legenda megszületésében. A főhős levadászására Sztálingrádba küldött német őrnagyról viszont szinte semmi információ nem maradt fenn. A film végén látható kettőjük közötti párbajt is csak Zajcev saját emlékirataiban találhatjuk meg, más hivatalos jelentés vagy éppen személyes visszaemlékezés egyáltalán nem említi. És még egy érdekesség: Zajcev szerelme, Tánya – bár tényleg létező személy volt – valójában nem találkozott a híres katonával. A 19 éves lány – aki maga is mesterlövészként tevékenykedett a sztálingrádi csata során – a német hadseregparancsnokot, Paulust szerette volna levadászni, ám ez, mint tudjuk, nem sikerült neki.

Pearl Harbor

Az utóbbi idők egyik legrosszabbul sikerült, megtörtént eseményeket feldolgozó háborús filmje a Pearl Harbor. A mozi nemcsak, hogy sablonos, giccses és szirupos – ahogy arról kritikánkban is írtunk -, hanem számos történelmi és szakmai tévedés is belekerült. A teljesség igénye nélkül csak néhány „apróság", amit a történelmi eseményeket jól ismerők néhányszor már papírra vetettek a 2001-ben mozikba került film kapcsán. Apróságnak tűnik, de amikor a női főszereplő egy csinos bikiniben üldögél a tengerparti sziklán és olvassa a szerelmétől kapott levelet, akkor olyan fürdőruhát visel, amit valójában majd csak öt év múlva találnak fel. De emellett érdemes megemlíteni egy fontosabb bakit is: a japán támadás idején a filmben csak kettő, valójában azonban jóval több amerikai pilótának sikerült felszállnia és felvennie a harcot a támadókkal. Sőt, vannak, akik azt állítják, hogy a filmben olyan Spitfire vadászgépeket mutatnak be, amik csak 1944-ben jelentek meg.

A Sólyom végveszélyben

Eltekintve a rettenetes magyar címadástól be kell vallani, hogy A Sólyom végveszélyben – amelyről kritikánk itt olvasható – az utóbbi évek egyik legjobb, megtörtént eseményeket feldolgozó mozija. Persze a „minden részletre kritikusan odafigyelők" ebben a 2001-ben mozikba került háborús drámában is megtalálták azokat a jeleneteket, amelyekről aztán hosszasan vitatkozhattak a különféle internetes fórumokon. Megállapításaikkal nem tisztünk vitába szállni – mivel nem vagyunk a téma szakértői -, pusztán leírjuk őket. Ezek szerint a filmben látható mentőhelikoptereket valójában csak a tengerészetnél használták, a szárazföldi akció során más típusokkal repültek. Egy másik „ítész" pedig úgy vélekedik, hogy a hosszúra nyúlt alkotás „elvész a részletekben, így kissé nehézkes vásznon pergő események értelmezése és térbeli elhelyezése." Hogy ez utóbbi szakmai vagy történelmi „baki"? Mi nem hinnénk, de ítéljék meg önök.

Trója

Ugye mindenkinek megvan az a jelenet, amikor Brad Pitt, mint Akhilleusz jellegzetes test- és kardtartással felugrik a levegőbe és lecsap az ellenségre. Igen, ez a néhány kocka a 2004-ben moziba került Trója című filmben – amelyről kritikánkat itt olvashatják – látható több alkalommal is. A mozit – amely a trójai háború történetét hivatott feldolgozni – számos pontatlanság és ferdítés jellemzi; legalábbis a közel három órás eseménysort kockáról kockára darabokra szedő kritikusok és történészek szerint. S bár a trójai háború története a mai napig leginkább Homérosz Iliászából ismert, az eposzban felsorolt szereplők és a filmben megjelent karakterek között többnyire köszönő viszony sincsen – mondják. S ez gyakran így van a történésekkel is. Hogy csak egy példát említsünk: Hektór és Akhilleusz párbaja egyáltalán nem úgy zajlott, mint a filmben, mert Hektór – legalábbis a mitológia szerint – háromszor körbefutotta Tróját. Egy másik pontatlanság: a film alapvetően Trója párti, ami azt jelenti, hogy egyetlen szimpatikus görögöt sem találunk benne, a trójaiak között pedig „természetesen" nincsen ellenszenves karakter. Valljuk be, azért ez nem túl életszerű! Oké, oké, tudjuk, hasogatjuk azt a bizonyos szőrszálat…

A bukás – Hitler utolsó napjai

A 2004-es német-olasz-osztrák filmdráma Hitler életének utolsó tizenkét napját mutatja be. A film az események szem- és fültanúinak visszaemlékezéseiből készült, s a rendező igyekszik is tartani magát a történelmi hűséghez. Ez tényleg csak egy-két esetben nem sikerült neki. A „kákán is csomót keresők" szerint a két és fél órás filmbe azért belekerült néhány kisebb baki. Az egyik ilyen, hogy a korabeli beszámolók alapján tényként kezelhető, hogy Hitler 1942 és 1945 közt nagyon összeroppant, összetört. A szemtanúk vallomása szerint külseje, tartása a berlini ostrom kezdetére megváltozott, keze remegett, arca merev volt, öregemberré vált. A filmben – amelyről kritikánkat itt olvashatják – azonban még 1945-ben is ugyanúgy néz ki, mint az 1942–ben játszódó előzetesben. Egy másik észrevétel szerint, a magas és az alacsonyabb rangú tisztek egymás közt nyilvánosan, sohasem merték kritizálni Hitlert. A filmben azonban akad néhány ilyen jelenet…

300

A 2007-ben mozikba került 300 című, képregény alapján készült történelmi film a marathóni csata történetét meséli el. A hatalmas siker ellenére a film – amelyről kritikánkat itt olvashatják el – számos történelmi pontatlanságot tartalmaz. Mondhatni ez természetes is, hiszen a mozi a képregényt és nem az eredeti történetet filmesíti meg. Jöjjön most néhány a tévedések közül, amiket az ókorral foglalkozó történészek gyűjtöttek össze. A közhiedelemmel ellentétben a koraszülötteket sosem dobták le semmiféle szikláról, hanem kitették őket a Taügetosz-hegység „Kitevés helye" nevű völgyébe. Ott bárki magához vehette és felnevelhette őket. Emellett Ephialtész nem volt spártai, és különösen nem torzszülött. Thesszaliából származott, éppen ezért ismerte jól a Thermopülai szorost elkerülő ösvényt. A háborút túlélte, és mivel a görögök vérdíjat tűztek ki a fejére, emigrációban halt meg. Egy másik tévedés: Spártában nem létezett olyan tanács, mint azt a filmben láttuk. A vének 28 tagú testületét a két király egészítette ki harminc főre, de olyan athéni típusú viták, mint ebben a moziban, nem fordulhattak elő. S még egy érdekesség: a spártai sereg valójában nem 300, hanem a görög városok által küldött katonákkal együtt 7000 ember alkotta. A túlerő ettől persze még hatalmas volt, ugyanis a perzsa sereg mintegy 100 ezer katonából állt.

A bombák földjén

Hiába nyert hat Oscar-díjat Kathryn Bigelow három amerikai bombaspecialista történetét bemutató, megtörtént eseményeken alapuló iraki háborús filmje, és hiába lett az ítészek által a leginkább pozitív kritikával illetett alkotás, A bombák földjén című filmet a „szakmai közönség" darabokra szedte. Igaz leginkább nem a történelmi, hanem tűzszerész-szakmai és katonai eljárási hibákat vették górcső alá a 2008-ban bemutatott alkotásban – amelyről részletesen itt írtunk. Hogy konkrétan mire gondoltak? Például arra, hogy a bombákat hatástalanító osztag soha nem maradhatott volna egyedül az utcákon, pláne nem rádiókapcsolat nélkül. Mindemellett a bemutatott események nem felelnek meg a katonai protokollnak, a szereplőket rossz egyenruhába öltöztették, sőt az amerikaiak azt is nagyon komolyan veszik, hogy a háborús zónában nem lehet alkoholt fogyasztani. És akkor még csak a legfajsúlyosabb tévedéseket említettük… Igen, tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy ha dokumentumfilmre vagyunk kíváncsiak, akkor ahhoz nem a moziba kell menni, hanem elég a televíziót a Discovery Channelre kapcsolni.

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)