Tíz híres dal a vietnami háborúról

Plastic Ono Band – Give Peace A Chance (1969)

John Lennon első, még Beatles-tagként megjelentetett önálló kislemeze a mai napig a hippikorszak elsőszámú békehimnuszának számít – és ez elsősorban annak köszönhető, hogy a teljesen spontán módon íródott, spontánnak is ható számot megjelenése után nem sokkal, 1969. október 15-én több mint félmillió ember énekelte egy Vietnam-ellenes össznemzeti amerikai megmozdulás Washington D.C.-i tüntetésén.

Aquarius/Let The Sunshine In (Galt MacDermot/James Rado/Gerome Ragni, első bemutató: 1967, a kislemez megjelenése: 1969)

A Hair musical a hippikorszak eszenciája, és mint ilyen, a modern kultúra egyik legismertebb háborúellenes alkotása is, amelynek máig tartó töretlen népszerűsége elsősorban Milos Forman 1979-es filmjének köszönhető, ám az Egyesült Államokban már az eredeti musical bemutatója is valóságos őrületet eredményezett a ‘60-as évek végén. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a szóban forgó dal hat hétig vezette 1969-ben az amerikai slágerlistákat, és az év legkelendőbb kislemezének bizonyult. A később ezer különböző változatban feldolgozott szerzemény amolyan betetőzése a Vietnam-dilemma köré épített sztorinak, és nem direkten háborúellenes szöveggel, hanem inkább idealista, spirituális üzenettel mesél arról a korszakról, amikor a fegyvereket tényleg örök nyugalomra helyezheti az emberiség. Ez az idő azóta sem jött el, és még sokáig nem is fog, a Hair azonban – minden naivitása ellenére – bemutatója óta e törekvések szimbólumának tekinthető.

Omega – Naplemente (1969)

Sajátos választás volt annak idején, hogy az első lemeze után álló Omega épp a vidám, harsány Régi csibészekkel egy kislemezre tette fel egyik legmarkánsabb és legemlékezetesebb dalát, a Naplementét, amelynek nyugodt, álomszerű, pszichedelikus nevezhető hömpölygése éles ellentétben áll a szöveg kifutásával – a felületes hallgató talán észre sem veszi, miről is szól a szám… A dalt egyébként a vietnami háború ihlette, és a mai napig szerepel a zenekar hol kisebb, hol nagyobb szabású haknimegmozdulásain.

Black Sabbath – War Pigs (album: Paranoid, 1970)

A Black Sabbath egyik legismertebb dala eredetileg Walpurgis címen íródott, és egészen más szöveggel készült el – a zenekar szövegírója, Geezer Butler basszusgitáros csak némi idő elteltével döntött úgy, hogy inkább háborús irányba viszi el a sorokat az eredeti fekete mágiás témakör helyett. Maga a szöveg nem direktben Vietnamról szólt, ám 1970-ben törvényszerű volt, hogy végül mégis a fronton harcolók és onnan visszatérők egyik himnusza lett. Ahogy ők látták: „Egy rakás zenekar állt már elő korábban is komoly politikai állásfoglalásokkal a dalaiban a The Beatlestől a The Byrdsig, és persze ne feledjük a Pink Floyd Dogs Of Warját sem, a War Pigs azonban más volt: beleugrott az arcodba, és lemászott a torkodon. A ’70-es éveke elején egyébként akárhová utaztunk, minden repülőtéren hazatérő katonákba botlottunk, és mi is ismertünk egy csomó vietnami veteránt. A War Pigs olyan volt számukra, mint a hazatérés himnusza, ezt megélni pedig fenomenálisnak bizonyult."

Jimi Hendrix – Machine Gun (album: Band Of Gypsys, 1970)

Jimi Hendrix egyik legemlékezetesebb dalának fő ismérve, hogy eleve laza szerkezettel íródott: sosem készült belőle stúdiófelvétel, a koncerteken azonban tizenkét percestől a félórásat közelítő változatokban rendszeresen játszották. A dalt alapvetően két téma ihlette: az amerikai fekete polgárjogi mozgalom harcai, illetve a vietnami háború: utóbbira rímelve Hendrix gitárja több sajátos háborús effektust is megidéz a géppisztoly-kerepeléstől a helikopterek forgószárnyaiig, de még a sebesültek sírását is mímelte a hangszerrel a bő lére eresztett gitárszólókban.

Deep Purple – Child In Time (album: In Rock, 1970)

A Child In Time a korai Deep Purple talán legismertebb dala volt az örök favorit Smoke On The Water után – ez a szám sem direktben szólt a vietnami háborúról, de bevallottan a hidegháborús légkör ihlette, ami születése idején legnyilvánvalóbban Délkelet-Ázsia hadszínterén öltött testet, így törvényszerű volt, hogy egy idő után ez is szervesen összefonódott a háborúval. És igazi jelentőséggel bírt, amit az elnyomó hatalmak is tudtak. „Egyszer beszéltem egy rajongónkkal, aki az NDK-ban tíz évet ült, mert lejátszotta a rádióban a dalt", nyilatkozta Ian Gillan énekes. „Tíz évet kapott egy szimpla rockszámért, mert mindenki tudta, hogy a Child In Time a remény dala."

Neil Young – Soldier (album: Journey Through The Past, 1972)

A poklot megjárt katonák tekintete semmi máshoz sem hasonlít – az amerikaiak thousand yard stare-nek nevezik azt a semmibe meredő, üres, mégis fénylő és igen fájdalmas nézést, amely egyedül a háború borzalmait megélt, traumatizált katonák sajátja. Ez a vietnami veteránokon megfigyelt általános jelenség ihlette az egyik nagy amerikai mesélő, Neil Young ezen dalát is, amely nem tartozik a dalszerző legismertebbjei közé, ő maga azonban mindig is egyik kedvenceként hivatkozott rá saját repertoárjából.

Billy Joel – Goodnight Saigon (album: The Nylon Curtain, 1982)

A Vietnam-trauma egyik legismertebb könnyűzenei feldolgozása Billy Joel nevéhez fűződik – noha maga a szám nem lett listavezető a tengerentúlon, maga az énekes és az ítészek is Joel egyik legfontosabb alkotásaként tartják számon. A szám különös szuggesztivitásának kulcsa, hogy előadója egy tizenkilenc éves amerikai katona bőrébe bújva énekli a szöveget.

Bruce Springsteen – Born In The U.S.A. (album: Born In The U.S.A., 1984)

Európában a mai napig tartja magát az a tévhit, hogy Bruce Springsteen legismertebb dala hazafias, szirupos óda az Egyesült Államokhoz, a valóság azonban nem is állhatna messzebb ettől: a „Főnök" 1984-es sikerlemezének címadó szerzeménye a vietnami háború veteránjainak utóéletéről szól, arról, mennyire nem becsülte meg az amerikai állam és társadalom az értelmetlen háborúban fizikai és lelki sérüléseket szenvedett katonákat, miután hazatértek a délkelet-ázsiai dzsungelek poklából. A dalnak még az eredeti címe is Vietnam volt, így Springsteen a mai napig ingerülten reagál, amennyiben valaki nacionalista himnusznak bélyegzi az amerikai álom árnyoldalát megéneklő számot, és a mai napig nem hajlandó odaadni olyan célokra, amelyek ellentétesek az eredeti mondanivalóval. Témájától függetlenül egyébként a dal valóban himnusszá vált az évek során, hiszen az ezt tartalmazó lemez – javarészt e számnak köszönhetően – csak az Egyesült Államokban több mint 15 millió példányban talált gazdára.

Alice In Chains – Rooster (album: Dirt, 1992)

A seattle-i Alice In Chains már jellemzően az X-generáció zenekarai közé tartozott a ’90-es évek elején, egyik legismertebb daluk – ha közvetve is – mégis Vietnamról szólt, és talán az utolsó igazán meghatározó könnyűzenei mementó a furcsa délkelet-ázsiai háborúról. A számot egy veterán, Jerry Cantrell gitáros édesapja ihlette – az ő hívójele volt a dzsungelben a Rooster („Kakas"). „A Rooster olyan dolgokról szól, amikről apám sosem beszél, és soha nem is vitattuk meg otthon ezeket", idézte fel a gitáros. „Csak egyszer kérdezgettem Vietnamról, de mindössze annyit válaszolt: vége van, fiam, ne bolygassuk a múltat. Ez volt a kulcsmondat ahhoz, hogy összeálljon a dal – megpróbáltam átgondolni, mi mindenen mehetett keresztül odaát, megpróbáltam beleélni magam a helyzetébe. És mint kiderült, nagyon közel kerültem a lényeghez, mert ugyan az öregem inkább a country/western dolgokat szereti – amellett, hogy a mi koncertjeinkre is szívesen eljár –, totálisan telibe kapta a nóta."

Korábbi Top 10-es összeállításaink itt olvashatóak.