„A 8. hadseregben tilos cilindert viselni”

Montgomery 1943. június 10-én szállt partra Szicíliában. Addigra már az egész világ ismerte nevét. Ő volt az el-alameini csata győztes hadvezére, aki nem kevésbé legendás 8. hadseregével végzetes csapást mért Rommel csapataira, és oroszlánrészt vállalt abban, hogy a német-olasz csapatok eltűnjenek Afrikából. Maga Churchill így érzékeltette Montgomery sikerének fontosságát: „Szinte azt mondhatjuk, el-Alamein előtt soha nem győztünk, el-Alamein után soha nem szenvedtünk vereséget."

A szicíliai hadműveletet előkészítése nem volt mentes a konfliktusoktól. Míg az eredeti haditerv az amerikaiak közös akciójára épített, Montgomery addig járt főnökei nyakára, míg a főszerep az övé lett, Patton tábornok seregeinek pedig csak statisztaszerep jutott. (Más kérdés, hogy az önfejű és makacs amerikai fittyet hányt a tervekre, és rögtönözve kezdte el csapatait mozgatni. Szerencséjére a végeredmény sikert hozott, de az eset miatt a két tábornok konfliktusa Szicíliában végérvényesen megromlott.)

A partraszállás maga simán zajlott. Montgomery számottevő ellenállás nélkül hajtotta végre az akciót, és sikeresen haladt is előre. A Patton-féle magánakció szétzilálta az eredeti tervet, de a kezdeti káosz ellenére végül minden rendben haladt a maga útján. A 8. hadsereg a sivatag után élvezte a szicíliai változatosságot, bár bizonyos dolgokban eléggé elővigyázatlanok voltak. Visszaemlékezéseiben Montgomery így ír erről: „A fákon narancs és citrom, bor bőségben, a szicíliai lányok barátságosan viselkedtek. Nagyon nagy hőség volt és a szúnyogok kellemetlenek, veszélyesek, mert maláriás szúnyogok voltak. Majdnem annyi maláriás megbetegedésünk volt, mint amennyi veszteséget az ellenség tevékenységétől szenvedtünk. Mindannyian hozzászoktunk a meleghez, de a sivatag száraz, Szicília viszont párás volt."

A pára és az elképesztő forróság miatt a mögöttes területen a katonák szó szerint nekivetkőztek a munkának. Senki nem hordta előírásszerűen az egyenruhát, ám ezt Montgomery egyáltalán nem tette szóvá. Alapelve volt, hogy amíg fegyelmezett emberekkel harcolt, akik kritikus helyzetben maximálisan és kiválóan végezték dolgukat, addig nem szólt bele, hogy hogyan tették ugyanezek a katonák a mindennapokat elviselhetőbbé a maguk számára. Ha alsógatyában és szicíliai kalapban tevékenykedtek távol a frontvonaltól, a parancsnok szemet hunyt felette.

Egy eset azonban még az ő toleranciáját is próbára tette. Egy napon nyitott gépkocsijával az arcvonal felé hajtott, amikor megpillantotta egy szembejövő teherautó sofőrjét. A katona a meleg miatt anyaszült meztelen volt, egy ízléses selyem cilindert leszámítva a fején. Ez még nem volt elég, de amikor megpillantotta a parancsnokot, a fülkéből kihajolva meglengette a cilindert Montgomery felé. Utóbbinak – a híresztelések dacára – volt humorérzéke, és szabályos nevetőgörcsöt kapott a látványtól. A közjáték után még sokáig kuncogott, aztán mégis elgondolkodott a dolgon. Így ír emlékirataiban: „Bár addig, amíg a katonák jól harcoltak és megnyerték az ütközeteket, nem sokat törődtem az öltözködéssel, eszembe ötlött, hogy mégis vannak határok."

Így amikor visszatért a parancsnokságra, kiadta az egyetlen olyan parancsát, amely legendás hadseregének öltözködésére vonatkozott: „A 8. hadseregben tilos cilindert viselni."