A haza hívó szava

Ahhoz, hogy jobban megértsük Monti főhadnagy hazaárulással felérő tettét, át kell tekintenünk a háborút megelőző éveit, egészen a születéséig. St. Louisban látta meg a napvilágot 1921-ben. Édesapja és német származású édesanyja Svájc leginkább olaszok lakta régiójából emigráltak és jutottak el a lehetőségek országát jelentő Amerikai Egyesült Államokba. Négy testvérével együtt (akik mind az amerikai haditengerészetnél szolgáltak a háború alatt) Martin már az amerikai kultúrát tekintette sajátjának, de szülei sosem feledtették vele felmenőit. Kommunistaellenes és antiszemita nézeteit továbberősítették azok a rádióműsorok is, amik majdhogynem felszólítottak minden igaz németet a hazatérésre. E műsorok nagy része 1939-ig az Egyesült Államokban is elérhető volt, csak a háború kitörése után vetett véget az amerikai kormány sugárzásuknak.

Majd kitört a második világháború, és 1941 végén már az Egyesült Államok is hadat viselt a Japán Birodalommal és Németországgal szemben. Mint minden jól nevelt amerikai fiatal, Martin is vágyott a haza szolgálatára – ekkor még talán nem is kristályosodott ki benne, hogy melyikére is -, így 1942-ben beadta jelentkezését az amerikai légierőhöz. Azon kevesek egyike volt, akiket a típus megjelenését követően elsőként küldtek a vadonatúj P-38 Lightning típusú vadászgépekre való kiképzésre.

Két évvel később, 1944 augusztusában a ma Pakisztánban található (akkor Indiához tartozó) Karachiba küldték. Itt tartalékosi szolgálattal bízták meg, mondván, hogy ha kiesik egy pilóta, azonnal beugorhasson a helyére. A hosszú, számára eseménymentes szolgálat valamit eltört Martin lelkében, és egy hirtelen ötlettől vezérelve felkönyörögte magát egy Egyiptomba induló C-46-os szállító repülőgépre. A kairói amerikai támaszpontról konvojokat lestoppolva eljutott a líbiai Tripoliba, majd onnan megint egy szállítógépre felszökve az olaszországi Foggiába, az amerikai légierő egyik fő bázisára.

Rögtön felismerte a megszokottól eltérő kialakítású P-38-as gépet. A felderítőeszközökkel ellátott kétmotorost még nem osztották be alakulathoz, épp csak megérkezett az államokból. Hamarosan már a kifutópálya felé gurult vele. Sokáig senkinek nem tűnt fel az elkötött gép hiánya, ugyanis gyakorta hajtottak végre tesztrepüléseket az új és a felújított repülőkkel. Ám a felbőgő motorokkal nekirugaszkodó Lightning pilótája egyetlenegy rádióforgalmazásra sem felelt, és egyszer sem kért engedélyt a felszállásra. Mivel az irányítótorony azt gondolta, hogy csak egy meghibásodott rádióval ellátott gépről van szó, hagyták felszállni, mondván, ha visszatér, elég idő lesz megdorgálni a pilótát. Ám Martin James Monti sosem tért vissza…

Ehelyett Milánó felé vette az irányt, és az első németek uralta reptéren letette P-38-asát. A feléje rohanó katonák azonnal őrizetbe vették és hadifogolyként kezelték. Alig tudta magát megértetni velük, hogy ő bizony azzal a szándékkal érkezett, hogy átálljon a Harmadik Birodalom oldalára. Ezt követően mind fogva tartói, mind Monti igen készségesen bántak egymással. Hamarosan egy berlini, az SS által működtetett hangstúdióban találta magát, ahol egy mikrofonba olvasta fel saját, vagy számára megírt gondolatait. Számos alkalommal bírálta az Egyesült Államokat, amiért annak vezetése ellenséget és nem szövetségest látott Adolf Hitlerben.

Később már a német állami rádióban is próbálták alkalmazni, ám nehéz stílusa miatt leendő munkatársai mind kihátráltak mellőle. Ugyan megpróbáltak egy-egy egyszemélyes adást is felvenni Montival, de a kommunikációs készségek teljes hiányát voltak kénytelenek felfedezni benne. Később már csak írások és szórólapok elkészítésénél vették hasznát, utóbbiakat előszeretettel osztogatták amerikai hadifogolytáborokban is, hátha még valaki kedvet kapna az átállásra.

Olaszországba vezénylését követően érte a háború vége, amikor is SS-egyenruhát viselve megadta magát az amerikai csapatoknak, 1945. május 10-én. Hadifogságba kerülése után, 1946-ban határozott a hadbíróság. Bűnösnek találták egy repülőgép ellopása, valamint hazaárulás vádjaiban. Tizenöt év börtönt kapott, amit később enyhítettek és engedélyezték számára az amerikai hadseregben való újabb szolgálatot. Közlegényként kezdte újra, majd őrmesteri rendfokozatban vált meg a seregtől 1948-ban. Ám büntetése ezzel nem ért véget. A laktanyát elhagyva rögvest nyomába eredt az FBI. Szinte ugyanazon vádakkal (kis változtatásokkal persze, az újratárgyalás érdekében) újra rabosították Montit. Hosszú tárgyalások után 1949-ben 25 év börtönre ítélték, valamint 10 ezer dollár megfizetésére.

A leavenworthi börtönben tanúsított jó magaviseletére hivatkozva 1960-ban szabadon engedték. Martin James Monti 2000-ben hunyt el, az Amerikai Egyesült Államokban.