A magyar szabadság atyja

1848 tavaszán és nyarán a forradalom eredményeit megszilárdítani törekvő kormány álláspontját képviselte. Bár a király minisztere volt, nyíltan kikelt az osztrák kormány ellen. Szeptember 6-án Kossuth elrendelte az első magyar bankjegyek kibocsátását a védelmi szükségletek fedezésére. Szeptember 15-én az ő javaslatára hozta létre az országgyűlés a honvédelem megszervezésére az Országos Honvédelmi Bizottmányt. A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom a Honvédelmi Bizottmány lett, amely Kossuthot választotta elnökévé. Ekkortól a nemzet is azonosítani kezdte személyét a forradalom, a szabadságharc ügyével.

Kossuth a szabadságharc további menetében is óriási feladatokat oldott meg mind a hadsereg szervezése, mind a nemzeti ellenállás és forradalmi helytállás gazdasági, társadalmi és politikai feltételeinek megteremtésében. Emellett neki kellett gondoskodnia a sereg felszereléséről, élelmezéséről, a lelkesedés ébrentartásáról. Az erdélyi és a tavaszi hadjárat szerencsés kimenetele újra igazolták irányát és politikáját. Ekkor kezdeményezésére a debreceni nemzetgyűlés 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. Kossuthot ugyanazon az ülésen ideiglenes államfővé, kormányzóelnökké választották.

Buda elfoglalása után Kossuth Pestre tette át a kormány székhelyét, de az osztrákok újabb betörése és az orosz intervenció miatt csak rövid ideig volt itt maradása. Az országgyűléssel együtt Szegedre, majd Aradra vonult.

A temesvári csata után, ahol Haynau legyőzte Bemet és Dembinszkyt, Kossuth 1849. augusztus 11-én, Aradon Görgeyre ruházta a legfőbb polgári és katonai kormányzatot, aki röviddel ezután – mivel a nagyobb áldozattal járó további harc értelmetlenné vált – letette a fegyvert.

Kossuth a világosi kapituláció után török földre menekült. Kütahyából 1851 szeptemberében egy amerikai gőzösön Angliába utazott. Útja valóságos diadalmenet volt. Ettől az ünnepléstől azonban távol maradt a hivatalos világ. Amerikában ellenben – ahová 1851 végén érkezett – a kormány, a szenátus és a nép vetélkedett egymással a Kossuth iránti tisztelet kifejezésében.

A következő években Kossuth arra számított, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktus lehetővé teszi Magyarország felszabadítását, de nem így történt. 1861-ben Itáliába költözött, ahonnan egyre nagyobb aggodalommal figyelte a kiegyezéshez vezető osztrák−magyar tárgyalásokat. Deák Ferenchez írt levelében bírálta a kiegyezést és kitartott a teljes függetlenség követelése mellett.

A tollat úgyszólván csak halálos ágyán tette le. Utolsó soraiban is ezt írta: „Nem a Habsburg-háznak, hanem az osztrák császári és magyar királyi méltóság egy személybe kumulációjának vagyok ellensége; ennek igenis, bár tehetetlen, de megtörhetetlen, de hajthatatlan ellensége vagyok és maradok mind halálomig".

Kossuth egészen élete utolsó évéig megtartotta élénkségét, lelki frissességét. Hosszabb betegeskedés után 1894. március 20-án hunyt el.

A hamvait szállító különvonat 1894. március 30-án indult Magyarországra. Budapesti temetésén a Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi úti temetőbe közel félmilliós temetési menet kísérte végső útján a magyar szabadság atyját.

Fotó: Archív