A skót, a magányos felszabadító
Szöveg: Snoj Péter | 2014. október 19. 14:43Angus Mitchell minden bizonnyal az egyetlen olyan katona, aki elmondhatja magáról, hogy egymaga felszabadított egy holland várost, még 1944-ben. Egy biciklin.
Szeptember 26-án Mitchell hadnagy azt a feladatot kapta, hogy hatoljon be egészen Boxmeer városáig, és annak határvonalában keressen embereivel lehetséges átkelőket a Maas folyón. Kis tűzerejű alegység lévén a csendes felderítést választották. Igyekeztek a legkisebb feltűnés nélkül haladni, éppen ezért is lepte meg őket, amikor is az út közepén megjelent egy holland férfi és hangos üdvrivalgással kiabált feléjük. Mitchell kiküldte egyik emberét, hogy árokba húzza a felettébb feltűnő jelenséget. Ám a férfi kedélye mit sem veszített, mire Angus elé került.
Állítása szerint a holland ellenállás egyik embere volt. Ha ezen még nem is hitetlenkedtek, azon bizonyára megrökönyödtek a brit katonák, amikor a holland férfi elmondta, hogy a németek már rég elhagyták a várost és nincs egyetlen katona sem az utcákon.
Csapdát gyanítva, Mitchell hosszasan kérdezgette a körülményekről, végül úgy döntött, hogy az eredeti parancsuk ellenére ki kell derítenie az igazat. Ám tudva, hogy a brit légierőnek parancsa van tüzelni minden, a város körzetében mozgó járműre, hátra kellett hagyni a védelmet és tűzerőt jelentő páncélozott autókat. Mitchell azt is tudta, hogy nem kockáztathatja feleslegesen emberei életét, ezért egyedül, gyalog indult el a város felé vezető út mellett.
A holland férfi azonnal utána eredt és jobb közlekedési formát javasolt neki. A közeli kocsmára mutatott és felvetette: mi lenne, ha Mitchell kölcsön kérné a kocsmáros kerékpárját. Hosszas egyezkedések után a söntés feje engedett és átadta féltve őrzött járgányát. Angus Mitchell hadnagy immáron drót szamarát megülve rohamozott Boxmeer központja felé, egymaga.
A Market Garden idei, 70. évfordulóján visszaemlékezve a történekre Mitchell elmesélte, hogy nagyjából tíz perc – egyébként felettébb vidám és üdítő – kerékpározás után csakugyan beigazolódott, hogy egy német sincs a városban.
Mikor visszaért társaihoz és elmesélte a történteket, emberei a következővel konstatálták azokat: „Hadnagy úr, maga felszabadította a várost!" Ekkor eszmélt fel ő maga is arra, hogy bizony elmaradt a már megszokott virágeső és csókzuhatag, amit a hálás helyiektől kaptak minden egyes városon áthaladva.