Amikor atombombák, nukleáris eszközök tűnnek el…

Szöveg: Szűcs László | 2013. július 6. 14:14

Azt hinné az ember, hogy vannak olyan tárgyak, amelyeket egyszerűen nem lehet elveszteni, elhagyni. Az élet azonban számtalanszor bebizonyította, hogy ez nem így van; tűntek már el repülőgépek, hajók, sőt atombombák, nukleáris hasadóanyag tartalmú haditechnikai eszközök is. Összeállításunkban – szokásunkhoz híven, szigorúan szubjektív szempontok szerint – az utóbbi esetek közül választottunk ki tízet.

Az eltűnt bombázó

1956. március 10-én valószínűsíthetően a Földközi-tengerbe zuhant az amerikai légierő egyik B−47-es stratégiai bombázója. A hat motorral felszerelt, sugárhajtású bombázó – Floridából Európába tartó útja során – nem sokkal a második légi utántöltést követően tűnt el a radarképernyőkről. Fedélzetén két, speciális, nukleáris robbanóanyagot tartalmazó konténer is volt. Szerencsére robbanás nem történt, ám a baleset utáni kutatás során sem a gépet, sem a személyzetet, sem pedig a rakományt nem találták meg. A hivatalos vizsgálati eredmények szerint a katasztrófa pontos helyszínét sem sikerült kideríteni. A baleset okaként a sajtó többször is az egyre feszültebbé váló közel-keleti helyzetet jelölte meg, a hivatalos közlemények azonban ezt minden egyes alkalommal cáfolták.

A vízbe dobták a termonukleáris bombát

Alig két évvel később, 1958. február 5-én az amerikai légierő egy másik B−47-es gépével is rendkívüli incidens történt. A stratégiai bombázó a georgiai partok előtt, a Tybee-sziget légterében összeütközött egy F−86-os Sabre vadászgéppel. A bombázó pilótája, egy bizonyos Richardson alezredes a gépe által szállított három és fél tonnás hidrogénbomba – amelynek hatóereje a Hirosimára ledobott gyilkos szerkezet erejének hatvanszorosa volt – víz feletti kioldása mellett döntött, mivel attól félt, hogy a robbanószerkezet leszállás közben megsérülhet. A Mark 15-ös típusú termonukleáris bomba utáni kutatás több hónapig tartott, de nem vezetett eredményre, a feltételezések szerint ma is a homokba fúródva pihen a tengerfenéken. Az új évezred első éveiben egy környéken lakó, nyugalmazott repülős tiszt több esztendőt szentelt az életéből a bomba megtalálásának, de ő sem bukkant rá a szerkezetre. Érdekesség, hogy az 1996-os atlantai nyári olimpián ezen a környéken rendezték meg a jachtversenyeket.

Túlszaladt, elsüllyedt…

Leszállás közben túlszaladt és az amerikai USS Ticonderoga (CVA–14) nevű repülőgép-hordozóról a Csendes-óceánba zuhant egy A–4E Skyhawk típusú könnyű támadó repülőgép, amely a hasa alatt egy B–43-as hidrogénbombát szállított. Az 1965. december 5-i balesetben szerencsére nem következett be robbanás, de a mentőcsapatok sem a gépnek, sem pedig a bombának nem találták semmiféle nyomát a csaknem ötezer méter mély vízben. Később kiderült, hogy az incidens nem 500 tengeri mérföldre történt a parttól – ahogy azt 1965-ben állították – hanem jóval közelebb, Riukiu japán sziget közelében.

A hagyományos robbanótöltetek felrobbantak

Kicsit kilóg a sorból a következő eset – hiszen az eltűnt bomba végül is meglett –, de mindenképpen tanulságos. 1966. január 17-én a spanyol partok közelében két amerikai gép – egy B–52-es nehézbombázó és egy KC–135-ös tartálygép – máig nem tisztázott okok miatt összeütközött a levegőben. A repülő erődön szállított négy hidrogénbomba kizuhant, közülük három földet ért, és kettőnek a hagyományos robbanószerkezete fel is robbant. A detonációk nagy mennyiségű radioaktív anyagot – köztük plutóniumot – szórtak szét a térségben. A negyedik termonukleáris fegyver a Földközi-tengerbe zuhant. Sokáig úgy tűnt, hogy ez a szerkezet is a „végleg elveszett" bombák közé fog tartozni, ám az amerikai haditengerészet 33 hajójának, repülőgépeinek és helikoptereinek, valamint háromezer katonájának 80 napig tartó megfeszített kutatása végül is meghozta az eredményt, s a tenger fenekén rábukkantak a bombára. A robbanótestet az Alvin nevű mélymerülő tengeralattjáró segítségével emelték ki a vízből.

Négyből három meglett…

És még mindig a hatvanas évek: 1968. január 21-én az amerikai légierő grönlandi Thule légi támaszpontján állomásozó egyik B–52-es nehézbombázó éppen visszatérőben volt a New York-i Plattsburgh bázisról, amikor tűz ütött ki a pilótafülkében. A hatfős legénység engedélyt kér a katapultálásra, amit meg is kapott; az ellenőrizetlenné vált gép 12 kilométerre a bázistól becsapódott a tengerbe. A gép a fedélzetén négy darab hidrogénbombát is szállított, ezek közül az egyikből radioaktív plutónium került a levegőbe. A lezuhant bombák utáni kutatás nem volt teljesen eredményes, hiszen csak három robbanószerkezetet sikerült megtalálni. A negyedik bomba – a 78252-es leltári számot viselő – azóta sincsen meg. Valószínűleg valahol a Baffin-öböl mélyén pihen.

A szovjetek is vesztettek el nukleáris eszközt

Ne higgyük, hogy a hidegháború évtizedei alatt csak az amerikaiak veszítettek el nukleáris robbanóanyagot tartalmazó fegyvereket. A szovjetek K–129-es számú, dízelmeghajtású tengeralattjárója 1968 márciusában süllyedt el a Csendes-óceánban, valahol Hawaiitól északnyugatra. Hogy mi okozta a tengeralattjáró katasztrófáját, azt a mai napig nem lehet tudni, bár a hozzáértők azt valószínűsítik, hogy robbanás történt a fedélzetén. A több ezer méter mély hullámsírba a 99 katonából álló legénység mellett három, nukleáris fejjel ellátott rakéta és két atom-robbanófejes torpedó süllyedt. A szovjet tengeralattjárót az amerikai központi hírszerző hivatal, a CIA 1974-ben megpróbálta kiemelni, de hogy sikerült-e az akció, arról a mai napig nem tudni semmit, pedig a Jennifer fedőnevű művelet az egész hidegháború egyik legköltségesebb és legnagyobb titkosszolgálati akciója volt.

Amerikai tengeralattjáró süllyedt el

Nem sokkal a szovjet tengeralattjáró katasztrófája után – egészen pontosan május 21-én – egy amerikai vízi jármű is elsüllyedt az Azori-szigetek közelében. A Scorpion nevű, SSN–589-es lajstromszámú atom-tengeralattjáró – egy, a vetőcsőben mindeddig nem tisztázott ok miatt bekövetkezett víz alatti robbanás miatt – kettétört, s fedélzetén 101 tengerésszel a háromezer méter mély tengerfenékre süllyedt. A hajóban két darab, Mark–45-ös típusú, nukleáris robbanófejjel ellátott torpedó is volt, amelyek azóta sem kerültek elő.

Az eset, amiből film is készült…

A következő, az előzőekhez hasonló baleset csaknem húsz évvel később történt: 1986 októberében, a Bermuda-háromszög északkeleti térségében elsüllyedt a szovjetek K–219-es lajstromszámú, Navaga-osztályú atom-tengeralattjárója. Valószínűleg a vetőcsövek egyikében bekövetkezett, ismeretlen eredetű robbanás okozta az csapásmérő eszköz végzetét, bár a szovjet hivatalos tájékoztatás szerint a hajó az amerikaiak USS Navaga nevű tengeralattjárójával történt ütközést követően süllyedt el. A legénységet az amerikaiak – négy tengerész kivételével – kimentették, a hajótest azonban csaknem hatezer méter mélyre süllyedt. Meg nem erősített információk szerint a K–219-esen 16 darab dupla robbanófejes rakéta, valamint két nukleáris torpedó volt, azaz csak ebben az egy balesetben 34 darab atomrobbanófej süllyedt az óceán mélyére. A történet az amerikai filmesek figyelmét is felkeltette, 1987-ben jelent meg az Ellenséges vizeken (eredeti cím: Hostile waters) című mozi, amelynek főszerepeit Rutger Hauer, Martin Sheen és Max von Sydow játszották.

Négy gyutacs hiányzik!

A nukleáris fegyvereket vagy azok alkatrészeit érintő gikszerek azonban nemcsak az ’50-es, ’60-as években, hanem napjainkban is történnek. Néhány évvel ezelőtt – egészen pontosan 2008 tavaszán – az Amerikai Egyesült Államokban robbant ki egy botrány, amelybe beleremegett a Pentagon. A történet előzményei 2006-ig nyúlnak vissza, amikor Tajvan akkumulátorokat rendelt az amerikaiaktól a rendszerbe állított UH–1 Huey harci helikoptereihez. A konténereket rendben le is szállították a szigetországba, ám mivel egyelőre nem volt szükség tartalmukra, egy raktárba vitték őket. Másfél évvel később, 2008 márciusában, a Utah államban található Hill légi támaszpont egyik speciális raktárában végzett ellenőrzés során megállapították, hogy négy nukleáris robbanófej-gyutacs hiányzik a leltárból. Hosszas vizsgálat után kiderült, a gyutacsokat a tajvani szállítmányba dobozolták be – akkumulátorok helyett. Szerencsére rövid időn belül mindet visszakapták, de a botrány még sokáig szerepelt a napi sajtóban.

„Houston, we have a problem…"

És akkor listánk végére következzen egy kakukktojás, ám mégis érdekes történet. 1970. április 17-én nemcsak az Apollo–13-nak, hanem magának a NASA-nak is komoly problémája volt. Éppen csak sikerült visszahozniuk Jim Lovell kapitányt és legénységét a csaknem tragikussá vált űrutazásról. Ám arra nem számítottak, hogy a tengerbe csapódáskor a visszatérő egységről leszakad egy termoelektromos generátor, ami a radioaktív bomlásból származó hőből készít elektromos áramot. A körülbelül három kilogrammnyi plutónium-dioxidot tartalmazó generátort a mai napig nem találták fel, vélhetően még ma is ott pihen az óceán fenekén.