Az igazi Knight Rider

Persze, ha nagyon szigorúan figyelembe vesszük a kronológiát, akkor jól látható, hogy valójában a sorozatbéli fiktív és a dán békefenntartó katona tulajdonában álló valódi gépkocsik között nincs valós kapcsolat. Míg a kilencven epizódon keresztül bravúros képességekről tanúbizonyságot tevő K.I.T.T. a nyolcvanas években hódította meg a televízióképernyőket, addig Helge Meyer a kilencvenes években szolgált a háború dúlta Bosznia-Hercegovinában. De a két autó közötti hasonlóság és a felhasználásuk különleges mivolta mindenképpen érdekes.

A dán különleges erők katonája, Helge Meyer 1992-ben érkezett az országba. Elsősorban lőszerszállítmányokért, de idővel tulajdonképpen bármilyen utánpótlásanyag célbejuttatásáért is felelt. Látva a helyi lakosok nincstelenségét, a menekülők éhezését, úgy döntött, hogy megkerülve a hadsereg bürokratikus útvesztőit, saját 1979-es Chevrolet Camaróját veti be különleges ötlete megvalósítása érdekében. A V8-as 185 lóerős izomautót – amit egy Németországban állomásozó amerikai katonától vásárolt – matt feketére festette, hogy még éjjellátó készülékkel is nehezen észrevehető legyen. Az üvegek többségét acéllemezekre cserélte, az amerikai légierő helyi raktárából kevlár paneleket „vételezett", ezekkel fedte be az autó ajtajait és oldalait. Megerősítette az egész felépítmény fémszerkezetét is annak érdekében, hogy ha felborulna, se deformálódjon végzetesen a kasztni. A Camaro orrára gallytörőrács és további acélmegerősítések kerültek, hogy az útjába kerülő törmelékek, úttesten heverő tárgyak se jelenthessenek akadályt. Felnijeire defektmentes abroncsokat szerelt.

Szintén az amerikai légierő kiszolgálói segítségének köszönhetően az autó belsejét is teljesen kiürítették. Minden belső világítást kiiktattak, az autórádió helyére katonai GPS-berendezés került.

Hogy Meyernek minél kevesebbszer kelljen fényszórót használnia, illetve minél távolabbról észrevehesse az emberi mozgásokat, éjjellátó készüléket és hőkamerát is kapott a sportautó. Az amúgy is tekintélyes erővel bíró motort kis ügyeskedéssel egészen 220 lóerőssé tette és a biztonság kedvéért még megtoldotta azt egy nitro-befecskendező rendszerrel, amellyel rövid időre akár 440 lóerő is egy esetleges menekülés rendelkezésére állt. Ezt rendkívül fontosnak tartotta a dán katona, hiszen humanitárius segélyútjaira minden alkalommal fegyver nélkül indult. Magát – kellő szerénységgel – Isten Rambójának, kocsiját Szellemautónak nevezte el.

A speciálisan átalakított beltérnek hála alkalmanként akár 400 kilogrammnyi élelmiszert, gyógyszert és egyéb utánpótlásanyagokat tudott célba juttatni az arra legjobban rászoruló civilek részére. Noha tevékenysége sosem volt hivatalosan elismert vagy épp támogatott, mind az amerikai haderő, mind az ENSZ békefenntartók megtettek mindent annak érdekében, hogy Meyernek minden rendelkezésére álljon, amire csak szüksége lehet.

Habár több alkalommal is lőttek fosztogatók az autóra, a páncéllemezeknek hála mindössze egyszer jutott be lövedék az utastérbe. Az igazi veszélyt valójában a jelöletlen aknamezők jelentették, amelyek ellen még a könnyű páncélzatú sportautó is védtelen lett volna. Meyer azonban sosem sérült meg, az autó pedig sosem hagyta cserben. Bosznia-Hercegovinában egészen 1995-ig hordta a segélyszállítmányokat, saját elmondása szerint Koszovóban pedig még 2005-ben is járt-kelt a különleges Camaróval.

A háború és az aktív szolgálatot követően Helge Meyer hazatért Dániába, ahova magával vitte a Szellemautót is. Egy tavalyi híradás szerint a gépkocsi, ugyan már narancsszínben pompázva, de még mindig kitart gazdája mellett és gondtalanul falja a kilométereket.