Chickamauga dobosa

Be is állt az újonnan szerveződő 3. Ohió-i Ezred toborzói előtt kanyargó sorba. Ám számára teljesen érhetetlen módon az őrmesterek kevesellték a saját maga által oly nehezen összegyűjtögetett kilenc és fél évnyi élettapasztalatot, nem is beszélve igencsak szerény magasságáról.
A gyermekeket jellemző makacsságot ismerve nem is lehetett kérdés, hogy egy nemmel megelégszik. John Klem (később Clem) átállt hát a szintén katonákat kereső 2. Michigan-i Önkéntes Gyalogezredhez. Csodák csodájára itt már szerencsével járt és felvették „kis" dobosnak.

Az 1800-as évek Észak-Amerikájában e fogalomnak semmi köze sem volt az itthon ismert úttörővilághoz. Mind az északi uniós, mind a déli konföderációs seregben gyakori látványnak számított, hogy fegyverhez még éretlen, de tenni vágyó fiatalok lobogókat vagy épp a menetek ütemét adó dobokat cipeltek, felvezetve a csapattesteket a harctérre.

A kis John alig látszott ki a hozzá képest hatalmas hangszer mögül. Lelkiismeretesen igyekezett időről-időre bizonyítani – nem is sejtve, hogy parancsnokai valójában a csapat kabalájaként vették nyilvántartásba, semmint hivatalos dobosként… Hogy minderről ne is vegyen tudomást, az ezred tisztjei saját fizetésükből elkülönítve tették össze John 13 dolláros honoráriumát.
Így szolgált 1863-ig, amikor is már a tizenkét éves közlegényt valóban nyilvántartásba vehették. Persze továbbra is igencsak egyéni engedményekkel.

Az ezred fegyverkovácsa egy különleges, levágott csövű muskétát készített az ifjú katona számára, hogy a többi felszerelés mellett a fegyvert is elbírja. Fegyverrel a kezében azonban nem csak mosolyt csalt az arcokra, de csakhamar igazi hőssé is vált.

A chickamauga-i ütközetben (Georgia állam) elszakadt társaitól és két tűz között rekedt.

Ezt követően sikeresen visszatalált saját csapatához, ahol sokáig nem akartak hinni a ziháló fiatalnak. Egészen addig, amíg a csata után meg nem mutatta a pontos helyet és a néhai ezredes holttestét. Ekkor már senkiben sem élt a gyanú. Olyannyira, hogy rövidesen ki is tüntették és ezzel ő lett az amerikai hadsereg legfiatalabb őrmestere. „Chickamauga dobosa" valóságos hőssé vált az uniós katonák szemében.

A tizenhárom éves veteránt 1864-ben ugyan leszerelték a különböző ütközetekben szerzett két sebesülésével, de pár éven belül, 1870-ben már újra egyenruhát viselve menetelt társaival. Ulysses S. Grant elnök beajánlotta a West Point akadémiára, ahol többszöri próbálkozásai ellenére, végül nem vették fel. Grant elnök további közbenjárásának hála végül mégiscsak hadnagy lett az ifjú John Lincoln Clemből.

Az évek során aztán egyre csak lépdelt felfelé a ranglétrán. Végül ő lett az utolsó polgárháborús veterán, aki még mindig aktív katonai szolgálatban állt egészen 1917-ig. Vezérőrnagyként vonult nyugdíjba, a sors fintora, hogy pont aznap, amikor is az Egyesült Államok végül belépett az első világháborúba az antant oldalán.

Otthon, békében érte a halál 1937-ben.