Csataterek akkor és most (2. rész)

A partraszállások partraszállásának otthona

Az 1944. június 6-ai normandiai partraszállás fordulópontot hozott a második világháború menetében. Jól tudták ezt a németek is, éppen ezért – a meglepetésszerű támadás ellenére – minden elérhető erőt bevetettek a szövetségesek megfékezésére. Az egykori elkeseredett harcok helyszíne azóta katonai hagyományőrzők és lelkes történészek kedvelt úti célja, ahol az évtizedek során begyűrűző modernizáció ellenére még mindig szemmel látható a történelem e híres, de véres epizódja.

Drezda: egy bosszúbombázás áldozata

Noha az „Elba Firenzéjét", Drezdát már 1944-től kezdve is rendszeresen bombázták a szövetségesek, egy, a brit királyi légierő által végrehajtott bevetés mégis kiemelkedik mind közül. Az 1945. február 13-án négy hullámban támadó nehézbombázók ugyanis nem stratégiai fontosságú célpontokat szemeltek ki, hanem Drezda központját, illetve az egész várost. A bombázás hatalmas áldozatokat követelt. Nemcsak a célterület sűrűn lakott mivolta miatt, hanem azért is, mert a támadást megelőző napokban az amerikai és brit bombázók számos fantomtámadást intéztek a régióban, hogy a német légvédelem ne láthassa át a fő támadás irányát.

Mára már köztudott, hogy a támadás valódi oka – az akkor hangoztatott céllal, az ipari telepek megsemmisítésével ellentétben – a németek terrorbombázásainak megbosszulása volt, amelyeket a Luftwaffe az angliai csata során hajtott végre.
A brit hadvezetés a támadás után kitöltött jelentésben harmincötezer főre tette az áldozatok számát. Ma már tudjuk, hogy ez hatalmas, talán tudatos alábecslés volt, hiszen a legtöbb leírás szerint körülbelül kétszázezer főre tehető a bombázás során életüket vesztett civilek száma.

A pusztító rombolásból ma már nem sok árulkodó jel maradt meg városszerte. A megsemmisült házak helyére újak épültek, de a tragédia emléke ma is ott él a drezdai utcákon és az emberek szívében.

Buda falai nem felejtenek

Aki járt már a budai Várban, bizonyára látta a Várnegyedhez felvezető kaptató végében magasodó épület fehér falaiba mart mélyedéseket, a történelem nyomait. Az 1944-45 tele során lezajlott ostrom sebei az egykori katonai parancsnokság épületén, sőt a negyed számos más házának falán is megtalálhatók a mai napig.

Fővárosunkat 1944 tavaszától kezdődően a szövetségesek légierői rendszeres bombázásokkal támadták, amelyek hatása manem csak az akkori pusztítás fennmaradt nyomaiban érhető tetten, de mai napig kerülnek elő különböző robbanótestek, amelyeket több mint hetven évvel ezelőtt vetettek be Budapest védői és lakosai ellen.

Még nagyobb nyomás nehezedett az itt élőkre, amikor a Harmadik Birodalom megszállta egykori szövetségesét és kényszerítette a szovjetekkel szembeni ellenállásra – utolsó csepp vérig. Budapest és a Vár hírhedt ostroma során a Budapest ostroma oldal szerint a főváros közel negyvenezer épületéből ezerötszáz megsemmisült, kilencezer-egyszáz súlyosan sérült és további csaknem tizenkilencezer megsérült. A Várnegyed szenvedte el a legnagyobb pusztítást: 6500 lakásból mindössze 1400 maradt ép és lakható az ostrom után.