„Cum Deo pro Patria et Libertate” (4. rész)

Huszt várának és környékének birtokbavétele nem csak katonai előnyökkel járt a kuruc felkelők számára, mivel az elfoglalt Máramaros gazdaságilag is jelentős volt. A terület gazdag sóbányái, valamint Nagybánya ezüst- és aranybányái és a város pénzverdéje mind a felkelők ügyét szolgálta. A Kárpátok hágóinak felszabadításával Rákóczi és hadserege földrajzilag is közvetlen kapcsolatba került szövetségesével, Lengyelországgal. Az elfoglalt területek parasztsága és a környéken élő jelentős ruszin népcsoport mind Rákóczi zászlója alá gyűlt. Seregeik, Ilosvay Bálint vezetésével Munkács és Ungvár várát zárták körül, valamint a Zempléni-hegységet vonták ellenőrzésük alá, nyolc zászlóaljjal pedig elfoglalták Homonna várát.

Stratégiai szempontból két vár maradt a császáriak kezén a Rákóczi által már meghódított Tiszántúlon: Szatmár és Várad. Rákóczi Szatmár vára alá vezette a kuruc sereget és augusztus 15-én, a Szamos bal partján Vetésen táboroztatta le őket. A palánkokkal és földsáncokkal megerősített Szatmár a Szamos szigetén helyezkedett el, jól felszerelt ezer fős őrséggel. A várhoz tartozott két település: Szatmár és Németi városai, melyeket a folyó szelt ketté.

Rákóczi a hadműveletek megkezdéseként hidat veretett a folyón, hogy az esetlegesen a várból kitörő portyázókat elfogja. Augusztus 16-án a kurucok háromszáz lovassal rohamot indítottak a hídfőállások védművei ellen, melynek során nagyobb veszteségek árán, de sikerült a császáriakat visszaszorítaniuk. A vár parancsnoka, Glöckelsberg ezek után Németi városának feladásáról döntött, az épületeket felgyújtva visszavonta erőit Szatmár várába.

Szatmár várának ostromával egy időben a marosmenti rácok újból fellázadtak a császáriak biztatására a felkelők ellen. Rákóczi Torday Ferenc vezetésével kuruc csapatokat küldött ki Gyula és Jenő várának körülzárására valamint a környék biztosítására. Bélfenyérnél meg is ütközött a két sereg. A háromezer fős kuruc csapatok felőrölték a rác sereget és visszavonulásra kényszerítették maradék erőiket. A győzelmet azonban beárnyékolta, hogy az ütközetben elesett Bozóky Pál kuruc ezredes és Majos István ezredes.

Rákóczi az elhúzódó ostrom alatt adta ki első katonai rendszabályait, az Edictum Militare-t, mely tartalmazta a katonáskodó jobbágyok helyzetét tisztázó vetési kiáltványt is. Ezzel a rendelettel Rákóczi a katonai fegyelem megszilárdítását célozta meg, mivel a túlnyomó többségében jobbágyokból álló sereg létszámbéli fölényének ellenére a hadműveletek során több esetben rendezetlenül végezte feladatát. A kiáltványban Rákóczi biztosította a seregében szolgáló jobbágyok és családtagjaik számára a harcok idejére szóló felmentést az államiterhek fizetése alól.

A várat ostromló felkelőkhöz augusztus végén csatlakozott Sennyey István báró nemesi seregeivel. A gyarapodó kuruc erők szeptember 4-én, átköltöztek Domahidára, ami stratégiai szempontból egy jobban védhető terület volt, ha egy – esetlegesen a vár felmentésére küldött – császári csapat jelent volna meg a környéken.

A kuruc erők hátrébb vonásával Glöckelsberg, a vár parancsnoka szeptember 7-én egy négyszáz fős lovasságot küldött ki Donec őrnagy vezetésével Nagybánya és Kővár felmentésére. A kiküldött lovasságot Nagybánya előtt támadták meg a kuruc csapatok és egy rövid összecsapás után visszavonulásra kényszerítették őket. Donec őrnagy visszavonulásával egy időben, Jean Louis Rabutin de Bussy főparancsnok, – aki Erdély katonai vezetésével volt megbízva – 1400 fős császári hadseregével elhagyta Nagyszebent és Kővár felmentésére indult. Így Rákóczinak és kuruc seregeinek készülnie kellett, hogy két fronton vegye fel a harcot a Habsburgokkal.