Donald kacsa háborúba megy

Disneyland és a Walt Disney Company atyja 1923-ban indította útjára rajzfilmeket gyártó cégét. A semmiből építkező üzletember húsz év alatt mindenki által ismert márkává varázsolta nevét. A Pearl Harbort ért támadást követően az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, és a hadvezetés besoroztatta Walt Disney munkásait is a hadseregbe. A Disney-gyár feje még fel sem ocsúdhatott Pinocchio, Dumbo és Bambi sikereiből, máris kénytelen-kelletlen agyalnia kellett a legújabb, immáron a háborús erőfeszítéseket kidomborító alkotásokon.

Az amúgy is méltán népszerű rajzfilmkarakterek hatalmas népszerűségre tettek szert, így a katonák és a civilek egyaránt üdvrivalgással fogadták, amikor a mindig tengerészruhát viselő Donald kacsa sisakot húzott, fegyvert fogott és a japánokra vetette magát. Persze a rajzfilmóriásnak az 1944-ben megalkotott Commando Duckon kívül számtalan remekműve akadt még. Rengeteg, a kiképzéseket segítő és illusztráló filmet gyártottak: a háború végéig összesen 12 ezer méternyi filmet használtak fel oktató jellegű anyagok készítésére. Ezeken is túl külön készültek mesék, rajzfilmek a mozihíradókat néző civilek számára és külön a haderőben szolgálók szórakoztatására. Mindkét célcsoportnak más-más üzenetet sugalltak. Ha a háború épp nem kedvezett az Egyesült Államoknak, Mickey egeret és Donald kacsát az ellenség gyakran hozta szorult helyzetbe, amelyből csak a lelkes otthon maradottak segíthették ki őket, természetesen hadikötvények vásárlásával.

Az egyenruhásoknak szánt verziókban ellenben szeretett rajzfilmfiguráik még a legínségesebb időkben is képesek voltak felülkerekedni az elnagyolt, túlzón megrajzolt Tojón és Hitleren. A katonák olyannyira megkedvelték ezeket a könnyed és nevettető alakokat, hogy a vadász- és bombázógépeken gyakran visszaköszönt Donald kacsa vagy bármelyik másik kedvenc szereplő, mint a gépet ékesítő alkotás.

Walt Disney gyárának azonban a népszerűség csak még több munkát hozott, hiszen egy idő után a hadsereg, a haditengerészet és a légierő külön-külön igényelt rajzfilmeket, fegyvernemükre specializálva a témákat. Az évente korábban nagyjából nyolcezer méternyi filmet elhasználó Disney igencsak meglepődött, amikor a flotta parancsnoksága három hónapos határidővel huszonhétezer méternyi hasznos anyagot kért tőle. Mindezek mellett persze folyamatosan gyártani kellett az oktatófilmeket is, külön minden fegyvernem részére. Még a plusz, több műszakban dolgozó munkaerő is kevésnek bizonyult, amikor a kormány szintén megkereste propagandafilmekre vonatkozó kérésével. A légierő olyannyira odavolt a Disney Company alkotásaiért, hogy majd’ minden munkását elvitte egy-egy bemutatórepülésre, hogy a rajzasztalnál jobban értsék, mit is akarnak bemutatni. A Victory Through Air Power (Győzelem Légi Erővel) humorosan érvelt a stratégiai bombázás előnyei mellett, bemutatva a légierő fejlődésének lépéseit.

Az állam Walt Disney filmjein keresztül szerette volna elfogadtatni Amerika népével a növekvő adókat, ami – ahogy évekkel későbbi felmérésekből kiderült – végül is sikeres volt, hiszen a megkérdezettek 37 százaléka vallotta, hogy Disney filmjei vették rá a magasabb összegek kifizetésére. De a pozitív propagandán túl számtalan, a japánokat és a németeket, főleg illusztris vezetőiket pocskondiázó negatív kampány is született. A cél az volt, hogy se a civil társadalom, se a katonák ne vegyék őket emberszámba, ne érezzenek irántuk sajnálatot.

Walt Disney és cége megítélése már a háború előtt is igen jó volt, de a második világégés éveiben létrehozott alkotások örökre bevésték nevét az amerikai történelembe és sokak szívébe. Részben talán éppen e filmeknek és erőfeszítéseknek is köszönhető, hogy a Walt Disney Company évtizedekkel megalapítója halála után, a mai napig is tündököl.