„…én már tudom, hogy mi az a Lysoform…”

Szöveg: Takács Vivien | 2016. április 2. 13:49

A második világháború idején még inkább, de az első világégés alatt is a reklámpiac lendületet kapott, ami által a gyártók speciális helyzetbe kerültek. Létrejött egy új – fronton harcoló – réteg, valamint megváltozott a hátországi lakosság vásárlási szokása is. Heti szubjektív listánkban tíz érdekes, sokszor furcsa reklámot, hirdetést mutatunk be az első világháború időszakából.

A heti lapszemle összeállításakor sok érdekes hirdetésre bukkanok. Van közte olyan, amelyik a fronton harcoló bakáknak szól, de a gyártók sokszor szólítják meg a hátországban maradtakat is. Talán a legérdekesebbek azok a társkereső hirdetések, amelyek a Pesti Hírlap hasábjain olvashatók. Cikkünk utolsó pontjában ebből szemezgettem.

* * *

Valóban vízálló

A legtöbb hirdetés ruhákat, cipőket vagy bakancsokat kínált az itthon maradtaknak, illetve a csatamezőn harcolóknak. Nem volt ez másképp Gerő Adolf fia hirdetésében sem. Nem tudjuk, hogy valóban egyedülállóan csak ő készített-e vízálló hadicsizmákat Budapesten, de egy biztos: a marketing szövege kiváló.

A magyar bakák dicső küzdelmei

A világháború alatt publikált könyvek közül kiemelkedő az 1916-ban megjelent dr. Berend Miklós hadi önkéntes törzsorvos harctéri naplója. A hirdetés szerint ez az első könyv, amit harcokban aktívan részt vett tiszt írt. Az író egy év eseményeit mutatja be. „Aki elolvassa a könyvet, nem felejtheti el, szivébe fogja zárni, mint a nemzet hatalmas helytállásának megrázó s egyben felemelő dokumentumait."

Jelentem alássan…

A fertőtlenítőszereknek óriási szerepük volt az első világháborúban. Ezért született ez a reklám is. A szlogenje azt sugallja, hogy ha tudjuk, mi az a Lysoform, akkor már mehetünk is a harcmezőre… A mosolygó baka képe ugyan kissé furcsa, mert a háború nem éppen a felhőtlen boldogságról szólt…

Talpat nem lyukaszt át

Íme egy másik remek marketingszöveg a talpkészítő Molnár R. Béla hirdetéséből. Állítása szerint talpvédője a „legvékonyabb talpon is jól tart, abból soha ki nem hull és talpat nem lyukaszt át." Viszonteladóknak nagy kedvezmény jár, és ha vidékre rendelünk három pár cipőre, akkor csak most, csak itt két korona az ára.

Jaj úgy élvezem én a pudingot…

Ez idő tájt gyakran lépett fel élelmiszerhiány. A háziasszonyoknak rá kellett jönniük, mit mivel lehetett helyettesíteni: a húsokat zöldségekkel vagy olcsóbb húsokkal pótolták. Lássunk hát egy dr. Oetker reklámot, amely pudinghoz „tej csak éppen, hogy…" kell. Ha meg nincs, jó lesz a száraz vagy hígított kondenzált tej is.

„Sárba taposom a fényképedet"

„Wagner hangszerkirály" hirdetése kissé túllőtt a célon… A cég a legelképesztőbb módokon keresztül próbálta eladni beszélődobozát. Hirdetéseik alapvetően a hátországiaknak szóltak, de direktben a frontharcosoknak ajánlották a terméket, olyan szöveggel, amit talán még a forgalmazó sem hitt el… Próbáljuk csak elképzelni, ahogyan „küzdelmek után, amikor a hős magyar katona pihenőre tér, édesbús magyar nóták mellett gondol haza, és ez erőt ad neki új küzdelmekre." Mindezt a „tábori beszélőgép" segítségével teszi, ami csinos szekrényben, elpusztíthatatlanul erős szerkezettel, kiváló tiszta hanggal és 1000 tűvel csak ötven korona. A hangszerkirály ugyanebben a hirdetésben hanglemezeket is kínált az adott időszak legnagyobb slágereivel, melyek között olyan „örökzöldek" kaptak helyet, mint a „Sír az anya, háborúba viszik gyermekét", „Sárba taposom a fényképedet" vagy az „Ellőtték a jobbkaromat".

Képkeretben szeretteink emléke

Egy 1917-es decemberi Vasárnapi Újságot lapozgatva a következő hirdetésre lettem figyelmes. Méhner Vilmos két korona ellenében olyan, akár falra is akasztható, díszes kivitelű fényképkeretet kínált, amelybe hősi halált halt szeretteink arcképét lehetett belehelyezni.

Kegyelet a hősöknek

A Nagy Háború által kiváltott kezdeti lelkesedés a frontról érkező hírek és a harcban elesettek növekvő számának hatására csökkent, de nem a reklámpiacon. A gyártók és forgalmazók gyorsan rájöttek, hogy mindössze a megváltozott körülményekhez kell igazítani az adott termék reklámját. Amikor tömegével kezdtek hazatérni a féllábú vagy kar nélküli katonák, a szemfüles gyártók egyből megcélozták őket az „elegáns" műkarok, műlábak reklámjaival. A háború negatív fordulata új piacot nyitott a halálból élő cégek előtt is. Voltak vállalkozások, amelyek a harctéren eltűntekre specializálták magukat, és olyanok is, amelyek csak a halottakra. A cikkünkben látható hirdetés egy exhumálási vállalatot reklámoz. A hirdetés szigorúan csak a lényegre korlátozódik, nincs szlogen, nincs benne semmi az alapinformációkon kívül.

Hadifoglyok munkára fogva

Íme egy újabb érdekes, de akkoriban megszokott hirdetés, amelyben egy kábelgyár közel hetven hadifoglyot kért, hogy igába hajtsa a fejüket. A körülbelül két hónapos állami munka Gömör megyében volt, ahová természetesen csak kölcsönkérték a dolgozókat.

Az 1916-os Tinder

És végezetül, ahogy már korábban ígértük, íme néhány gyöngyszem a Pesti Hírlap áprilisi társkereső rovatából:

„Huszárzászlós az orosz harctérről levelezni óhajt tisztességes ismeretség reményében feltétlen fiatal urinővel."

„Férjhez adnám ritka szép sógornőmet intelligens, rokkant katonához. Leveleket „Jó gazdasszony" jeligére a fiókkiadóba."

„Albán harctéren levő tartalékos tüzér főhadnagy, májusban hazajön, vigkedélyü urihölggyel óhajtana tisztességes ismeretséget kötni"

„Én még egész kicsi fiúcska voltam, amikor elhoztak a háborúba. Otthon is csatáztam már sokat vasárnap délután; nekem volt a legnagyobb, fából készült kardom, nagy hős voltam — otthon. Jaj, de furcsa ez a háboru!. .. Nagy ágyuból mindég ide lövöldöz a muszka (szerk.: Moszkva város után így nevezik közönségesen az oroszokat). A többiek nem félnek, mert ilyenkor elővesznek egy fényképet, amit a postás bácsi hozott nekik levélben, azzal beszélgetnek. Nekem nincs, pedig már tiszt vagyok. Jaj, ha az én deckungomban (szerk.: fedezék) is volna egy szép, aranyos nő képe! Odakuporodnék elébe. Simogatna, altatgatna, becézne. Szeretnék ilyen aranyos fiatal hölgygyel későbbi tisztességes ismeretség reményében levelezni."