Enyém a pilótafülke, tiéd a vezérsík

Szeptember 11., avagy ahogy azóta nevezik 9/11 nemcsak az Amerikai Egyesült Államokat, de az egész világot is sokkolta. Az addig sérthetetlennek hitt világhatalom a szívébe kapott találatot, amikor is a terroristák bebizonyították: egy vár sem bevehetetlen. A támadás során 19 géprabló térített el négy utasszállító repülőgépet, amelyek közül az első reggel háromnegyed kilenckor csapódott be a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyainak egyikébe (az északi toronyba). A második gép negyedórával később követte, a másik (déli) tornyot célba véve. Csaknem újabb háromnegyed órával később, délelőtt 9 óra 37 perckor a harmadik eltérített utasszállító a Virginia államban található Pentagonba, az USA védelmi minisztériumába csapódott be.

A negyedik, terroristák uralta gép, a United Airlines 93-as járata pár perccel tíz óra után zuhant le. A 93-as járat sosem érte el a gépeltérítők által tervezett célpontot, ami feltételezhetően a Fehér Ház vagy a Capitolium lett volna. A támadásokat követő vizsgálatok során kiderült, hogy az utasoknak sikerült felülkerekedniük a támadókon, ám a gépet már nem tudták megmenteni. Akciójuk azonban arra elegendő volt, hogy a Boeing 757-es fedélzetén tartózkodókon kívül más ne veszítse életét. A gép Pennsylvania államban, egy üres mezőbe csapódott be.

Amikor világossá vált, hogy a negyedik eltérített gép Washington felé tart, azonnal riasztották az Andrews Légibázison állomásozó Columbiai Légi Nemzeti Gárda 121. vadászrepülő-századát. A terroristák akciójának napján az egység egy vadászgépe sem állt bevetésre készen, mindegyiken gyakorlófegyverek voltak felfüggesztve egy korábbi kiképzőrepülés miatt. Az akkor 25 éves, kiképzőpilótaként szolgáló Heather „Lucky" Penney főhadnagy visszaemlékezése szerint a pihenőhelyiségbe váratlanul toppant be parancsnoka, Marc „Sass" Sasseville ezredes azzal, hogy azonnal fel kell szállniuk. Penney tudta, hogy minden F-16-os rakéták és gépágyúlőszerek nélkül, éppen csak üzemanyaggal feltöltve állt a bázison, ezért már sejtette, hogy mire készülnek. A vadászgépekhez igyekezve a parancsnok tömör eligazítást tartott az ifjú főhadnagynak: „enyém a pilótafülke, tiéd a vezérsík." Ekkor vált biztossá, hogy öngyilkos küldetésre indulnak.

„A parancsunk végtelenül egyszerű volt. Megtalálni az utasszállítót és megfékezni bármi áron. Fegyverek nélkül ez azt jelentette, hogy nem tudjuk lelőni, bele kell csapódnunk" – idézte fel szeptember 11. délelőttjét Penney főhadnagy. A géppár percekkel később a magasba emelkedett és a 93-as járat után eredt. Heather „Lucky" Penney csak tíz évvel a tragikus nap után tudott először nyilvánosság előtt beszélni akkori érzéseiről. Mint egy interjúban elmondta, tisztában voltak azzal, hogy pontosan bele kell repülniük a Boeingbe, hiszen, ha például csak egy hajtóművet sikerül kiiktatniuk, a gép jó eséllyel továbbra is repülőképes marad és áldozatvállalásuk hasztalan lesz. Ezért osztották fel egymás között, hogy ki, melyik taktusát veszi célba az utasszállító repülőgépnek.