Harminc éve tört ki a Falkland-háború
Szöveg: honvedelem.hu / MTI | 2012. április 2. 8:24Kilencszáznál több halott, tizenegy heti háború és vagy 30 milliárd dollárnyi költség és kár – ez volt az ára annak a harminc évvel ezelőtt kezdődött katonai kalandnak, amelynek tétje néhány kopár, szeles dél-atlanti sziget hovatartozása volt.
Az Angliában Falkland-, Argentínában Malvinas-szigeteknek hívott, a brit partoktól 13 ezer, Argentínától 460 kilométerre fekvő szigetcsoporton 1982. április 2-án hajnalban szálltak partra az első argentin egységek, amelyeknek nem sok fáradságába telt a kézifegyverekkel felszerelt brit helyőrség legyűrése. Port Stanleyt, a fővárost egy alig 80 fős tengerészgyalogos egység védte; a szigetek brit kormányzója a vérontás elkerülése végett már reggel negyed 10-kor fegyverletételt rendelt el.
Az invázió idején ez még nem volt köztudott, de az azóta elvégzett geológiai vizsgálatok kiderítették, hogy a Falkland-szigetek óceáni talapzata akár 60 milliárd hordó nyersolajkészletet is rejthet; ez vetekszik az északi-tengeri – már kimerülőben lévő – olajkinccsel.
Leopoldo Galtieri tábornok rezsimje az erősödő hazai elégedetlenség láttán két legyet akart ütni egyetlen katonai csapással: népszerűségnövelő háborús győzelemre vágyott, és egyben az egyik legrégebbi argentin területi követelésnek is érvényt próbált szerezni a szigetek meghódításával.
Galtieri azonban súlyosan elszámította magát. Margaret Thatchert, az akkori konzervatív brit kormányfőt nem hiába nevezték úgy, hogy ő az egyetlen férfi saját kormányában: a Galtieri-junta által várt egyezkedés és alku helyett már harmadnap útnak indult a II. világháború óta addig mozgósított legnagyobb, több mint száz hajó – köztük két repülőgép-hordozó – alkotta, 20 ezer fős brit haditengerészeti expedíciós egység a dél-angliai Portsmouth kikötőjéből.
A szigetekért a két ország 74 napos háborút vívott, igen véres mérleggel: a brit hadsereg 255, az argentin 649 embert vesztett, és meghalt három szigetlakó is.
A balul elsült katonai kalandba a Galtieri-rezsim belebukott, a brit győzelem ugyanakkor az igen fájdalmas gazdasági reformok és az azokat kísérő recesszió miatt rendkívül népszerűtlenné lett Thatcher politikai szerencséjét visszahozta: a Konzervatív Párt a következő évben kényelmes többséggel megnyerte a már elveszettnek látszó választásokat, és Margaret Thatcher még hét évig a Downing Street 10. lakója maradt.
Azóta is rendre felmerül azonban, hogy a brit hírszerzés miért nem vette észre időben a készülő argentin inváziót. Ezt a kudarcot több elemző az Izraelt szinte teljesen készületlenül érő 1973-as arab támadáshoz hasonlította.
Lord Carrington, aki a falklandi háború előtt brit külügyminiszter volt, és – a válságért magára vállalva a felelősséget – lemondott, a The Daily Telegraph című londoni konzervatív napilapnak néhány éve felfedte: annak idején egyértelműen olyan titkosszolgálati jelentéseket kapott, amelyek szerint a Galtieri-rezsim nem készül katonai akcióra.
Az évforduló közeledtével a jelenlegi argentin vezetés ismét egyre harciasabb hangot üt meg a Falkland-szigetek feletti szuverenitás kérdésében, és több gazdasági-kereskedelmi szankciót is bevezetett a brit területtel üzleti kapcsolatban álló cégekkel szemben. Nemrég például azt jelentették be Buenos Airesben, hogy a Falkland-szigeteken kikötő turistahajók nem kereshetnek fel argentin kikötőket.
Nem tett jót a kétoldalú viszonynak az sem, hogy Vilmos herceg, II. Erzsébet királynő unokája, a brit királyi légierő helikopterpilótája – aki édesapja, Károly trónörökös után majdan az Egyesült Királyság uralkodója lesz – épp most teljesített hathetes szolgálatot a Falkland-szigeteken, amit Argentína nyílt provokációnak minősített.
A szigetcsoport sorsa – a brit katonai kiadások folyamatban lévő jelentős lefaragása miatt – az utóbbi időben súlyos belpolitikai vitákra is okot ad Nagy-Britanniában.
Julian Thompson vezérőrnagy, aki a szigetek megszállása után kivezényelt brit expedíciós hadsereg tengerészgyalogos és ejtőernyős dandárjának parancsnoka volt, e hónap elején kijelentette: ha az argentinok ismét támadnak, „semmi más dolguk nincs", mint a brit helyőrséget lekötni addig, amíg megsemmisítik a brit légierő ott állomásozó Typhoon harci repülőgépeit, és „akkor vége is az egésznek".
Thompson szerint a harminc évvel ezelőtti háborúval ellentétben Nagy-Britannia most tengeri úton sem tudna a helyszínre küldeni légi támogató erőt, mivel leszerelte repülőgép-hordozó kapacitását.
A takarékossági intézkedéseknek valóban áldozatául estek a királyi haditengerészet repülőgép-hordozói, több más hadihajóval együtt. Emellett kivonták a szolgálatból a helyből felszállni képes Harrier harci gépeket is, amelyek meghatározó szerepet játszottak az 1982-es falklandi háborúban.
A védelmi kapacitás e szűkítését már korábban is nyíltan bírálta a brit hadvezetés több tagja, és azt is számos szakértő megkérdőjelezte, hogy repülőgép-hordozó kapacitás nélkül a brit fegyveres erők képesek lennének-e ismét visszafoglalni a Falkland-szigeteket argentin invázió esetén.
Fotó: Archív
