Hetven éve bombázták porig a Monte Cassino-i monostort

A Husky névre keresztelt hadművelet az Overlordot, azaz a normandiai partraszállást leszámítva az európai hadszíntér legnagyobb partraszállása volt. A brit és amerikai közös műveletben száznyolcvanezer ember, kétezer-ötszázkilencven hajó és nagy erőt képviselő légi egységek vettek részt.
Az olasz védelem hamarosan összeomlott, a katonák tömegesen adták meg magukat, vagy egyszerűen dezertáltak. Albert Kesselring tábornagy, a német parancsnok belátta, hogy a hatalmas túlerőben lévő ellenséget már nem lehet visszaszorítani, ezért a veszteségek megakadályozása érdekében harcolva visszavonult az olasz félsziget kiválóan védhető legkeskenyebb pontjához, a Gusztáv-vonalhoz, amelyet a Garigliano és a Rapido folyók, átellenben a Sangro folyó, középen pedig maga Monte Cassino kolostor masszív tömege adott.

1943 novemberének közepére a Mark Wayne Clark altábornagy vezette amerikai 5. hadsereg és a hamarosan Leese tábornokkal felváltott Montgomery parancsnoksága alatt álló brit 8. hadsereg elérte a Gusztáv-vonalat, és ott megállt. A Gusztáv-vonalba visszavonult német védelem sarokkövének tekintette a kolostor környékét, melyet a XIV. páncéloshadtest alárendeltségében harcoló 1. ejtőernyős-hadosztály védett.

A szövetségesek első támadása nem járt sikerrel, sőt akkora veszteségeket követelt, hogy egy időre be is kellett szüntetni a harcokat, hogy rendezhessék soraikat. A briteknek egy hídfőt sikerült biztosítaniuk az Alsó-Gariglianón, de ez négyezer emberükbe került, és két hadosztályuk is odaveszett. A franciák a jobbszárnyon jutottak el a legmélyebbre, behatoltak a hegyek közé, de két gyarmati hadosztályuk kétezer-ötszáz embert veszített. Az újabb próbálkozáshoz segítség is érkezett, a Bernard Freyberg tábornok vezette új-zélandiak.

Freyberg, aki katonái életét a lehető legnagyobb mértékben kímélni akarta, leszögezte, hogy milyen feltételek mellett hajlandó csapatait az apátság ellen harcba küldeni. Ez magában foglalta, hogy a szövetségesek minden rendelkezésre álló légierejét, tábori- és nehéztüzérségét be kell vetni, ami a monostor sorsát is megpecsételte.

Az épületben nem tartózkodtak németek, Kesselring tábornagy kifejezett utasítást adott, hogy egyetlen német katona sem léphet be az apátság területére: így akarta elkerülni, hogy a híres, műemléknek számító épületet bármilyen ürüggyel bombázzák vagy lőjék. Ezenkívül a Vatikánnak is megvoltak a maga külön csatornái a szövetségesekhez, amelyeken keresztül közzétették e tényt. A gyanakvó Freyberg ezt nem vette figyelembe, és elrendelte a bombázást.
Ezt követően az amerikai légierő gépei február 15-én bombázták porig a középkori kolostort, amely az új-zélandi II. hadtest támadását készítette elő, de ez az ostrom sem hozott eredményt. A német csapatok utána még egyszer megvédték a romokat a március 15-i új-zélandi támadással szemben. Ezt követően a lengyel II. hadtest került az arcvonal e szakaszára, de május 11-i támadásukat a német védők szintén visszaverték. Május 18-án a francia expedíciós hadtest Asiente-völgyi áttörése végre sikerre vitte a lengyelek támadását.

Monte Cassino bevételével a Gusztáv-vonal védelme összeomlott. Clark hadserege május 25-én egyesült az anziói hídfőből kitört erőkkel. Az amerikai tábornok azonban fontosabbnak érezte a védtelen Rómába való bevonulást, amit június 4-én végre is hajtott, így a németek megmenekültek a bekerítéstől, és augusztusban vissza tudtak vonulni az északon felállított Gót-vonalba.

A Monte Cassinónál elesett közel ötvenezer szövetséges és német katona testét a környék temetői őrzik: ezt a csatát tartják számon a második világháború tizedik legvéresebb ütközeteként.