Hetvenkét évvel ezelőtt ért véget „A halál ötven órája”
Szöveg: Nyulas Szabolcs | 2017. január 8. 10:44Hetvenkét éve, 1945. január 8-án rendelte el Adolf Hitler az ardenneki offenzíva leállítását és a német csapatok visszavonulását. A nyugati front utolsó nagy ütközetében több mint hatszázezer német, félmillió amerikai és 55 ezer brit katona harcolt. A hadművelet történetét – még ha nem is történelmi pontossággal – A halál ötven órája című, nagy sikerű filmből ismerhetjük.
1944 őszén a hadihelyzet nem festett túl jól a németek számára: Nyugaton a szövetségesek gyors iramban közeledtek a német határhoz, Keleten a Vörös Hadsereg a porosz határ, illetve Budapest előtt állt. Ennek ellenére Hitler szeptember 16-án a tábornokai előtt kijelentette: „Döntöttem. Ellentámadást indítok… az Ardennekből indítjuk az offenzívát, amelynek célja Antwerpen lesz". A kezdetben Wacht am Rhein (Őrség a Rajnánál), majd Herbstnebel (Őszi köd) fedőnevű hadművelettel kapcsolatban újból Rundstedt vezértábornagyot nevezte ki a nyugati front főparancsnokává. A neki alárendelt 28 hadosztály közül a fő feladatot a 6. Waffen SS páncéloshadsereg és az 5. páncéloshadsereg kapta. Az offenzívát mintegy ezer harci repülőgép támogatta.
A németek terve az volt, hogy először áttörnek a nehezen járható Ardennek hegyvonulatain, így szétzilálják az amerikai és az angol csapatokat. Az áttörés után elfoglalják a belga kikötővárost, békére kényszerítik az angolokat és az amerikaiakat, majd erőiket egyesítve a keleti fronton állítják meg az oroszokat.
A német hadsereg 1944. december 16-án reggel indította meg az offenzívát. Az ellentámadás meglepte a szövetségeseket, hiszen még a legfrissebb jelentések is nyugalomról számoltak be a nyugati fronton; Montgomery tábornagy éppen Angliában golfozott, amikor hírül vitték neki az eseményeket. A felderítés – főként a rossz idő miatt – csődöt
mondott, az amerikai csapatok értetlenül fogadták az eseményeket, teljes volt a zűrzavar soraikban, Eisenhower el is panaszolta később emlékirataiban, hogy felderítő szolgálata „elvesztette a 6.
hadsereg nyomát, s azt sehogy sem sikerült megtalálni". Ötven német ejtőernyős csoport dolgozott azon, hogy elvágja a 8. amerikai hadtesttörzs távbeszélő vonalait, zavarja a hadtáp munkáját, összekuszálja az amerikai tartalékokkal való manőverezést és megsemmisítsék a hadtápközpontokat. Emiatt Churchill
hadászati tehermentesítést volt kénytelen kérni Sztálintól.
A német offenzíva néhány nap alatt kimerült (főként az üzemanyag, illetve a lőszer hiánya miatt), és az előrenyomulás négy nap múlva el is akadt, Bastogne amerikai védői, a 101. légi szállítású hadosztály katonái hősiesen védekeztek, s amikor az akció kezdete után egy héttel az időjárás javulásának köszönhetően az angolok és az amerikaiak végre bevethették légierejüket, a németek számára világossá várt, hogy a vállalkozás kudarcra van ítélve. Hitler ugyanakkor nem fogadta el tábornokai tanácsait és kitartott a harc folytatása mellett, annak ellenére is, hogy az angolok és az amerikaiak január 1-jén ellentámadásba kezdtek.
Hitler végül január 8-án rendelte el a támadás leállítását és a csapatok visszavonását. A csatában az amerikaiak mintegy 80 ezer, a britek 1400, a németek 60-100 ezer embert vesztettek, a halottak száma összesen mintegy 25 ezer volt.
