Hézagos életút

Szöveg: Feith László | 2016. február 24. 9:23

A második világháború két történelmi jelentőségű hadműveletében, a szicíliai és a normandiai partraszállásban is részt vett az amerikai haderő magyar származású katonája, Kovács Albert, akinek hagyatékát két éve kapta meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum.

A hagyaték egy közvetítő útján, postán érkezett; a csomagban Kovács Albert egyenruháinak egyes darabjai, kitüntetéseinek egy része, azonossági jegye (dögcédulája), illetve egy túlnyomórészt újságkivágásokból álló nagy album lapult. Ezek segítségével Bálint Ferenc, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmuzeológusa kezdte meg a titokzatos katona életútjának feltérképezését.

– A hagyatékból sajnos nem rajzolódik ki Kovács Albert teljes életútja, annak csak bizonyos részei ismerhetők meg. A dögcéduláján található katonai azonossági száma alapján egy internetes adatbázisban megtaláltam a sorozási kartonját, amelyből kiderült, hogy 1920. április 17-én született, az amerikai nyilvántartás szerint Csehszlovákiában. Nem tudjuk, hogy a családja mikor és milyen okból vándorolt ki az Egyesült Államokba, de gyaníthatóan ennek hátterében az impériumváltás állhatott. Valószínűleg nagyon fiatal volt, amikor a szüleivel útra kelt a tengerentúlra – mondja a főmuzeológus, aki szintén a világhálón akadt rá a következő nyomra: az 1940. évi amerikai népszámlálás dokumentumaiból a családról tudott meg újabb információkat. Kiderült, hogy Kovács Albert édesanyja és édesapja Magyarországon született, s további három, már az Egyesült Államokban világra jött gyermekük volt.

Kovács Albert azonossági jegye.

– A dokumentumokat vizsgálva egy érdekességre is fény derült. A népszámlálás adatait akkoriban bemondásra vették fel, visszaellenőrzés nélkül, a szülők pedig azt állították, hogy Kovács Albert már az Egyesült Államokban látta meg a napvilágot, méghozzá 1921-ben. Az ország törvényei értelmében ugyanis automatikusan megkapja az amerikai állampolgárságot az, aki ott születik. Valószínűleg ez indokolta a kis csúsztatást – jegyzi meg Bálint Ferenc.

A katonai nyilvántartásból kiderült, hogy a középiskola elvégzése után betanított munkásként kalapokat és sapkákat készített. 1940-ben, tehát az Egyesült Államok hadba lépése előtti évben önként jelentkezett az amerikai hadseregbe. A tábori tüzérséghez került, és az amerikai haderő Fülöp-szigeteken állomásozó egységéhez (Philippine Department) vezényelték.

Az El Guettar-i hőstettért kapott Ezüst Csillag.

– Nem tudjuk ugyanakkor, hogy hol kapott kiképzést, s összességében kijelenthető: katonai pályafutásának ezen időszakát illetően nagyon kevés fogódzót ad a hagyaték. E tekintetben még folytatunk kutatásokat, ám esélyeinket rontja, hogy a katonai dokumentumokat, a szolgálati pályafutások leírását őrző Nemzeti Levéltárban (National Personnel Records Center) 1973-ban pusztított tűzvész során a 20. század első felére vonatkozó iratanyagok döntő többsége megsemmisült – mutat rá a főmuzeológus.

Azt is csak az egyenruhák, a kitüntetések, illetve a hagyaték néhány papíralapú dokumentuma segítségével lehetett kikövetkeztetni, hogy a második világháború során hol szolgált, s milyen hadjáratokban vett részt. A zubbonyt díszítő karjelzés bizonyítja, hogy a legendás amerikai 1. gyaloghadosztály, azaz a Nagy Vörös Egyes, azon belül is a 7. tábori tüzérosztály tagjaként harcolt. Az Egyesült Államok hadba lépését követően az észak-afrikai hadszíntéren vetették be először, ahol 1943-ban megkapta a harctéren tanúsított kiemelkedő helytállásért adományozott Ezüst Csillag kitüntetést.

– Mivel egy második világháborús katonaújságban propagandacéllal szerepelt a hőstett leírása, pontosan tudható, hogy mivel érdemelte ki a medált. A tunéziai El Guettar mellett vívott ütközet során az állásukat találat érte, melynek következtében az egyik bajtársát maga alá temette a fedezékük leomló fala. Ő megkísérelte kiszabadítani a csapdába esett katonát, annak ellenére, hogy időközben a lövegük mellett tárolt lőszerek tüzet fogtak, s egymás után robbantak fel. Önzetlensége, bátor fellépése ellenére a próbálkozás kudarccal zárult, nem tudta megmenteni bajtársa életét. Helytállásáért ugyanakkor megkapta az Ezüst Csillagot – tudjuk meg Bálint Ferenctől.

A magyar származású tüzér részt vett a Szicília megszállását célzó Husky hadműveletben; erre abból lehetett következtetni, hogy a hagyatékában ott volt a térséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat listázó füzet, amelyet minden amerikai katona megkapott a bevetés előtt. A szigeten dúló harcokban egyébként fontos szerepet játszott az amerikai tábori tüzérség, amely hatékonyan támogatta a gyalogságot. A troinai csata hét napja (1943. július 31. – augusztus 6.) alatt például egyedül a 7. tábori tüzérosztály 9565 lövedéket lőtt ki.

A tábori sapkák a 7. tábori tüzérezred fémjelvényével.

Szicília után egy másik történelmi jelentőségű partraszállásban, Normandiában is szerephez jutott Kovács Albert. A D-napon egységét a 16. gyalogezred támogatására jelölték ki, ám az invázió első órájában az Omaha fedőnevű partszakaszon francia földre lépő tüzérek lövegeik felét elvesztették. Az állomány jó része így puskával, gyalogosként vette fel a küzdelmet a németekkel.

A Nagy Vörös Egyes Normandia után a Kobra hadművelet keretében folytatta a harcot. Az alakulat 1944 szeptemberére érte el a német határt, októberben pedig részt vett Aachen ostromában; ez volt az első német város, amelyet a nyugati szövetségesek elfoglaltak. 1944. december elején az erősen megfogyatkozott hadosztályt hátravonták feltöltésre, azonban a 16-án meginduló ardenneki német támadás miatt ismét harcba vetették őket. Az offenzíva visszaverése után a Siegfried-vonalat áttörve a Rajna felé nyomultak előre. 1945. március közepén átkeltek a folyón, majd a Harz-hegységen keresztül csehszlovák területre léptek; a fegyverszünet híre ott érte a hadosztályt, amely a háború folyamán összesen 443 napot töltött ütközetben. Ez idő alatt 21 023 főt vesztettek, s ennek is tulajdonítható, hogy a katonák nem kevés akasztófahumorral „Big Dead One" (Nagy Döglött Egyes), illetve „The Bloody First" (A Véres Első) néven emlegették az alakulatot.

Sajnos Kovács Albert életének erről az időszakáról nem tudunk sok konkrétumot. A háború vége felé megkapta az ugyancsak a harctéri helytállásért odaítélhető Bronz Csillagot, míg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum birtokába jutott kitüntetései sorát az adott hadműveletben teljesített szolgálatért adományozott hadjárati érmek teszik teljessé. A háború után őrmesteri rendfokozattal szerelt le, majd az Egyesült Államok északkeleti részén található Connecticut államban, egészen pontosan Norwalk városában telepedett le, ahol egyébként a bevonulása előtt is lakott. Civil életéről sem sikerült számottevő információkat fellelni, az interneten elérhető gyászjelentéséből azonban néhány adat kiderül: 1947-ben megnősült, két lánya született. Nagyon szép kort élt meg, 2013. október 19-én, 93 évesen hunyt el az arizonai Sun Cityben.

A köznapi zubbony (balra) és az „Ike Jacket".

– Kovács Albert hozzánk került hagyatékát elsősorban különböző ruházati darabok alkotják: egy sárgásbarnára cserzett bőrből készült legénységi derékszíj, egy-egy olívzöld és khakiszínű tábori sapka, egy köznapi zubbony (tizedesi rendfokozattal), két téli és egy nyári ing, továbbá egy 1944M. tábori zubbony (őrmesteri rendfokozattal), közismert nevén „Ike Jacket", Dwight D. Eisenhower tábornok után, aki előszeretettel mutatkozott e viseletben. S ha már szóba kerültek a ruházati darabok: a második világháború után tömegével szereltek le az amerikai katonák, civil öltözete azonban nem mindenkinek volt, mivel a sereg nem őrizte meg azt, a hadba vonuló pedig nem tarthatta magánál. A problémát áthidalandó, a leszerelés után még 30 napig lehetett hordani az egyenruhát, de az ing jobb mellzsebe fölé fel kellett varrni egy, a katonák által csak béna kacsának (ruptured duck) gúnyolt jelvényt, amely egyébként egy sast ábrázolt, a hivatalos neve pedig Honorable Discharge Lapel Pin, azaz a tisztes leszerelés jelvénye volt. Ezt azért vezették be, hogy a katonai rendőrség meg tudja különböztetni a leszerelt katonát az aktív állományban lévőtől. A jelvény megtalálható Kovács Albert ingjein is – hallhattuk a főmuzeológustól, aki elmondta még: a kutatómunka tovább folytatódik annak érdekében, hogy a magyar származású tüzér életútjának, katonai pályafutásának minél több részlete ismertté váljon.