Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Huszonöt éve kezdődött a szovjet kivonulás Afganisztánból

Szöveg: Nyulas Szabolcs |  2014. február 5. 7:32

Közel tíz évnyi háború és egymillió áldozat után 1989. február 5-én az utolsó katona is elhagyta Kabult, Afganisztán fővárosát. A teljes kivonulásra még tíz napot várni kellett, de elmondható, hogy ezzel véget ért a korszak egyik legvéresebb és legértelmetlenebb konfliktusa, ami újra bebizonyította: a világ legerősebb hadseregét is le lehet győzni, viszont a pusztítás következményei évtizedekre meghatározzák egy nép, de akár az egész világtörténelem sorsának alakulását.

Az erős európai – brit – befolyás alatt álló afgán monarchia egyik legbékésebb korszakát élte 1933 és 1973 között, Zahir sah uralma alatt. Uralma végén azonban Zahir mostohatestvére, Daud kán miniszterelnök vértelen államcsínyt hajtott végre.1978-ban az ő hatalmát is megdöntötte a kommunista Afgán Demokratikus Néppárt, Daud kánt pedig egész családjával együtt meggyilkolták. 1979. szeptember 17-én viszont Hafizullah Amin ragadta magához a hatalmat a szovjetbarát M. Taraki kormányától. A Szovjetunió végül 1979. december 24-én vonult be Afganisztánba a 40. hadsereggel, hogy megsegítse a helyi kommunista erőket, egész pontosan a két ország között még korábban megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésre hivatkoztak. A szovjetek gyorsan megszállták Kabult és a fontosabb városokat, de az ország 90 százalékát így is a mudzsahedek, vagyis a felkelők csoportjai ellenőrizték.

1595966536

Szovjet BTR-ek Afganisztánban

A falvak lerombolása és a sorozatos szovjet offenzívák lassan elnéptelenítették a vidéket, a lakosság a magas hegyek között, barlangokban keresett menedéket, vagy a szomszédos államokba, leginkább Pakisztánba menekült. A menekültek száma 1983-ra elérte a négymillió főt, és a háború végén a halottak száma meghaladta az egymilliót. A legvéresebb év 1985 volt, amikor a szovjet hadsereg 120 ezer fővel elérte a legmagasabb létszámát. A kivonulásig egyébként összesen 620 ezer katona fordult meg Afganisztánban, ebből 14 ezer 453 meghalt, a sebesültek száma pedig 53 ezer volt. A szovjet hadsereg 118 repülőgépet, 333 helikoptert, 147 harckocsit és több mint 1300 páncélozott járművet veszített.

Végül a legfelsőbb vezetés is belátta, hogy értelmetlen a háborúban a további szovjet részvétel. Kabult és a megyeszékhelyeket ellenőrzésük alatt tartották ugyan, de az elfoglalt vidéki területeken nem volt hatalmuk. 1985-ben tárgyalásokat kezdtek a felkelők egyes vezetőivel, 1986-ban pedig Karmalt leváltotta M. Nadzsibullah. Ugyanebben az évben a szovjet vezetés kivont az országból hat harcoló ezredet. Végül 1989. február 5-én kivonultak Kabulból, majd 10 nappal később átlépte az Amu Darja határfolyót Borisz Gromov tábornok, az afganisztáni harcokban részt vett szovjet csapatok főparancsnoka is. Ő volt az utolsó katona, aki távozott az országból, és hazatérése után azt mondta: “Afganisztánt többé látni sem akarom".

1595966537

A háború mementói: afgán kisfiú játszik napjainkban egy, a szovjet-afgán háborúban kilőtt BTR-en

Az oroszok távoztak, de az ország szenvedései koránt sem értek véget. A kilencvenes évek elején a teljes káosz uralkodott Afganisztánban és a mudzsahedek győzelme után is folytatódtak a harcok. A káoszból végül a vallási-politikai erők által alapított Talibán emelkedett ki, akik 1996-ban elfoglalták Kabult, majd 2000 végére az ország területének 95%-át az ellenőrzésük alá vonták. Az ellenzék (az Északi Szövetség) csak az északkeleti csücsköt, Badahsán tartományt tudta megtartani. A tálibok közt sokan ott sejtenek rengeteg, az Egyesült Államok által a szovjet beavatkozás ellen kiképzett katonát is, és éppen ebben a háborúban erősödött meg a harcos iszlám szélsőség, amely ellen 2001-ben háborút indított az amerikai vezette nemzetközi közösség.