„Kanárinők” az első világháborúban

Szöveg: Takács Vivien | 2016. augusztus 21. 16:05

Amikor a Nagy Háborúban a gyárakból a férfiak hadba vonultak, a nők töltötték be a helyüket a nem éppen a gyengébbik nemnek való munkakörökben. Az első világháború végére a brit hadseregben használt fegyverek közel nyolcvan százalékát nők készítették, napi szinten érintkezve veszélyes vegyi anyagokkal…

A háborút megelőzően a hölgyek dadaként, szobalányként, vagy szakácsként dolgoztak. Azonban a Nagy Háború kitörését követően hirtelen – férfi munkaerő hiányában – fegyvergyárakban találták magukat, ahol robbanószerekkel, detonátorokkal és egyéb más rendkívül veszélyes anyagokkal foglalkoztak, védőfelszerelések nélkül. A legsúlyosabb tüneteket a TNT (trinitrotoluol) okozta: bőrük besárgult, hajuk olykor bezöldült, vagy teljesen kihullt, hánytak és migrénes panaszaik is voltak.

Ebből az időből sok olyan feljegyzés került elő, hogy a „kanárinők" – így nevezték ezeket a nőket – sárga csecsemőket szültek. Az orvosok azonban megnyugtatták az újdonsült édesanyákat, hogy a sárga szín idővel halványulni fog…
A XX. század elejére olyan sok nőt érintett a TNT-mérgezés, hogy ennek következtében a kozmetikai cégek arckrémeket kezdtek gyártani.

A Socialist Worker hetilap egyik cikkében olvasható, hogy csak TNT-mérgezésben négyszáz kanárinő vesztette életét. E mérgezés hatására a nők folyamatosan tüsszögtek, émelyegtek és fémes ízt éreztek a szájukban. Sokuk csak akkor lépett ki a munkahelyéről, amikor már teljesen tönkrement az egészségük.

Egy kanárinő beszámolója szerint, (aki a Woolwich Arsenal-ban dolgozott) a nők arca, szája sárga volt. Amihez pedig hozzáértek mind sárga lett: az asztalok, székek, minden.
Arról nem is beszélve, hogy munkájuk során folyamatos életveszélyben voltak, hiszen egy rossz mozdulat akár egy robbanást is előidézhetett. Sajnos az ilyen balesetek gyakran előfordultak, amikor a gyújtószerkezetek összerakásakor felrobbant egy-egy robbanótest. A legsúlyosabb robbanás 1918-ban történt, amikor a National Shell Filling Factoryban több mint százharminc munkás vesztette életét.

A fegyvergyárakban dolgozó nőket ugyanolyan hősöknek tartották, mint a fronton harcoló férfiakat, hiszen ők az egészségüket áldozták azért, hogy a katonák meg tudják védeni a hazájukat.