Katonatörténelmi fotók nyomában… (4. rész)

Mind az európai, mind a csendes-óceáni fronton szakadatlanul dolgoztak a haditudósítók, hogy elkészítsék A Képet, amellyel hírnevet és történelemkönyvbeli helyet nyernek el. Milliós számban mérhető az 1939-45 között ellőtt tekercsek száma, közülük azonban mégis csak kevés emelkedett valóban közismert magaslatra. Ilyen emlék lett a háború végét is jelképező fotó, amint az Elba felett egykor átívelő híd romjai tetején először fognak kezet az amerikai és szovjet katonák. Az egymással korábban sosem találkozott szövetségesek találkozását egy amerikai katona fotográfus örökítette meg Torgau városánál, 1945. április 25-én. A kép sok címet viselt Nyugat és Kelet találkozásától kezdve a Jenkik és Vörösök randevújáig bezárólag.

Persze nem a híres fotón megörökített pillanat, vagyis találkozás volt a legelső és egyetlen bemutatkozás a két sereg katonái között. Ugyanezen a napon az Elba mentén számos ponton találkoztak szovjet és amerikai harcosok. A jelentések szerinti legelső érintkezés ugyan 25-én történt, de a Strehla közelében felderítő négyfős amerikai raj az Első Ukrán Front szovjet seregek előörsével találta szembe magát. Mind a szovjet csapat származása, mind pedig a találkozás mérete rangon alulinak számított a szövetségesek hadvezetéseinek számára, ezért nem ezt az eseményt örökítették meg és emelték dicsfénybe.

A torgaui híd romjain kezet rázó amerikai és orosz tisztek találkozójára, pontosabban annak sajtó előtti megismétlésére április 27-én került sor, amikorra a helyszínt is kellőképp berendezték, és a 25-én itt találkozott két tisztet is kiemelték egységükből. Fura precizitásra vall, hogy ugyan az eseményt megismételték, mégis fontosnak találták, hogy a két eredeti szereplő, William Robertson hadnagy és Alexander Silvashko hadnagy szorítsa meg egymás tenyerét a fotókon is. A nagy eseményt követően még számos verzió született, amelyeket elsősorban propagandacélokra használtak. Még 27-én este végigzengték a világot a rádiók, hogy a három szövetséges nagyhatalom most már hivatalosan is vállvetve harcol együtt a nácizmus és a Harmadik Birodalom ellen.

Csaknem két héttel később újabb világútra induló fotográfia született, méghozzá a tengelyhatalmak középpontjában, Berlinben. A német fővárost elfoglaló szovjet csapatok csakhamar elérték a Reichstagot, s miután elfoglalták azt, megrohamozták a tetőt. A félig-meddig lerombolt épület csúcsán zászlót lengető katona képe az európai háború végének szimbólumává vált. Azt azonban kevesen tudják, hogy az 1945. május 2-án elkattintott fotó, amelyen a 2008-ban elhunyt Mihail Minyin magasba emeli a sarló-kalapácsos lobogót, már retusálva került a címlapokra. Ugyanis a fotográfus Jevgenyij Kaldej még mielőtt elküldte volna Moszkvába remekművét, észrevette, hogy a Minyin mögött kapaszkodó katona mindkét kezén karóra virít. Tudva, hogy Sztálin azonnali halálítélettel büntette az erőszaktevőket és tolvajokat – csupán csak a Szovjetunió jó hírének megőrzése végett –, Khaldei kiretusálta a katona jobb karját ékesítő trófeát. Az orosz katonák hírhedt időmérő-gyűjtő fanatizmusa onnan eredt, hogy a Szovjetunióban a karóra igen nagy ritkaságnak számított, így mindenki igyekezett minél többet beszerezni, hazavinni.

Mindezen fotókat megelőzően, még februárban készült el az Iwo Jima-i csata ikonikus mementója, amelyen a megfáradt, gyötört tengerészgyalogosok a magasba emelik az Egyesült Államok zászlaját a csaknem felismerhetetlenségig bombázott kénszigeten. A Joe Rosenthal készítette fotográfia csakhamar legendássá vált, készítője elnyerte vele a Pulitzer-díjat is és az Egyesült Államok hadvezetése kapott még egy utolsó löketet a háború megnyerésére az adófizetők tárcájából. Rosenthal képe ugyan nem beállított jelenet, mégsem az eredeti és első zászlót ábrázolja, amit kitűztek a Suribachi hegy csúcsára. Mielőtt a fotós felért volna a hegyre, egy, a fotón szereplőnél sokkal kisebb lobogót már magasba emeltek a csúcsot meghódító tengerészgyalogosok. Ám a parancsnokoknak szúrta a szemét, hogy a hosszas és véres harcok egyfajta végét szimbolizáló tett egy jellegtelen, aprócska selyemdarabbal történt, ezért felküldtek egy kisebb osztagot a magasztosabb, láthatóbb méretű csillagsávos zászlóval. A világhírűvé vált fotós e csere pillanatát örökítette meg az utókor számára.