Még mindig a Kárpátokban folynak a harcok

Szöveg: honvedelem.hu | 2015. február 9. 14:52

Sorozatunkban a száz évvel ezelőtt megjelent magyar napilapokból, a Nagy Háborúval kapcsolatos írásokból szemlézünk.

„Bukovinát a Szucsava folyóig visszafoglaltuk. Az ellenség egyes helyeken menekülésszerűen vonul vissza. A Kárpátokban tovább folynak a harcok" − foglalta össze címszavakban a hadieseményeket a Pesti Hírlap. „Szucsava folyóig Bukovinát megtisztítottuk az oroszoktól, akik némely helyen menekülésszerűen vonulnak vissza. A mai vezérkari jelentésekben ismét csak bukovinai offenzívánk előrehaladása a legkiemelkedőbb momentum. A nehéz terepen olyan páratlan gyorsasággal üldözik csapataink a visszavonuló oroszokat, hogy ezt a visszavonulást már az oroszok is aligha mondhatják hátrafelé való koncentrálásnak. Bizonyos az, hogy az oroszoknak a kimpolungi és kirlibabai döntő jelentőségű vereségük után nem maradt más hátra, mint az általános visszavonulás: mert a mi hatalmas ellenoffenzívánk nemcsak Bukovinán belül fenyegette az egyes orosz csapatrészeket az egymástól való elszakítással, hanem párhuzamos máramarosi előrenyomulásunkkal az egész bukovinai orosz haderőt a galíciai orosz haderőtől való elkülönítés veszélyének tette ki. Az oroszok természetesen felismerték a katasztrófával fenyegető helyzetet, s elég korán ahhoz, hogy Bukovina déli részéből katasztrofális veszteségek nélkül visszavonulhassanak."

A győzelem hatására pedig így fogalmazott a Pesti Hírlap lelkes publicistája: „Tegnap az orosz duma és az angol képviselőház ülést tartott: mindenütt dagadtak a keblek a végleges győzelem reményétől. Ma azonban megkaptuk azokat a remek beszámolókat, amelyeket Vilmos császár intézett a Varsó előtt harcoló katonákhoz. Ő is a végleges győzelmet reméli. S az ő mindenik szavából jogos önérzet sugárzik, a Sasonov vagy Kitchener beszédéből oktalan hencegés. Vilmos császár szavai mögött ott ragyognak az eddig elért felbecsülhetetlen diadalok, az entente beszéde mögött ott feketéllenek az eddig elszenvedett helyrehozhatatlan csapások. És lord Kitchener még azzal vigasztalja magát, hogy kitaláltak egy újfajta angol repülőgépet."

Az USA semlegességéről ezt írta a Pesti Hírlap: „Az Uniónak az angol partok haditérré nyilvánítására vonatkozó jegyzékét ma megkapta Németország. A jegyzék barátságot színlel és fenyeget. Németország most tanulmányozza a jegyzéket s azután meg fogja adni a válaszát. De már most is bizonyos, hogy ez a válasz, ha a barátság-hangoztatás leple alatt nem fog fenyegetni: erélyesség dolgában semmi esetre sem fog az Unió jegyzéke mögött maradni. Németország már kimondta a szót, s azt nem fogja az Unió kedvéért visszavonni. A szavak ideje február 18-ig tart, aznap lejár, és február 19-én megkezdődik a tettek ideje.
Az Unió és a pártatlan semlegesség! Éppen kapóra jön a francia harctérre vonatkozó mai német hivatalos jelentésnek egy idevágó leleplezése. Azt írja a német nagy főhadiszállás, hogy a francia harctéren olyan tüzérségi lövedékeket találtak a németek, amelyek kétségtelenül amerikai gyáraktól erednek. Amit tehát eddig a németek papíron állítottak, azt immár bizonyítani tudják, hogy az entente-nek az Unió szállít hadiszert."

A Népszava számos külföldi hír közül szemlézett:
„A Baseler Nachrichten milánói jelentése szerint 150 angol hajó, torpedózúzó és az úgynevezett raktárhajó az egész angol part mentét átkutatja, hogy a német tengeralattjárók búvóhelyeit megtalálja."
A hetilap figyelmét a török hadseregben szolgáló tevék sem kerülték el:
„A török hadseregben sok a teve, amelyek igen értékes szolgálatot teljesítenek a személy- és teherszállításban. A németek afrikai védőcsapatainak is, különösen délnyugat-Afrikában, sok ilyen igénytelen és kitartó állatuk van, amióta a keverék hottentották legutóbbi fölkelése alkalmából kellőképpen megismerték a »sivatag hajóját«. Mostanáig kitűnően beváltak. A védőcsapatoknál dromedárokat használnak. A teve kevesebb gondozást és tisztogatást kíván, mint a ló, mindamellett jól kell vele bánni, ami meglehetősen sok türelmet és gyakorlottságot követel, mert az állat makacs természetű és nemigen ragaszkodik az emberhez. A jól táplált teve naponta képes 16 órán át vágtatni, és egész kényelmesen megtesz 140 km-t naponként, mégpedig 3-4 napon keresztül folyvást, közbeeső pihenőnap nélkül."

A Népszava beszámolt arról is, hogy „az oroszok, hogy a szövetségesek varsói előnyomulását ellensúlyozzák és ezt az előnyomulást föltartóztassák, óriási erőfeszítéssel ellentámadásba mentek át mindkét szárnyukon. De sem a Kárpátokban, illetőleg Bukovinában, sem a Visztulától északra, illetőleg kelet-Poroszország határán nem tudtak célhoz jutni. Mindenütt véresen visszaverték őket, mindenütt összeomlott a támadásuk. A legújabb hivatalos jelentés szerint a keleti Poroszország határán, a Mazuri-tavaknál újabb óriási vereséget szenvedtek. A Mazuri-tavaknál nem ez az első vereségük. Immár harmadszor kell innen véres fejjel menekülniük."

A magyarokat is érintő sikerek természetesen címlapra kerültek a Népszavában is:
„Jelentettük már a minap, hogy az oroszok Radautzot kiürítették. Az osztrák−magyar csapatok a folyamatos előnyomulás következtében elérték Radautzot és oda bevonultak. A bevonulás olyan gyorsan és meglepő módon történt, hogy az ott tartózkodó orosz vezérkarnak nem volt ideje elmenekülni, és az egész irodájukkal elfogták. Az ott lévő tábornok öngyilkos lett. Az oroszok szinte ellenállás nélkül menekülnek, de nem tudnak olyan gyorsan visszavonulni, hogy naponként tömegesen ne fogják el a visszamaradt orosz katonákat. Bukovinában csapataink a határszéli osztrák tartománynak több mint kétharmad részét birtokukban tartják, és egymás után szállják meg az oroszok által kiürített városokat. Az oroszok elhagyták Viznitz és Szereth városokat, amelyeket a tegnapi nap folyamán harc nélkül elfoglaltak a monarchia csapatai. Az osztrák−magyar csapatoknak az ellenségre gyakorolt nyomása olyan nagy erejű, hogy azzal szemben az oroszok nem képesek tartani állásaikat, és minden ponton, ahol seregeinkkel szembekerülnek, szinte fejvesztetten vonulnak vissza. A többi kárpáti frontokon tovább folynak a harcok. A monarchia csapatai elkeseredett harcokban napról napra tért nyernek, és bár az oroszok egyre vonnak magukhoz erősítéseket, minden támadásukat véresen verik vissza."