Mégis kémkedett a Rosenberg házaspár
Szöveg: Kovács Dániel | 2014. március 6. 19:35Évekkel rövidítették le a szovjet atombomba fejlesztését azzal, hogy segítettek az atomtitok ellopásában. Részben hamis tanúvallomás alapján született ellenük ítélet, és emiatt sokan ártatlannak tartották őket, a nemrég előkerült bizonyítékok azonban mást mondanak. Kiderült az is, Rosenbergék nemcsak az atomtitkot árulták el a Szovjetuniónak, hanem más, akkor új, stratégiai jelentőségű fejlesztésekről is adatokat szolgáltattak.
Mivel az atombomba terve hétpecsétes titok volt, Washingtonban hamar rájöttek, hogy árulás áll a szovjet siker hátterében. Átfogó nyomozás indult, amelynek során öt hónapos munkával jutottak el a Rosenberg házaspárhoz, akiket később hatalmas felhajtással övezett perben ítéltek el és küldtek villamosszékbe.
Julius Rosenberg és Ethel Greenglass egyaránt szimpatizált a kommunista eszmékkel. Románcuk is a New York-i Kommunista Liga egyik rendezvényén kezdődött, melynek mindketten tagjai voltak. Az amerikai hadsereg hírközléssel foglalkozó laboratóriumában villamosmérnökként dolgozó Julius Rosenberg 1939-ben vette feleségül Ethel Greenglasst, aki egy hajózási társaságnál titkárnőként talált munkát, emellett színésznői karrierre vágyott. Julius három évvel később találkozhatott a szovjet NKVD egyik leghíresebb kémjével, Szemjon Szemenovval, aki rábeszélte a politikailag megbízható Rosenberget, hogy szállítson információkat az amerikai katonai fejlesztésekről.
Ettől kezdve több száz szigorúan bizalmas, katonai fejlesztésekkel kapcsolatos dokumentumot adott át kapcsolatának − mi több, saját maga is részt vett a kommunista eszmékkel szimpatizáló munkatársainak beszervezésében. A műszaki területen jól képzett Rosenberg az évek során számos értékes anyaggal örvendeztette meg munkaadóit, így például a Lockheed P−80-as gép tervrajzait is átadta az NKVD-nek, és rendszeresen szállított anyagokat a Nemzeti Repülésügyi Tanácskozó Testület különböző bizalmas iratai közül. A radar- és szonárberendezésekről szolgáltatott információi révén pedig hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet légvédelem sikeres tudott lenni az amerikai vadászgépekkel szemben a koreai, majd a vietnami háborúban.
Mikor Rosenberg megtudta, hogy sógora, David Greenglass a szigorúan titkos Manhattan-tervben − azaz az atombomba kifejlesztésén − dolgozik, rávette, hogy csatlakozzon hozzá, így sógorán keresztül, nagy valószínűséggel Ethel közreműködésével a Manhattan-terv több résztvevője szivárogtatott ki információkat. Egy részük ezt meggyőződéses kommunistaként tette, mások pedig lelkiismereti okokból, mert úgy érezték, az Egyesült Államoknak nincs joga az atommonopóliumhoz.
Az atomtitok szovjet kézre játszásában nem Rosenberg volt az egyetlen kulcsfigura. Moszkva hatékony kémhálózata révén már tudott a projektről, és igyekezett több forrásból begyűjteni a lényeges információkat. Julius Rosenberg mellett két éven át a német−brit Klaus Fuchs és tőle függetlenül Theodore Alvin Hall amerikai fizikus is adott át képleteket és tervrajzokat a szovjeteknek.
1949-ig csak néhány elszánt FBI-ügynöknek tűnt fel, hogy a Manhattan-projekt szivárog, a szovjet atombomba elkészülte utáni gigantikus hajtóvadászatot azonban már nem úszták meg a szovjetek informátorai. A CIA a német származású elméleti fizikust, Klaus Fuchsot tartóztatta le először, majd – vallomása alapján – egy Harry Gold nevű svájci vegyészt, aki futárként működött Raymond álnéven. Innen már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy David Greenglass szerepére is fény derüljön. A szövetségi ügynökök alaposan kivallatták Greenglasst, aki pár nap alatt megtört, és először sógorát, majd saját nővérét is feladta vádalku − tizenöt évnyi fogház − fejében.
A vallomások alapján Juliust 1950 júniusában, feleségét két hónappal később vették őrizetbe. Az ellenük folytatott bírósági eljárás óriási visszhangot keltett világszerte. A tizenegy vádpont között nemcsak a „nemzetbiztonságilag fontos információk kiadása külső hatalomnak" szerepelt, de tízmillió ember életének veszélyeztetése, valamint a koreai háború kirobbantásában való bűnrészesség is. Mivel Greenglasson kívül többen szintén Rosenbergék ellen vallottak, ráadásul az ötvenes években igencsak kommunistaellenes közhangulat uralkodott Amerikában, az ítélet nem okozott meglepetést, viszont annál hevesebb tiltakozást váltott ki világszerte.
A házaspár védelmében felszólalt többek között a fizikus Albert Einstein, XII. Pius pápa, a festő Pablo Picasso és Diego Rivera, a rendező Fritz Lang, a francia író, Jean-Paul Sartre pedig egyenesen jogi lincselésnek nevezte a pert. A kommunista blokkban hősként emlegette őket a sajtó. Moszkvától Budapestig, Berlintől Szófiáig „dolgozók tömegei" hirdették „spontán" utcai felvonulásaik során a Rosenberg házaspár ártatlanságát.
Többen kegyelmet kérő aláírásgyűjtést indítottak, egy amerikai szakszervezet csaknem ezer telephelyén a fekete munkások egy napig sztrájkoltak.
Eisenhower elnök azonban nem állt kötélnek, a Rosenberg házaspárt a Sing Sing börtönben 1953. június 19-én villamosszékben kivégezték. Az eset a mai napig példátlan az amerikai történelemben, hiszen a New York-i házaspár volt az első és egyben utolsó, akiket polgári személyként kémkedés miatt halálra ítéltek.
Bár sokan a mai napig esküsznek ártatlanságukra, a legújabb bizonyítékok alapján legalábbis Julius Rosenberg bűnössége megállapítható.