Nagy utazás

Köszönet a hősöknek

A Collenville-sur-Mare-i amerikai temető emlékművének üzenete még soha nem volt ilyen aktuális, az égbe nyúló bronzalak az amerikai ifjúság lelkét szimbolizálja. Az emelvényen a francia és az amerikai elnök mögött ötven veterán. A legfiatalabb 88 éves, a rangidős 94. A köszöntőbeszédek után Barack Obama, felrúgva a protokolláris rendet, minden veteránnal személyesen fogott kezet, átnyújtva valami emberit a politika rideg játékszabályain túl. Az unokák generációjának köszönetét a csillogó szemű egykori ejtőernyősöknek, tengerészeknek, harckocsizóknak.

A 90 évesek számára már nem az a kérdés, hogy fáj-e valamelyik testrészük, hanem az, hogy menyire. A „fiatalosabbakon" csak a fáradság jelei látszottak a ceremóniák során, de a kerekes székbe kényszerültek számára még nehezebb próbatétel volt a részvétel. De ha a test erőtlen, a lélek erős – tartja a mondás, és bizony, amikor felhangzottak a himnuszok, a kerekes székesek is felállva emelték tisztelgésre a kezüket.

Katonagenerációk

Mivel a 70. évfordulós ünnepségekre több mint ezer katonák mozgósítottak – csak az ejtőernyős emlékugrásokon több százan hagyták el a C–47-esek és a magyar Li–2-es fedélzetét – az emlékhelyeken sétálva gyakran találkoztunk az unokák nemzedékét képviselő egyenruhásokkal is. A fiúk – és persze a katonalányok is – érdeklődve hallgatták az egykor itt harcolók visszaemlékezéseit, sőt kitüntetésnek vették, ha egy veterán kísérése volt a feladatuk. A szervezők még arra is ügyeltek, hogy az egykori tengerészeket a ma hadihajósai kalauzolják a sírkertekben.

TOP SECRET

Az amerikai elnök – a szokásokhoz híven – két helikopterrel érkezett, természetesen csak az egyikben ült kísérőivel, a másik csak megtévesztésre szolgál. A temető fái mögött leereszkedő forgószárnyas mellé a Fehér Ház sajtósai azonnal egy ministúdiót telepítettek, ahol az ünnepséget követően a fehér márványkeresztek előtt elkészülhetett az évforduló „üzeneteit" összegző – személyes hangvételű – interjú. És mi sem bizonyítja jobban, hogy az élet egy pillanatra sem áll meg, az elnöki stáb legfontosabb tagja, a „fekete táskás" ember mindenhova követte főnökét. Hátha szükség lenne a kódokra…

A hagyományok őrzői

A katonai hagyományőrzők szerte a világon nehéz dologra vállalkoznak. Egyrészt komoly pénzekért megvásárolják a korszak egyenruháit, fegyvereit, járműveit, majd ismét komoly összegek „feláldozásával" az egykori csaták helyszínére utaznak. Normandiában több ezren hódoltak szenvedélyüknek, a part menti utakon katonai motorosok százai száguldoztak, előzgetve az ugyancsak emlékezni érkezett dzsipeket és teherautókat. Nem könnyű megszokni az állandó nyüzsgést, de nélkülük szegényebb lenne az ünnep.

A megbékélés napja

Hetven év sok idő. Az emlékezet összemossa a múló időt, az egykori tragédiák mára már nem fájnak annyira. A Merville melletti német üteget 1944. június 6-án hajnalban 300 angol ejtőernyős és vitorlázógépen szállított katona élete árán foglalták el a szövetségesek. Nehéz elképzelni azt az éjszakát, a halottakat, a támadók és védők sebesültjeinek jajgatását. Hét évtized után ismét szemtől szemben az egykori ellenségek. A német tüzér bőrdzsekiben, az angolok kitüntetésekkel díszített zakóban. Egy pillanatra megáll az idő, az egykori ellenségek kézfogása lezár egy fejezetet. Ahogy a politikában is, a magánéletben is.

Nóta állj!

Az Orne folyón épült átkelőt, az azt elfoglaló Pegazus-jelvényes katonákról ma már Pegazus-hídnak nevezik. Tövében a híres kávéház, ahol 70 évvel ezelőtt a felettébb csinos tulajdonosnő pezsgővel kínálta a felszabadító angolokat. A skót dudások csapata zenéjével egyszerre tiszteleg az egykor itt harcolók emléke előtt és köszönti veterán karmesterét, aki együtt vezényelhet utódjával.

Felülnézet

A valóság sokszor megtréfálja a katonai stratégákat, így történt ez 1944. június 6-án hajnalban is, amikor egy ejtőernyősszázadot szállító kötelék elvétette az ugrózónát, és Sainte-Mére-Église városa felett hagyták el a gépeket a katonák. Az utókor számára John Steel közlegény nevét őrizte meg az emlékezet, akinek ejtőernyője fennakadt a templom tornyán, így ő felülnézetben láthatta bajtársai harcát a főtéren. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a templom ólomüveg ablakán a kisdedet tartó Máriát ejtőernyősök veszik körül.

Eltáncolt történelem

Egykor ez volt a SWORD partszakasz, ma Ouistrehem homokos strandja. Itt építettek a rendezők egy igazi tengerparti színpadot a nemzetközi ünnepség résztvevőinek tartandó műsorhoz. Három videokivetítő mögött az igazi háttérfüggöny a La Manche. A homokban több tucat tűzijáték-indító és gázégő teszi életszerűvé a virtuális látványt, a „színpad" közepén óriási Európa-térkép, melyen 650 táncos négy részletben idézi fel a háborús éveket és a vasfüggöny lehullása után az országok egyesülését. Nehéz feladat, de sikeresen megoldják. A partra szálló katonákat alakító statiszták lassított elesése mintha Robert Capa világhírű képeinek megelevenedett változata lenne, de a sok küzdelem eltáncolt képe után, színes ruhákban, rohanva érkezik a szabadság. Az Örömóda hangjaira a videofalon látható francia és német katona fotója között immár az élőkép, a két veteránt francia gyerekek kísérik a színpadra. Tizenkilenc uralkodó és államfő a kilencezer díszvendéggel együtt felállva tapsol.

Örökség

A nagy utazás résztvevői ma már ismét mindennapi életüket élik, az egyenruhák és a gyűrött régi fotók visszakerültek a dobozok mélyére. Eleget tettek az utolsó előtti behívóparancsnak, az utolsó már az égi zászlóaljba szólítja őket. Az utódok öröksége, hogy tíz, húsz év múlva ismét gyűljenek össze Európa népei, emlékezni arra a júniusi hajnalra…

Fotók: a szerző felvételei

Forrás: Magyar Honvéd 2014. július