Nincs emléknap visszaemlékezés nélkül

Nándorfehérvár a kulcs

A török terjeszkedés szempontjából kulcsfontosságú volt a Duna és a Száva összefolyásánál fekvő erősség, Nándorfehérvár elfoglalása. „Délről ez volt a legjelentősebb, hosszabb időn át is védhető magyar erősség. Nem volt túlzás, amikor Magyarország kapujáról, vagy éppen Európa kapujáról beszéltek. A vár 1521-es elestét követő gyors, néhány éven belül bekövetkező magyar katonai összeomlás mutatta meg igazán, hogy a vár birtokában a törököknek Budáig nyitva áll az ország"- árulta el érdeklődésünkre dr. Veszprémy László alezredes, a HM HIM Hadtörténeti Intézetet igazgatója.

Dr. Veszprémy László alezredes

A korábbiaknál is nagyobb számbeli fölényben a török…

Két professzionális sereg állt szembe egymással – mesélte az alezredes -, Hunyadinak a balkáni hadjáratokban megedződött katonái, s a néhány éve, 1453-ban Bizánc bevétele után sikerei csúcsára jutott oszmán szultáni sereg. A magyar sereg keresztes része már vegyesebb képet mutatott, mind fegyverzetében, képzettségében és fegyelmi helyzetében. A felvonuló szultáni had 50-70 ezerre becsült létszámával szemben alig több, mint 10 ezer fő állt fel, a Nándorfehérvárt őrző 6-7 ezres helyőrség mellett. Mint megtudtuk: a szakirodalomban és az interneten a legkülönfélébb számokat lehet olvasni a török sereg létszámáról. Valójában nem tudjuk, hogy a szemben álló erők hányan voltak, a hazai és külföldi hadtörténészek is csak becslésekre hagyatkoznak.

A dunai hajózár áttörésében a siker

II. Mehmed török szultán 1456 májusában indult el Magyarország és Nándorfehérvár elleni hadjáratra, a szultáni sereg főerői július elejére értek a vár alá. A török hajóhad parancsnoka, Baltoglu admirális összeláncolt hajóival Zimony fölött a Dunát teljes szélességében lezárta. A magyar felmentő sereg első feladata a dunai hajózár áttörése volt, hiszen e nélkül sem csapatokat, sem pedig utánpótlást nem lehetett bejuttatni Szilágyi Mihály ostromtól szorongatott védőinek. „A török flotta mintegy 200 hadigályából állott, amelyek közül 60-at tüzérséggel, hajítógépekkel és több száz fős legénységgel láttok el, ebből 100-at összeláncoltak. Az oszmánok 300 löveggel voltak felszerelkezve, közülük mintegy 22–27 igen nagy űrméretű volt, s 7 pedig különlegesen nagy faltörő ostromüteg, valamint 2–3 kővető mozsár. Annál nagyobb volt a magyar siker jelentősége, hogy ezt a török folyami zárat fel tudták törni, s utánpótlást, csapatokat tudtak bejuttatni a várba"- fogalmazott az alezredes.

A sorsdöntő zártörési hadművelet 1456. július 14-én, a reggeli órákban vette kezdetét. „Az ostromlók szokatlanul erős tüzérséggel lőtték a várat, az ágyúk és az ostromgépek nagy rombolást okoztak a falakban. Hunyadi a veszélyt felismerve az ostromlottak segítségére sietett: a Szalánkeménnél összegyűjtött hajókkal szétverte a dunai hajózárat, és bejutott a várba. A szultán július 21-én késő délután rendelte el a döntőnek szánt rohamot, de az élet-halál harcban a védők utolsó erejükkel július 22-én hajnalban kerekedtek felül az ostromlókon – tudtuk meg dr. Veszprémy Lászlótól.

Oszmán stratégiai hiba

Az alezredes szerint a hajózár megbontása nagyban hozzájárult a győzelemhez: az oszmán hadvezetés hibát követett el annyiban, hogy nem rendeltek erőket a Duna túlpartjára, hogy ott sáncot képezzenek a fölmentő keresztény sereg és a vár között, a flottát is támogatandó. A hajózár szétverése felszínre hozta az oszmán stratégia nagy hibáját, hogy megelégedett az egyoldali ostromlással, s a Száva vagy a Duna túlpartját nem zárták le.

A támadók és a törökök egyaránt sok embert vesztettek az órákig eltartó gyilkos küzdelemben, a dunai győztes ütközet azonban megalapozta Hunyadi végső, világraszóló győzelmét.

Hunyadi János

Az önfeláldozó magyar katona jelképe

A vízi út szabaddá tétele után Hunyadi mindenekelőtt élelmet és hadianyagot szállíttatott a várba, majd akadálytalanul juttatta be a keresztesek egy hadra fogható részét, s a védők létszáma így 11–15 ezer főre duzzadt. A sereg két részre osztódott: a keresztesek Kapisztrán vezetése alatt a Száva bal partján táboroztak le, Hunyadi saját serege élén pedig csatlakozott a vár védőihez. A török ekkor, július 21-én kiadta a parancsot a döntő rohamra. Éjfél után a harc már a vár külső falai körül folyt, amelyen ekkor már öt török zászló lobogott. A szultán pasaságot és jutalmat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért, de nem csak az ostromló seregben volt erős a harci szellem. Dugovics Titusz, Hunyadi János veterán harcosa ekkor vitte végbe hőstettét, mellyel az önfeláldozó magyar katona jelképévé vált. A kemény ütközet végül magyar győzelemmel zárult, július 22-én reggelére egyetlen török hadijelvény sem maradt a várfokra tűzve.

A keresztesek önálló akciója „kapóra jött"

Ezt követően viszont a keresztesek önálló akcióba kezdtek, átkeltek a Száván, és elfoglaltak egy dombot az anatóliai hadtest közelében. A szultán a ruméliai lovasságot vetette be a támadók ellen, az elvágta őket a vártól. II. Veli Mehmed az ellentámadással súlyos hibát követett el, mert lovasságát elvonva, védelem nélkül hagyta a török tüzérséget. Hunyadi, felismerve a váratlanul adódó esélyt, összeszedte maradék nehézlovasságát és a várból kitörve, egy lendületes támadással elfoglalta az oszmán ágyúállásokat. Az oszmán seregnek még arra sem maradt ideje, hogy az ágyúkat használhatatlanná tegye, így a magyarok hátulról lőni kezdték a Száva felé rohamozó török lovasságot. Hunyadi akciója eldöntötte a csatát. A magyar lovasok ezután oldalba támadták a két tűz közé került török lovasságot. Közben a keresztesek különös rohama Kapisztránnal az élén elérte a török tábort. Ekkorra az egész magyar sereg kiözönlött a várból és csatlakozott a harcolókhoz. A legyőzött szultán ezt követően valamennyi megmaradt haderejét hazarendelve visszavonult Konstantinápolyba.

Kapisztrán János szobra Budapesten

„A Kapisztrán János által vezetett keresztesek jelenléte és a harcba történő beavatkozása rendkívül fontos volt. Csökkentette az oszmán létszámfölényt, s feltételezett gyenge harcértéküket meghazudtoló akciójukat Hunyadi maximálisan kitudta használni és megfordítani az ütközet menetét. Az átkelésük olyan jól sikerült, hogy vannak hadtörténészek, akik eleve lehetetlen tartják, hogy Hunyadi ne segítette volna ennek kivitelezését"- vonta le a következtetést az igazgató.

Az Oszmán Birodalom európai terjeszkedése közel hét évtizedre megtorpant

A klasszikus történeti összefoglalások mind a mai napig megkülönböztetett figyelmet szentelnek az ostromoknak és csatáknak. „Noha már nem hiszünk az ostromok és csaták mindenhatóságában, mégis megkerülhetetlen fordulópontok maradnak az emberi történelem alakításának folyamatában. Az egykor éltek persze nem folyamatokban gondolkodtak, hanem megragadható eseményekben, leginkább fegyveres összeütközésekben, amit a modern történész korrigálhat, szélesebb kontextusba helyezhet. 1456 meghosszította a középkori magyar állam életét több mint egy fél évszázaddal, s lehetővé tette a magyar reneszánsz kultúra páratlan virágzását, a Mátyás-kori állandó zsoldos sereg felállítását"- mesélte az alezredes.

Az igazgató kiemelte: ne feledjük, hogy a török elleni védelem sikeres szervezésével, a végvárrendszer fenntartásával a következő évtizedekben nemcsak az országot, a régiót, hanem egész Európát oltalmazta a magyar hadsereg.

„Megvédtük Európát. Szóljon a harang."

Az 1456. július 22-én kivívott győzelmet egész Európa megkönnyebbüléssel fogadta, a nándorfehérvári diadal nagyon hamar az európai és a magyar történelem szimbolikus eseményévé vált. A harangszót elrendelő pápai bulla és a győzelem híre jószerével egyidejűleg jutott el a kortársakhoz, akik valóban az isteni gondviselést láthatták a páratlan győzelemben. Természetesen a harangozás az egyház ősi hagyománya, amit már az ostrom előtt és azt követően is gyakoroltak. A pápai bullák ismeretében egyértelmű, hogy 1456 után a harangszóval a győzelem lelkesítő emlékét is igyekeztek megőrizi.

Dr. Veszprémy Lászlótól megtudtuk: III. Kallixtusz pápa (1455-1458) keresztes hadjáratot hirdetett, és június 29-én imabullájában elrendelte, hogy napi háromszori harangszó szólítson imára minden hívőt a kereszténység védelmében. A pápai rendelkezésnek és Hunyadiék győzelmének híre közel egy időben érkezett meg Budára és Bécsbe. Így nem véletlen, hogy a déli harangszó mindennapossá váló gyakorlata rövidesen átértelmeződött, és a köztudatban ma már inkább a győzelem emlékeként él. A pápa később számos más oklevelében is úgy említi a déli harangszót, mint a nándorfehérvári csodáért szóló hálaadást. A korábbi pápai bulla megújításával VI. Sándor pápa 1500. augusztus 9-én már arról rendelkezett, hogy a harangszó az egész keresztény világban minden délben szólaljon meg jelezve, hogy a kereszténység védelme minden időben és minden helyen fontos kötelesség.

Névtelen hősök ezrei

A korabeli visszaemlékezések a magyar sereg vezéreire koncentrálnak, Hunyadi Jánosra és a később szentté avatott Kapisztrán Jánosra. „Furcsa módon a jelentések vagy egyiküket, vagy másikukat dicsérik és említik meg, nyilván egyfajta rivalizálás már a helyszínen lehetett kettejük között. Pedig a győzelemhez mindketten hozzájárultak" – fogalmazott az alezredes. Hozzátette: ott voltak a névtelen hősök ezrei, akiket Dugovics Titusz neve és hőstette jelképez. Néhány éve tudjuk, hogy a név csak a 19 században került be a történelemkönyvek lapjaira, akkor tevékeny irodalmárok buzgalmából. Ha a neve nem is, a hőstett valós, az ellenséges zászlót a mélybe rántó vitézekről a korszak krónikásai különböző helyszíneken megemlékeznek, csak éppen a nevük nélkül. Ha ma a Nemzeti Galériában elhelyezett híres Dugovicsot ábrázoló festményre gondolunk, valós képet nyerünk a küzdelem hevességről.

Július 22., a nándorfehérvári diadal emléknapja

A vár melletti dicső csata emlékére július 22-ét az Országgyűlés 2011-ben nyilvánította a nándorfehérvári diadal emléknapjává.

Fotó: internet és archív