Ötven éve hadivonat semmisült meg Fonyódon

Az eset részleteire korabeli lapok cikkeinek felvonultatásával a Ritkán Látható Történelem (ritkanlathatotortenelem.blog.hu) blogoldal derített fényt. Az összefoglalóból kiderül, hogy balesetben megsemmisült mozdonyt még a második világháborút kirobbantó Harmadik Birodalom állította rendszerbe DRB-52-es jelzéssel mindössze csak pár éves használatra tervezett a típussal. A 84 tonnás szerkezetek hivatalosan a háborús hadi igények kiszolgálására voltak hivatottak, s az 1942-ben sínre állított sorozatból összesen közel 7 ezer darabot gyártottak. A világháború lezárását követően a szovjetek mintegy 2 ezer működő mozdonyt zsákmányoltak, amelyek többségét kíméletlenül túlterhelve, a Szovjetunió újjáépítésében vetettek be.

A hatvanas évek elején, mikor már a szovjet ipar elavultnak és idejét múltnak találta a német mozdonyokat, leselejtezésre ítélte azokat. Ekkor lépett a Magyar Államvasutak és megvásárolt belőlük száz darabot. Hat darab széles nyomtávon, Záhonynál állt szolgálatba, 94 pedig keskeny nyomtávra átalakítva járta az országot. Ahogy tette azt az 520-009-es sorozatjelű példány is.

A korabeli tényfeltáró cikkek szerint a balsorsú mozdony 1970. február 20-án éjjel indult el egy teherszerelvény élén Kaposvárról. Fonyódra a hajnali órákban futott be, ahonnan csak valamivel reggel nyolc előtt indult volna tovább. A pakuratüzelésű típus szabályzata szerint a személyzet még egy ilyen több órás üresjárat, várakozás esetén sem hagyhatta magára a gépezetet. A leírások szerint ez így is történt: a huszonnyolc éves Máté József mozdonyvezető és a negyven éves Kégler Gyula fűtő mindvégig a szerelvényen tartózkodott. Ennek ellenére február 21-én reggel hét óra tizenháromkor bekövetkezett a tragédia. Ma már tudni, hogy a mozdony kezelőszemélyzete a hosszú műszak okán elálmosodott, elaludt. Így nem vették észre, hogy vészesen lecsökkent kazán vízszintje. Az így – a megengedett 280°C helyett 600°C-ra – felforrósodó tűzszekrény belső nyomása szétvetette a mozdonyt. Egy szemtanú állítása szerint csak egy tompa puffanás volt hallható. A kazán hetven méterrel arrébb ért földet, attól nem messze találták meg Máté József holttestét. Kégler Gyula életveszélyes sérülésekkel került kórházba.

A vizsgálatok egyértelműen emberi hibára vezették vissza a baleset okait. A meghallgatások során Kégler Gyula többször is megpróbálta bizonyítani, hogy a mozdonyvezető engedélye mellett elhagyta a vonatot, majd több óra elteltével éppen a robbanás előtt tért vissza a szerelvényhez. Így, ha akart volna sem tudott közbeavatkozni, megakadályozva a robbanást. Ám a vasútállomás több dolgozója is ellene vallott, határozottan kimondva, hogy a mozdony mindkét kezelőjét látták annak fedélzetén, amint épp alszanak.

Végül 1970. október 27-én született bírósági döntés, amely kimondta Kégler Gyula bűnösségét. Súlyos sebesüléseire, büntetlen előéletére és háromgyermekes családjára való tekintettel végül egy év szabadságvesztéssel büntették.