Száztíz éve kezdődött az orosz-japán háború

A háború kirobbanásának oka a két nagyhatalom gyarmati érdekeinek összeütközése, illetve az orosz fél diplomácia- és realitásérzékének teljes hiánya volt. Japán a 19. század utolsó éveiben keresztezte Oroszország nagyhatalmi törekvéseit. Pár évtizeddel korábban még a nyugati nagyhatalmak gyarmatosításának célpontja volt, de a Meidzsi-restauráció hatására modernizálódott szigetország a kor többi nagyhatalmához hasonlóan helyet követelt a nap alatt, és Korea, valamint Kína irányában kívánt terjeszkedni. A belső gyarmatosítás után távolabbra tekintő oroszok egyéb lehetséges terjeszkedési irány híján ugyanezt a célt tűzték ki maguk elé, így az összeütközés csak idő kérdése volt. A század végén Japán már megvívott egy győztes háborút a térségben, viszonylag kevés eredménnyel, hiszen az európai nagyhatalmak együttes fellépésének köszönhetően mindössze koreai érdekeltségét tudta erősíteni. Annál jobban járt Oroszország, hiszen egyetlen puskalövés nélkül szerzett meg kereskedelmi szempontból rendkívül értékes területeket – és ezzel együtt Port Arthur kikötőjét.

Az első összeütközésre 1902-ben került sor. Japán koreai területszerzését szerette volna megerősíteni, cserébe kész volt lemondani az ásványkincsekben gazdag Mandzsúriáról is. Mindössze azt kérték, Oroszország vonja ki katonáit Mandzsúriából, és ne zavarja a japánok koreai „tanácsadói" tevékenységét, cserébe készek voltak elismerni a meglévő mandzsúriai bérleteket, sőt, akár továbbiakat is. Az elbizakodott cári diplomaták az engedékeny ajánlattól vérszemet kaptak, és a körülményekkel nem törődve akartak minél nagyobb területeket megszerezni, habár a nemzetközi környezet már korántsem volt kedvező számukra. A 1900-ban kitört bokszerlázadást leverő európai nagyhatalmak már kivonták csapataikat a térségből, és korántsem néztek jó szemmel az oroszokra, akik ezt, nyilván nem véletlenül, elmulasztották megtenni. Anglia nyíltan támogatta Japán törekvéseit, és kiváló diplomatáinak köszönhetően az ázsiai szigetország világszerte sok szimpatizánst szerzett.

Miután jegyzék jegyzéket követett hasztalan és II. Miklósnak esze ágában sem volt kivonni csapatait Mandzsúriából, mi több, Korea északi részét is fenyegette, Japán megszakította a tárgyalásokat, majd 1904. február 8-ról 9-re virradóan, a hadüzenet átadása előtt három órával a Togo Heihacsiro tengernagy vezette japán flotta váratlanul megtámadta Port Arthur kikötőjét. A helyzetet jól jellemzi, hogy az előrenyomuló japánok hírszerzőiknek köszönhetően jobban is merték a terepet, mint az oroszok, akiknek a döntéshozói leginkább az újságokból próbáltak információkhoz jutni. Így nem meglepő, hogy Japán komoly helyzeti előnybe került, és a Port Arthur mellett vívott csatában Heihacsiro könnyűszerrel megtizedelhette a csendes-óceáni orosz flottát. Oyama marsall és Nogi tábornok vezetésével hamarosan megindult a szárazföldi offenzíva is, mely során a japánok villámgyorsan eljutottak a Jalu határfolyóig, időközben pedig bekerítették Port Arthurt, és – még április során – megsemmisítették Makarov tengernagy maradék flottáját. Bár augusztusban érkezett erősítés Vlagyivosztokból, ezek is alulmaradtak Togo tengernaggyal szemben, így a Csendes-óceánon nem maradt ütőképes orosz hajóhad. Közben a japán szárazföldi erők betörtek Mandzsúriába, és Liaojan, majd a Saho folyó mellett komoly vereséget mértek a cári seregekre. Az 1905-ös esztendőben ezért II. Miklós birodalma defenzívába vonult, de Oroszország még így is sikertelenül próbálta meg feltartóztatni a császári hadsereg előrenyomulását: Nogi tábornok január 4-én elfoglalta Port Arthurt, egy hónap múlva pedig a sorsdöntő mukdeni csatában Oyama legyőzte az orosz fővezért, Alekszej Ny. Kuropatkin tábornokot.

Eközben, finoman szólva kalandos út után megérkezett a balti-tengeri orosz flotta is Rozsgyesztvenszkij altengernagy vezetése alatt, melyet 1904. október 15-én azért indítottak útnak, hogy Port Arthurt felmentse az ostrom alól.

A hajóhad részben a Szuezi-csatornán Afrika megkerülésével elért ugyan a Koreai-tengerszorosba, de itt, Csuzima szigetétől keletre, május 27. – 28. közt gyakorlatilag megsemmisült a Togo tengernagy vezette flottával való harcában, melynek során az oroszok harmincöt hadihajója és ötezer tengerésze veszett hullámsírba, hétezer matróza pedig fogságba esett. Az oroszok veresége a nem megfelelő felszerelés és a felkészületlen legénység jóvoltából következett be.

Ez a nagy vereség eldöntötte a háború sorsát, és az Amerikai Egyesült Államok közvetítésére Portsmouthban megindult a tárgyalás, ami 1905. szeptember 5-én békéhez vezetett. Az esemény érdekessége, hogy míg a japánok a kiotói meridiánhoz tartozó tokiói, az oroszok Port Arthurban harminc perccel korábbi időt használtak, miért is a kapitulációs megbeszélésre menő delegációk csaknem elkerülték egymást. Oroszország kivonult Mandzsúriából, lemondott Szahalin sziget déli feléről és Port Arthurról, Korea pedig japán befolyás alá kerül.

Oroszországban a háború elvesztése közvetve hozzájárult a cári rendszer 1917-ben bekövetkezett bukásához. A háborúban elszenvedett vereség megállította Oroszország ázsiai terjeszkedését, így annak újra Európa felé kellett fordulnia, összeütközésbe kerülve a német érdekszövetséggel.

Japán számára lehetővé vált Korea elfoglalása, sőt az első világháborúba remek taktikai érzékkel bekapcsolódva megszerezte a kínai és csendes-óceáni német érdekeltségeket is.