Tíz Oscar-díjas háborús film

Angol−amerikai koprodukciós gyártású betekintés a csendes-óceáni frontvonalak mögé, egy burmai hadifogolytáborba a francia Pierre Boulle hasoncímű regénye alapján. A megfilmesítésért a legnagyobb rendezők kilincseltek egymás után, de John Ford, William Wyler, Howard Hawks vagy Orson Welles helyett végül az akkor még teljesen ismeretlen David Lean kapott bizalmat a producertől, és élt is a nagy lehetőséggel. A mozi végül nemcsak az év legnagyobb bevételt hozó filmje lett, de hét Oscar- és három Golden Globe-díjat kapott, köztük természetesen a legjobb film aranyszobrocskáját is. Érdekesség, hogy a híd felrobbantását megörökítő, úttörő és híres jelenet kis híján elveszett: miután Thaiföldön rögzítették, a készítők azonnal hazaküldték a szalagokat Londonba, ám a szállítmány valahol elkavarodott. A méregdrága és pótolhatatlan felvételeket végül egy kairói repülőtéri raktárban találták meg, ahol könnyen meg is sérülhettek volna a napsütés következtében, de szinte csodával határos módon nem károsodtak.

Arábiai Lawrence (Lawrence Of Arabia, 1962)
Rendezte: David Lean
Főszereplők: Peter O’Toole, Alec Guinness, Anthony Quinn, Jack Hawkins, Omar Sharif

T.E. Lawrence brit katonatiszt, felderítő és régész olyan életet élt, amiről az ember alapból azt hinné, tényleg csak a filmekben fordul elő – nem csoda, hogy ezt a kivételes pályafutást már 1935-ös halála után nem sokkal megfilmesítették. Méghozzá hogyan! David Lean három és fél órás eposza minden kétséget kizáróan az egyik legklasszikusabb „nagy" film, amelyet valaha bemutattak – a kritikusok még azt is könnyen megbocsátották neki, hogy Lawrence amúgy is elképesztő pályáját további fiktív eseményekkel turbózták fel benne. Maratoni hosszúsága ellenére a film a kasszáknál is hatalmas siker lett, és a tíz Oscar-jelölésből hetet díjra is váltott. Ez bizony azon esetek közé tartozott, amikor senki nem is vitatta a döntés helyességét.

Patton (Patton, 1970)
Rendezte: Franklin J. Schaffner
Főszereplők: George C. Scott, Karl Malden, Michael Bates, Karl Michael Vogler

George S. Patton a második világháború egyik legismertebb amerikai tábornoka, a páncélos hadviselés nagy híve, elsődleges szószólója és elterjesztője volt az Egyesült Államok haderejében: támadó szellemű, bátor hadvezér, aki az elsők között figyelmeztetett a háború végéhez közeledve a szovjet veszélyre. Megformálását Hollywoodban egy hozzá hasonlóan autonóm, öntörvényű figurára bízták George C. Scott személyében. A Francis Ford Coppola forgatókönyve alapján készült filmet a kritika egyből az egyik legjobb háborús moziként fogadta, és a közönség is imádta – nem csoda, hogy a Filmakadémia is hat Oscarral honorálta, köztük a legjobb film díjával is. Scott ugyanakkor el sem ment a gálára, és át sem vette a szobrát a legjobb férfialakításért: azt mondta, a színészkedés nem verseny, és eleve értelmetlen majomkodásnak tartotta az egész ceremóniát. Ő volt az első színész, aki nyíltan visszautasította az Oscart.

A szarvasvadász (The Deer Hunter, 1978)
Rendezte: Michael Cimino
Főszereplők: Robert De Niro, Christopher Walken, Meryl Streep, John Savage, John Cazale

A Vietnam-szindróma egyik legkeményebb és legmegrázóbb feldolgozása, amely három litván kétkezi melós háborús élményein keresztül mutatja be a modern Amerika történetének leghatalmasabb és legértelmetlenebb fiaskóját. Ennek megfelelően botrányok egész sorát kavarta: a szocialista blokkban azonnal tiltólistára került, mondván, hogy meghamisítja a történelmet és sérti a vietnami népet, de több vietnami veteránszervezet is tiltakozott ellene. Michael Cimino filmje ennek ellenére öt Oscart söpört be (a legjobb film díjáét is), Christopher Walken orosz rulettje pedig a filmtörténet legismertebb jelenetei közé tartozik.

A szakasz (Platoon, 1986)
Rendezte: Oliver Stone
Főszereplők: Charlie Sheen, Willem Dafoe, Tom Berenger, Keith David, John C. McGinley, Kevin Dillon

„A háború első áldozata az ártatlanság" − szólt Oliver Stone botrányfilmjének szlogenje, és a Charlie Sheen alakította Chris Taylor hamar meg is tapasztalja ezt a saját bőrén a kegyetlen Barnes őrnagy (Tom Berenger) és ellenpontja, a józan és tisztességes Elias őrmester (Willem Dafoe) kezei alatt, miután önkéntesként Vietnamba érkezik. A szakasz a háború legmocskosabb, legreménytelenebb oldalát, az önmagukkal és a világgal szemben egyaránt meghasonlott katonák mindennapjait mutatja be, ahol egyeseknél a legaljasabb ösztönök veszik át az irányítást, és teljesen kivetkőznek emberi mivoltukból. A film nem feddhetetlen hősökként ábrázolta az amerikaiakat, hanem igyekezett reális képet festeni Vietnam borzalmairól, így aztán rengeteg vitát váltott ki az Egyesült Államokban, de végül négy Oscar- és három Golden Globe-díjat nyert. Emellett 136 millió dollárt kaszált az amerikai filmszínházak pénztárainál, amivel az év harmadik legnagyobb bevételt hozó mozija lett: érdekesség, hogy az 1986-os csúcson vele párhuzamosan a toborzófilmnek is beillő Top Gun feszített.

Schinder listája (Schindler’s List, 1993)
Rendezte: Steven Spielberg
Főszereplők: Liam Neeson, Ben Kingsley, Ralph Fiennes, Caroline Goodall, Jonathan Sagall

Steven Spielberg hihetetlenül sikeres popcorn-mozijai után meglehetősen éles váltásnak tűnhetett egy három órás, fekete-fehér eposz a holokausztról, ám aki mer, az nyer: a rendező, akit általában George Lucasszal és Francis Ford Coppolával egyetemben a modern Hollywood megteremtőjének szokás nevezni, olyan alkotást tett le az asztalra, amellyel még egy felülírhatatlannak tűnő életmű után is sikerült magáról gyökeresen új képet kialakítania a szakmában. Ennek ékes bizonyítéka volt, hogy a tizenkét jelölésből a film hetet Oscarra is váltott, és végre Spielberg is hazavihette a szobrocskát rendezőként – pedig vele szemben korábban többször is elkövették a legmegalázóbb húzást, jelesül, hogy filmjét jelölték Oscarra, őt magát azonban nem…

A rettenthetetlen (Braveheart, 1995)
Rendezte: Mel Gibson
Főszereplők: Mel Gibson, Sophie Marceau, Patrick McGoohan, Catharine McCormack, Angus Macfadyen

Tisztában vagyunk vele, hogy A rettenthetetlen inkább történelmi kalandfilm, mintsem klasszikus háborús mozi, mégsem hiányozhat erről a listáról: ma már kevésbé szokás emlegetni, de a modern kori kosztümös mozik naturalisztikus, véres, gyors, pörgő vágásokra épülő csatajelenet-esztétikája gyakorlatilag innen ered, és a későbbiekben sztenderddé is vált ez a szemlélet a Gladiátortól kezdve A Gyűrűk urán át egészen az Avatarig. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy ezen túlmenően milyen is maga a film: nagyban hat az érzelmekre heroikus hangvételével, ez nem kérdés, mint ahogy néhol giccsbe hajló cukrozottsága és a forgatókönyv egysejtűsége sem igazán képezheti vita tárgyát. Az ilyesmi persze sosem volt akadálya az Amerikai Filmakadémia lelkesedésének, így a film a tíz Oscar-jelölésből ötöt díjra is váltott, köztük a legjobb film szobra mellett Gibson is hazavihette a legjobb rendezésért járó elismerést.

Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan, 1998)
Rendezte: Steven Spielberg
Főszereplők: Tom Hanks, Edward Burns, Matt Damon, Tom Sizemore, Barry Pepper

A mozi, amelyet tizenkét Oscarra jelöltek, de végül a legfontosabbat, a legjobb filmért járót nem kapta meg (a Szerelmes Shakespeare lett a befutó). Steven Spielberg ezen mindenesetre aligha bánkódott, hiszen öt szobrocskával így is honorálták a partraszállásos eposzt, köztük a legjobb rendezés díjával is. Nem kérdés, hogy utóbbit már az indító partraszállásos jelenet, illetve a film másik tetőpontját jelentő végső városharc miatt is megérdemelte Hollywood ekkoriban már felnőtt néhai örök gyereke – még akkor is, ha a kettőt összekötő történetszál egy értelmetlen misszióról mesél hasonlóan értelmetlen, erőltetett és giccses módon. Pedig a két csúcsrész alapján Spielberg valószínűleg tényleg leforgathatta volna a partraszállásról valaha készült leghatásosabb mozit, ha nem akar mindenáron megfelelni az úgynevezett komoly szakma elvárásainak – sajnos már sosem tudjuk meg, milyen lett volna ez.

A zongorista (The Pianist, 2002)
Rendezte: Roman Polanski
Főszereplők: Adrien Brody, Thomas Kretschmann, Frank Finlay, Maureen Lipman, Emilia Fox

A zongorista általában az élbolyban szerepel minden olyan listán, amelyen az Oscart igazságtalanul elbukó filmeket szokás összegyűjteni – Roman Polanski háborús környezetben játszódó életrajzi filmje ráadásul a Chicago musicaljével szemben veszített, ami a Filmakadémia politikai érzékenységét tekintve külön meglepő. És erre még Polanski elhíresült szexbotránya, illetve amerikai körözése sem lehet indok, hiszen a legjobb rendezésért járó szobrot még kényszerű távollétében is megkapta, két másik (legjobb férfi főszereplő, legjobb adaptált forgatókönyv) mellett. Władysław Szpilman élettörténete megrázó erejű, hatása alól nincs menekvés – és bizonyosan tovább emlegetik majd, mint a Chicagót.

Bombák földjén (The Hurt Locker, 2009)
Rendezte: Kathryn Bigelow
Főszereplők: Jeremy Renner, Anthony Mackie, Brian Geraghty, Christian Camargo, Evangeline Lilly

A film, amely elhappolta a legjobb mozi díját minden idők legsikeresebb blockbusterétől, az Avatartól, ráadásul úgy, hogy pont az azt rendező James Cameron ex-feleségének nevéhez fűződött. Kathryn Bigelow egy nem annyira általános, felkapott témához nyúlt a Bombák földjénben: az iraki fronton szolgálatot teljesítő tűzszerészekről mesélt egy drámai erejű moziban. Az iraki téma forró volta alighanem közrejátszott benne, hogy a film végül hat Oscart kapott. Érdekesség, hogy az Akadémia a gáláról kitiltotta Nicolas Chartiert, az egyik producert, mert előzetesen emailben próbálta befolyásolni a döntnököket az Avatarral szemben.

További Top 10-es összeállításaink itt olvashatók.