Tíz híres állat a világtörténelemből
Szöveg: Szűcs László | 2016. április 16. 11:14A világtörténelemben – ezen belül is a hadtörténelemben és az országok hadseregeihez szorosan kapcsolódó űrkutatásban – számos állat neve maradt fenn az utókor számára. Heti – szokásunkhoz híven szubjektív szempontok szerint összeállított – tízes listánkban híres két-, négy-, illetve soklábúakat gyűjtöttünk össze.
Akár az egyik legnépszerűbb televíziós vetélkedő „negyvenmilliós kérdése" is lehetne: hogy hívták azt az elefántot, amellyel Hannibál időszámításunk előtt 218-ban átkelt az Alpok jeges hágóin, és az utolsó életben maradt ormányosként még jelen volt a trebiai csatában is, ahol a karthágói sereg hatalmas vereséget mért a Római Köztársaság csapataira? A helyes válasz: Surus. A hatalmas négylábú – amelyről feltételezik, hogy ázsiai elefánt lehetett – és 36 társa kísérte el Hannibált, a második pun háború híres hadvezérét, hogy az Ibériai-félszigetről kiindulva meghódítsa Itáliát. A történészek nem tudják pontosan, hogy hány elefántnak sikerült túlélnie a brutális magashegyi körülményeket, az azonban biztosnak látszik, hogy Surus volt az egyetlen állat, amelyik élt még a trebiai győzelmet követően is. Egyes források szerint az elefánt a csatában piros öltözéket, valamint piros pajzsot viselt, és fertőzés következtében elvesztette az egyik szemét.
![1596012015](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135efbb365306394720.jpg)
Bukephalosz és Nagy Sándor
Magyarra fordítva ökörfejű, azaz Bukephalosz – így hívták Nagy Sándor macedón király híres harci ménjét, amely a történelem egyik leghíresebb lova volt. A legenda szerint Bukephalosz 12 éves korára valóságos szörnyeteg lett, senki nem tudta megülni. Egyedül Nagy Sándornak sikerült betörnie. A macedón király csatalovai közül Bukephalosz hátán lovagolt a legtöbbet az ütközetekbe. A ló legendája számos művész fantáziáját is beindította. Nagy Sándor fürdőjének festményei épségben maradtak meg és a mai napig megtekinthetők a Louvre-ban. Az egyik részlet, az „Átkelés a Granikosz folyón" egy olyan csatalovat ábrázol, mely a lejtős, iszapos folyómederben küzd, harapva és rúgva az ellenséget. E lovat valószínűleg Bukephaloszról mintázták. Nagy Sándor kedvenc csataménje más művészeti alkotásokban is megtalálható, a római Piazza del Quirinale téren álló lovas szoborcsoport egyik szobra is róla kapta nevét.
![1596012015](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135f06160f343294309.jpg)
Cher Ami, a postagalamb
„A 2746,4 koordinátájú út mentén vagyunk. A tüzérségünk közvetlenül ránk zúdítja a zárótüzet. Az ég szerelmére, állítsák le!" – ezt az üzenetet juttatta ki az argonne-i erdőből 1918. október 4-én Cher Ami, az első világháború leghíresebb postagalambja. A madár – amely egyike volt annak a 600 postagalambnak, amit angol tenyésztők ajándékoztak az Európában harcoló amerikai csapatoknak – korábban már 12 üzenetet juttatott el a címzettnek a verduni amerikai szektorba. Október 4-ei legutolsó üzenete mintegy 500 amerikai katona életét mentette meg. A Charles White Whittlesey őrnagy vezette alakulatra baráti tűz zúdult, s az egység nem tudta elérni az amerikai főhadiszállást. Ekkor indították útjára Cher Amit, akit a németek megpróbáltak lelőni, ám súlyos sérülésekkel sikerült megtennie a 25 mérföldes utat. A feljegyzések szerint, amikor megérkezett a főhadiszállásra, hiányzott az egyik szeme, találat érte a mellén és leszakadt az egyik lábának jelentős része is. Az üzenetet tartalmazó kapszulát is mindössze egy ín tartotta. Orvosi kezelést kapott. Szerencsére felépült, majd kitüntették a francia háborús érdemrenddel, a Croix de Guerre-rel. A háborút követően a galambot az Egyesült Államokba vitték, ahol 1919. június 13-án pusztult el. Preparálták, először a Smithsonian Intézetben állították ki, ma az amerikai nemzeti történeti múzeumban látható.
![1596012016](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135f0a1793544095596.jpg)
Háborút robbantott ki az ismeretlen, eltévedt kutya
Ötvenkét áldozatot követelt az az alig tíz napig tartó háború, amely egy eltévedt és a mai napig ismeretlen kutya miatt robbant ki 1925-ben Görögország és Bulgária között. A két ország egymás ellen harcolt az első világháborúban, s a sebek még évek múltán sem gyógyultak be teljesen. Leginkább a határ mentén, a bulgáriai Petrics város közelében volt állandó a feszültség. Aztán október 22-én egy görög katona egy kutyát üldözve áttévedt a bolgár oldalra, ahol lelőtték. A görögök bosszút esküdve másnap betörtek Petricsbe. Szerencsére a háború nem tudott kiteljesedni, mivel a Népszövetség felkérte a görögöket, hogy hagyják el a várost, a bolgároknak pedig meg kellett fizetniük a károkat. Tíz nappal később Görögország visszavonta csapatait a határ mögé, a bolgárok pedig 45 ezer font kártérítést fizettek.
![1596012016](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135f0e2637631699758.jpg)
Vojtek, a medve, aki szerette a sört
Részt vett a második világháborúban, Monte Cassinónál lőszeresládákat cipelt, és gond nélkül az asztal alá tudta inni feletteseit. A háborút követően köztiszteletben állva tengette mindennapjait az edinburgh-i állatkertben, egészen 1963-as haláláig. Emlékére 2014-ben bronzszobrot emeltek Krakkóban. Ő volt Vojtek – történetét itt írtuk meg részletesen −, aki a második világháborúban, Iránban „csatlakozott" az ott állomásozó lengyel katonákhoz. A kis medvebocs annyira belopta magát a katonák szívébe, hogy magukkal vitték. Sőt – mivel háziállatot tilos volt tartani – állományba vették, azaz azonosítószámot és rendfokozatot is kapott. Iránból Olaszországba követte lengyel barátait, a Monte Cassinó-i csata után még a hadsereg vezetése is elismerte haditetteit és tizedessé léptették elő. Akik együtt szolgáltak vele, úgy mesélték, hogy nem vetette meg a sört, egy-egy „korsócsatában" bárkit képes volt legyőzni.
![1596012016](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135f143b3e471376441.jpg)
Smoky, a katona
Mindössze 1,8 kilogramm súlyú és alig 18 centiméter magas. Ő volt Smoky, a yorkshire terrier, aki a második világháború leghíresebb kutyája lett. Bár a csendes-óceáni fronton több eb is szolgált az amerikai hadseregben, senki nem járult hozzá annyira a győzelemhez, mint Smoky. Az Új-Guineában, egy rókalyukban talált apró négylábú kabalaállatként kezdte háborús pályafutását. Willian Wynne tizedes fogadta örökbe, s számtalan trükköt megtanított neki – társai legnagyobb örömére. Az egyik ilyen attrakciója az volt, hogy szűk csöveken keresztül mászott át. Ez a tudása jól jött akkor, amikor a katonáknak egy 21 méteres távíróvezetéket kellett volna lefektetniük, ám erre nem volt megfelelő felszerelésük, így Wynne tizedes Smokyt bízta meg a feladattal, aki egy csövön átbújva magával tudta vinni a vezetéket. A négylábú összesen nyolc harci csillagot kapott háborús cselekedetei elismeréséül. Kutya és gazdája a háborút követően bejárta a világ minden táját, sokakat elkápráztatva a fronton tanult trükkökkel. 1957 februárjában, 14 évesen pusztult el; csaknem ötven évvel később, 2005-ben egy életnagyságú bronzszobrot kapott.
![1596012017](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135f188fef532280018.jpg)
Sam, az elsüllyeszthetetlen macska
Filmbe illő történet Samé, a macskáé − a különleges esetről itt olvashatnak bővebben −, aki azzal írta be magát a történelembe, hogy átkot vitt azokra a hadihajókra, amelyeken éppen tartózkodott: a hajó minden esetben elsüllyedt, ő azonban minden alkalommal sértetlenül úszta meg a kalandot. Először – ekkor még Oszkár néven – a Harmadik Birodalom egyik büszkeségével, a Bismarckkal hajózott ki 1941 májusában, ám a hajó néhány nappal később végzetes találatot kapott. A túlélők között ott volt a négylábú is, akit a HMS Cossackon szállásoltak el. Az angol hadihajó október 24-én kapott súlyos torpedótalálatot a Gibraltári-szoros közelében, legénységét – köztük Oszkárt – a HMS Legion rombolóra menekítették át, innen pedig a HMS Ark Royal repülőgép-hordozóra került. Ekkor akasztották rá az Elsüllyeszthetetlen Sam nevet. Csak néhány napig élvezhette új otthonát, november 14-én ugyanis az Ark Royalt is torpedótámadás érte és elsüllyedt. Ezt követően Samet már nem engedték újabb hajóra…
![1596012017](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135f1be9c7855209488.jpg)
Lajka, a halálba küldött űrutazó
Ő volt az első élőlény, aki elhagyta a bolygót és Föld körüli pályára állt. Nélküle − és az őt követő társai nélkül − nem indulhatott volna el az űrbe Jurij Gagarin. Lajka kutya − akinek a neve magyarul azt jelenti, hogy ugatós − egy apró, keverék, kóbor szukakutya volt, a szóbeszéd szerint egy moszkvai sintértelepről vitték Bajkonurba. Szörnyű kimondani, de már repülésének tervezésekor tudták, hogy el fog pusztulni, hiszen az őt szállító Szputnyik−2 műholdat nem látták el leszállóegységgel… Bár a szovjetek úgy adták hírül, hogy Lajka az 1957. november 3-i bajkonuri fellövést követően több napon keresztül életben volt, valójában néhány órán belül elpusztult a stressz és a műhold túlmelegedése következtében. Ennek ellenére küldetése történelmi volt, hiszen bebizonyította, hogy egy gerinces élőlény képes túlélni az űrstartot, a Föld körüli pályára állást, majd a súlytalanság körülményeit.
![1596012017](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135f20a1d3339175874.jpeg)
Nefertiti, a „póknauta"
Ha már az űrutazásnál tartunk, emlékezzünk meg Nefertitiről, az első „póknautáról" is. Fajtáját tekintve egy Johnson-ugrópók volt, s bár a pókok közül nem ő járt először az űrben, az első volt, aki vissza is tért a Földre. 2012 júliusa és októbere között 100 napot töltött a nemzetközi űrállomáson. A küldetésre Cleopatra nevű párjával indult, ő azonban nem élte túl a visszatérést. Az űrállomás akkori parancsnokának, Sunita Williamsnek a feljegyzései szerint a két pók jól alkalmazkodott a súlytalanság állapotához. A számukra felvitt muslicákkal táplálkoztak, az űrhajósok pedig azt (is) vizsgálták, hogy miként tudnak vadászni a mikrogravitációs környezetben. Visszatérését követően a washingtoni természettudományi múzeumba került, hogy figyeljék a viselkedését, ám nem sokáig tanulmányozhatták, hiszen négy nappal később elpusztult. Állítólag nem a repülés következményei miatt, hanem mert addigra már elmúlt tíz hónapos, ami a pókok között matuzsálemi kornak számít.
![1596012018](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135f2434f1358752641.jpg)
A főegerészek
Gondolták volna, hogy az Egyesült Királyságban állami tisztséget is kaphatnak a macskák? És ez nemcsak mostanában van így, hanem már évszázadok óta. Az első feljegyzés 1515-ből származik, eszerint a hivatalban lévő lordkancellár, Wolsey bíboros bíráskodása során maga mellett tartotta a macskáját; a négylábú feladata pedig a munkát zavaró egerek eltüntetése volt. Hasonló feladatot kapott a Frilly nevű macska, akinek 1909-ben még a hadügyminisztérium fizetési listájára is sikerült felkerülnie. Miután elpusztult, kitömték és a Birodalmi Hadtörténeti Múzeum is kiállította. A miniszterelnökségen először 1929-ben engedélyeztek napi 1 penny költséget egy egerész macska eltartására. Azóta ez az összeg évi 100 fontra nőtt, de − egy rövid időszakot leszámítva − folyamatosan szolgál „miniszterelnökségi főegerész" − azaz Chief Mouser to the Cabinet Office − a Downing Street 10. szám alatt. A macskák általában nem kötődnek az éppen hivatalban lévő miniszterelnökhöz, Wilberforce például 18 éven keresztül látta el feladatát, s közben négy miniszterelnököt is kiszolgált Margaret Thatcherig bezáróan. A főegerészi hivatalt 2011 januárja óta Larry látja el, akivel kezdetben voltak „hozzáállásbeli problémák", mára viszont úgy tűnik, hogy beletanult a munkájába és mindenki − köztük a miniszterelnök − megelégedésére végzi feladatát.
![1596012018](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f2135f27d736040059640.jpg)