Tíz nagy hadvezér a korai újkorból

Az Újvilág legismertebb spanyol konkvisztádorát, az aztékok hatalmas birodalmának megdöntőjét negatív, gyűlölt személyiségként tartja számon az utókor emlékezete, aminek bőségesen van is alapja: személyes ambíciói, nyereségvágya érdekében semmitől sem riadt vissza, és nemcsak az indián őslakosokkal, de gyakran saját embereivel is elképesztő kegyetlenséggel bánt el. Ugyanakkor aki mindössze 700 emberrel megdönt egy regionális nagyhatalmat, annak képességei mindenképpen kivételesek – még akkor is, ha sikereiben nagy szerepet játszott az azték uralkodó, Moctezuma naivitása, illetve az, hogy az őslakosok istenükkel, Quetzalcoatllal, a „Tollas Kígyóval" azonosították Cortést. A hódító kijátszotta egymás ellen az indián törzseket, és hatalmas csatákban kényszerítette térdre az ellene idővel fellázadó aztékokat: Choulánál mintegy harmincezer indiánt mészároltatott le, Tenochtitlán ostrománál pedig egyes források szerint csaknem negyedmillió ember veszett oda. Cortés Mexikó meghódítása után hősként tért vissza Spanyolországba, és ünnepelt vezérként, békében hunyt el.

Francisco Pizarro (1478-1541)

Cortés másodunokatestvére, aki elsősorban szintén véreskezű mészárosként él a köztudatban – ismét jogosan –, ám katonai képességeit neki sem lehet elvitatni: miközben rokona Közép-Amerika legnagyobb birodalmát szerezte meg a spanyol koronának, Pizarro Dél-Amerika legerősebb hatalmát, az Inka Birodalmat győzte le. Az inkák éppen véres polgárháborút vívtak egymással a birodalom vezetéséért: Pizarro pengeéles ravaszsággal játszotta ki egymással szemben a feleket, és a végén ő ült tort a legyőzöttek felett. Később azonban nem élvezhette hódítása gyümölcseit: két tűz közé került a fellázadt inkák és spanyol riválisai között, és végül utóbbiak végeztek vele.

Tokugava Iejaszu (1543-1616)

Japán egyesítésének első motorja Oda Nobunaga volt, akinek munkáját Tojotomi Hidejosi folytatta, ám az első ember, aki ténylegesen, minden ízében uralta a felkelő nap országát, Tokugava Iejaszu volt. Miután a 160 ezer ember részvételével vívott szekigaharai csatában leverte a belső ellenzéket, 1603-ban megalapította sógunátusát, amely azután két és fél évszázadon át gyakorolta a primátust Japánban. Nem csak leverte a helyi hatalmasságok, a dajmjók minden önállósodási törekvését, de egyben a külvilágtól való hermetikus elszigeteltséget is megszilárdította, miközben biztosította a békés fejlődés és élet lehetőségét a polgárságnak.

Oliver Cromwell (1599-1658)

Az 1640-ben kirobbant, világrengető jelentőségű angol polgári forradalom vezéralakja, a királypárti erőket térdre kényszerítő „Vasbordájúak" seregének parancsnoka, aki aztán I. Károly király kivégzését követően majd egy évtizeden át diktátorként uralkodott Angliában lord protectorként. Nem mellékesen legyőzte a skótokat és az íreket is. Hadmozdulatai során senkitől sem fogadott el utasításokat, csak és kizárólag a saját feje után ment, kiváló taktikai érzéke, stratégiai gondolkodása pedig általában nem is hagyta cserben. Fényes pályafutásának egy pontosan azóta is meghatározatlan betegség vetett véget. Életében is megosztó figura volt, és ma is az, hadvezéri lángelméjét azonban nem lehet megkérdőjelezni.

Európában kevésbé ismert hadvezér, pedig Ázsia egyik legjelentősebb államalakulatát hozta létre a 17. században: a Maratha Birodalom egészen az 1800-as évek brit hódításáig fennállt, és hatalma csúcsán gyakorlatilag a teljes indiai szubkontinenst magában foglalta. Shivaji egy mindössze kétezer fős csapatot fejlesztett gigászi, százezres méretű sereggé, ám sikereinek egyik titka emellett is az volt, hogy a hagyományos mozgások és manőverek mellett a gerillaháborús módszerekhez is előszeretettel és sikerrel folyamodott. Államszervezőként is kivételes képességekkel rendelkezett, számos ősi hindu tradíciót elevenített fel a közigazgatásban és a kultúrában. Halálának körülményei máig ellentmondásosak – egyes nézetek szerint felesége mérgezte meg –, műve azonban jóval túlélte.

XIV. Lajos (1638-1715)

Közismert nevén a Napkirály, a valaha élt leghosszabb ideig regnáló európai egyeduralkodó, aki több mint hét évtizeden át állt Franciaország élén: ezalatt gazdasági és kulturális értelemben is hatalmas fejlődés ment végbe az országban, Lajos pedig egyedülálló politikai érzéke mellett hadvezérként, stratégaként is kivételes képességekről tett tanúbizonyságot. Jelentős területekkel gazdagította Franciaországot az úgynevezett devolúciós háborúban és a hollandokkal vívott harcokban, és térdre kényszerítette a spanyolokat. Forgandó szerencse mellett folyamatosan háborúskodott a Habsburgokkal is, majd a spanyol örökösödési háborúban biztosította a spanyol trónt a Bourbon-ház számára. Uralkodása Franciaország legfényesebb időszaka volt.

Alighanem a világtörténelem leghíresebb orosz cárja, aki egyszerre volt nyugatiasan felvilágosult, művelt személyiség, és kíméletet nem ismerő, sőt, ha a helyzet úgy követelte meg, kimondottan véreskezű keleties diktátor. Uralkodása alatt Oroszország a korabeli Európa egyik nagyhatalmává vált. Péter elsődleges célja a tengeri kijáratok megszerzése volt: véres háborúkat vívott a svédekkel és a törökökkel, elfoglalta a Baltikumot és a mai Finnországot, illetve a Kaszpi-tenger vidékét, eközben pedig hatalmas horderejű reformokkal igyekezett modernizálni országát, amelynek új fővárost is adott Szentpétervár néven. Uralkodása új korszakot nyitott az orosz történelemben, és a birodalmat onnantól kezdve Európában is gyökeresen más szemmel figyelték, mint azelőtt.

Savoyai Jenő (1663-1736)

Eugène-François de Savoie-Carignano gróf francia származása mellett is a Német-Római Császárság modern kori történelmének legfényesebb képességű hadvezére volt, aki először a török Közép-Európából történt kiűzése során keltett nagy feltűnést Európában (Buda 1686-os visszavívásakor is ő volt a szövetséges seregek első számú vezetője), majd részt vett a pfalzi örökösödési háborúban és a spanyol örökösödési háborúban is. Utóbbiban szerzett érdemei miatt Osztrák Németalföld Habsburg helytartója lett. Már ebbéli minőségében ismét tönkreverte a törököket az 1710-es években, amelynek következményeként a Porta a Balkánon is jelentős területeket veszített. Halálát végül szélütés okozta. Noha egyes személyes adottságai nem feltétlenül voltak olyanok, amiket a közvélemény a nagy hadvezérekhez társít (gyenge testalkatú volt és egyes források szerint homoszexuális), kora egyik legfényesebb katonai tehetségének számított: többek között például a porosz típusú aknaharcászat is tőle ered.

II. Rákóczi Ferenc (1676-1735)

A magyar történelem egyik legnagyobb alakja, aki még annak ellenére is hatalmas államférfiként, hadvezérként és hősként él a köztudatban, hogy az általa vezetett szabadságharc elbukott. Rákóczi a spanyol örökösödési háború által lefoglalt Habsburg udvar nehézségeit kihasználva, némi francia támogatással indította meg felkelését, amelyet eleinte nem vettek komolyan Bécsben, ám idővel – még a hullámzó sikerek dacára is – mégis a birodalom egyik legégetőbb kérdésévé vált. 1706 után Bécs egyre nagyobb erőket koncentrált a magyar frontra, a külföldi támogatások pedig rohamosan csökkenni kezdtek, és az 1708-as trencséni vereséget soha többé nem is heverték ki Rákóczi hadai. Az 1711-es bukás mégsem volt teljes: a Habsburgok elismerték Erdély önállóságát. Rákóczi élhetett volna a felkínált közkegyelemmel, de nem tette, hátralévő életét száműzetésben élte le. Többek között e kiállása miatt a becsület, a kitartás és az elvűség egyik jelképe is. Magánéletében felvilágosult, kivételes képességekkel rendelkező személyiség volt, hadvezéri erényei is kiemelkedőnek bizonyultak – a lehetőségek és a külső meghatározottság azonban sajnos nem tette lehetővé számára, hogy maradéktalanul kibontakoztassa őket.

George Washington (1732-1799)

A többség annyit tud róla, hogy ő volt az első amerikai elnök, pedig a kora egyik legragyogóbb szellemének számító George Washington elsősorban az amerikai függetlenségi háború diadalmas főparancsnokaként alapozta meg későbbi befolyását. Noha a harcokban eleinte minden ellenük szólt, Washington briliáns taktikai érzéke végül ha nem is sima, de egyértelmű győzelemre vezette az amerikaiakat az angolokkal szemben (többek között az ő ötletére hívtak például tapasztalt porosz kiképzőket is a csapatokhoz). Az 1783-as párizsi béke után az 1787-es philadelphiai megállapodással hatályba lépett a máig élő amerikai alkotmány, Washington pedig 1789-től az Amerikai Egyesült Államok elnökeként tevékenykedett 1797-ig. Nevét nem csak a főváros, Washington D.C., hanem Washington szövetségi állam is viseli.