Tíz pontban a budai Vár visszafoglalásáról

A budai vár

A vár építése a XIII. században, a tatárjárást követően, 1243-ban kezdődött meg a „pesti Újhegyen" és az 1246-ra jósolt újabb mongol támadás hírére felgyorsították az építkezést. IV. Béla 1255-ös oklevelében már mint „megépített várat" említette. A feljegyzések szerint a vár már a török kiűzésére indított 1686-os ostrom során sem számított korszerűnek, 1849-re azonban kimondottan elavulttá vált. Nem voltak olyan védművei, amelyek megakadályozták volna a közvetlen ostromot, a tüzérség a környező magaslatokról könnyen belőhetett a falak mögé, sőt még önálló vízellátó rendszerrel sem rendelkezett.

A tavaszi hadjárat

A budai vár ostromát a történészek a tavaszi hadjárat csúcspontjaként emlegetik. A hat csatából álló hadjárat során egyértelműen bebizonyosodott, hogy az alig egy éve létező honvédsereg képes reguláris haderőként működni, s komoly ellenfélként felvenni a harcot a császári alakulatokkal. A tavaszi hadjárat krónikája nem akkor kezdődött, amikor maga a hadjárat. A történeti előzmények egészen 1849. január 5-ig nyúlnak vissza, amikor a honvédsereg kénytelen volt kiüríteni a fővárost, valamint feladni Pestet és Budát. A magyar hadtestek megkezdték visszavonulásukat: a Görgey Artúr vezette fel-dunai hadtest a Felvidékre, a Perczel Mór vezette Középponti Mozgó Sereg pedig a Tisza-vonal védelmére vonult vissza. Az ellenséges hadak fővezére, Alfred zu Windisch-Grätz herceg a főváros elfoglalása után azt hitte, hogy megnyerte a háborút, ezért leállította a hadműveleteket. A tábornagy a Tisza vonalára csak egy lovasdandárt küldött megfigyelésre. Nagyobb erőkkel csak a Görgey-hadtestet üldöztette, de csak január 22-ig. Ekkor ugyanis a Perczel-féle Középponti Mozgó Sereg ellentámadást hajtott végre, amelynek során Szolnokig, illetve Ceglédig űzte az ellenséget. A császári fővezér mindössze egyetlen alkalommal próbálkozott támadással, február végén. Ekkor a fővárosban mozgósítható császári erőket összeszedve megindult a Tisza-vonal felé, majd időközben megütközött a Felső- és Közép-Tiszánál összpontosuló magyar sereg egy részével. A Tarna-patak vonalánál Kápolna, Kompolt, Kál, Kerecsend környékén lezajlott kétnapos, a történészek által kápolnai csatának nevezett ütközetbe beavatkozott az addig elszigetelten működő, Franz Schlik tábornok vezette császári hadtest is. A február 26–27-i csata végül magyar vereséggel ért véget, a honvédseregek kénytelenek voltak visszavonulni a Tisza mögé. A visszavonuló magyarokat Windisch-Grätz nem merte üldözni. Egyebek mellett azért sem, mert alig egy héttel a kápolnai csata után, a Szolnokot megszálló császári dandárt Damjanich János és Vécsey Károly tábornokok egyesült hadosztályai megtámadták és meglehetősen csúnya vereséget mértek rá. Ezt, a március 5-én lezajlott szolnoki ütközetet szokták tekinteni a tavaszi hadjárat kezdetének, de ez történelmi tévedés. A szolnoki ütközet ugyanis a téli hadjárat lezárása volt.

Döntés az ostromról

A budai vár ostromáról a tavaszi hadjárat egyik sikere, Komárom felszabadítása, azaz 1849. április 26-a után döntöttek. A magyar seregeknek ekkor arról kellett dönteniük, hogy miként folytassák a hadjárat során megkezdett támadássorozatot. Az április 28-i magyar haditanács különböző okok miatt úgy határozott, hogy nem üldözik tovább az ellenséget nyugati irányba, hanem a Poeltenberg Ernő ezredes vezette hetedik magyar hadtestet a Rába-vonalhoz küldik, a további csapatok pedig Buda alá vonulnak, s megpróbálják rávenni a helyőrséget a harc nélküli megadásra.

Az ostrom kezdete

Buda várát május 4-én vették körbe a magyar csapatok, összesen csaknem 26 ezer gyalogos és több mint ötezer huszár érkezett a főváros alá. A magyar csapatok parancsnoka, Görgey Artúr egy hadifogoly tiszt útján felszólította a védőket a megadásra, és becsületes hadifogságot kínált cserébe. Hozzátette, hogy Pest felől nem fogja ostromolni a várat, de ha az osztrákok mégis lövetnék Pestet, úgy ne számítsanak kegyelemre. Amikor kiderült, hogy a vár parancsnoka, Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy nem hajlandó a megadásra, megkezdődött az ostrom. Először Kmety György csapatai indultak harcba, hogy felgyújtsák a vízvédművet. Ez a támadás azonban kudarcot vallott, a 10. és a 33. honvédzászlóaljak nem tudtak gyors eredményt elérni, vissza kellett vonulniuk.

Bevetik az ostromágyúkat

Kmety kudarca után Görgei levelet írt Komáromba Guyon Richárdnak, hogy küldjön ostromlövegeket Budára. Az első ágyú május 15-én érkezett meg.
A Komáromból érkezett lövegeket május 15-ről 16-ra virradó éjszaka állították be az alig egy nappal korábban kiépített ütegállásba. Az ágyúk 17-én kezdték el lőni a várat, és szinte azonnal sikerült rést ütniük a falakon.

Az első roham

Az ágyúzás megkezdése után az első rohamra sem kellett sokat várni. Görgey tábornok május 17-éről 18-ára virradó éjjel erőszakos felderítést rendelt el, amely rohamba ment át, azonban kudarcba fulladt. A falon ütött rés ugyanis nem volt elég nagy, a honvédek létrái rövidek voltak és a terep is akadályozta őket a mozgásban.

A döntő roham

Az ostromot eldöntő roham május 21-én hajnali három órakor kezdődött. Ekkor minden tüzérlöveg össztüzet adott le a várra, és a korábban a falba ütött résen keresztül az I. hadtest csapatai támadást indítottak. Ezzel egy időben a II. hadtest délről, a III. hadtest pedig északról kezdte meg a támadást, míg a Kmety György vezette alakulatok elfoglalták a vízvédművet. Bár a támadás nehezen indult, a magyarok végül sikeresen behatoltak a várba, amely reggel 7 órára már a támadók kezén volt. A harcokban Hentzi vezérőrnagy is elesett, aki a betörést követően maga állt csapatai élére és szuronnyal próbálta meg feltartóztatni a magyar támadókat. Sikertelenül…

Veszteségek

A tizenhét napig tartó ostrom ideje alatt a császári hadsereg 710 katonája esett el, 4200-an pedig a magyarok hadifogságába kerültek. A magyar veszteséglistán 370 halott és 670 sebesült szerepelt.

Az ostrom következményei

Történészek szerint a budai vár visszafoglalása kifejezetten jól jött a magyar honvédsereg számára, amely addigra már szinte valamennyi tartalékát felélte. Csaknem az összes tüzérségi lőszerük elfogyott, és a katonák felszerelése, bakancsa is elhasználódott. Az elfoglalt budai várral azonban jelentős készletek kerültek a magyarok birtokába, így sikerült feltölteni a fegyver-, a lőszer- és az élelmiszerraktárakat is. Mivel a dunai vízi útvonal is a magyarok fennhatósága alá került, könnyebbé vált a folyam mentén előrenyomuló seregek ellátása is. Emellett az ostrom után a magyar honvédsereg két hét pihenőhöz jutott, amit a készletek, valamint a csapatok feltöltésére tudtak felhasználni.

A magyar honvédelem napja

Az ostrom hosszabb távú „következménye" az is, hogy a magyar kormány 1992-ben úgy döntött: az 1849-es események előtt tisztelegve, a budai vár visszafoglalásának napján ünnepeljük a magyar honvédelem napját. „Minden év május 21. napja – 1849. május 21., Buda visszavitelének emlékére – a magyar honvédelem napja" – olvasható a rendeletben, ami 1992. május 15-én lépett hatályba. E katonai ünnepen a Magyar Honvédség alakulatai ünnepi állománygyűléseken emlékeznek meg az 1849-es eseményekről. A fővárosban – a Magyar Honvédség központi megemlékezésén – pedig megkoszorúzzák a budai Várban található honvédemlékművet, illetve a Görgey-szobrot. A Fiumei úti nemzeti sírkertben pedig Görgey Artúr sírjánál helyeznek el koszorúkat.

(Korábbi TOP 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)