Uszítás a háborúra

A Pesti Naplóban a következő olvasható: „a Stompa mai számának vezércikke így ír: »A monarkia, bár ötvenmillió lakosainak száma, mégis megijedt Szerbiától, mint egykor Róma reszketett a germánoktól. Attól fél Ausztria, hogy nemzetiségei, melyek nem ismerik el a bécsi uralmat, kifelé gravitálnak. A monarkia kocsihoz hasonló, amelynek rosszak a kerekei, mégis részt akar venni minden versenyben. Addig próbál hát versengeni, amíg darabokra nem törik.«"

„Uszitás a háborura"  címmel jelenik meg egy cikk a Népszavában, amely a Budapesten megjelenő „Külügy–  Hadügy" című katonai lap legutóbbi számából idéz: a lap követeli a Szerbiával való „leszámolást". „(…) A monarchia katonai becsületére folt esett, ezt a foltot csak ellenségeink vérével lehet lemosni. Igy gondolkozik hadseregünk tisztikara és ez egyszer e spontán és egyhangu érzelemvihar előtt az aggodalmaskodók és fontoskodók meglapuló táborának deferálnia kell. A hadsereg nem uszitja a békés polgárságot a háborura és nem lapul meg a sáncok és árkok mögött. Életét, vérét, mindenét önmaga viszi vásárra és inkább százszor meghal, minthogy tovább türje nemtelen ellenfele aljas balkáni tempóit. (…) Itt az idő, mert soha még a monarchia népeinek egysége ily lázas deliriumban és harci szomjban nem égett, mint az orozva meggyilkolt trónörökös pár temetése mellett. Itt az idő, mert megtorló hadjáratunkra elkisér bennünket minden kulturnemzetnek áldása…"

(A sajtószemlét az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálható korabeli napilapok átolvasásával Takács Vivien, Snoj Péter és Kovács Dániel készítette.)