Járőrtársak

Panyik Lajos szakaszvezetővel és „Flokival”, valamint Lusztig Gábor szakaszvezetővel és „Boykával”, az MH Katonai Rendészeti Központ katonáival a Csongrád-Csanád Megyei Rendőrfőkapitányság Szegedi Határrendészeti Kirendeltség Mórahalmi Szolgálati Helyén, közvetlenül bevetés előtt találkoztam. A szakaszvezetőktől megtudtam, hogy a Magyar Honvédség kutyás járőrei a rendőrséggel szorosan együttműködve több, mint öt éve vesznek részt határvédelmi feladatokban. A rendész katonák havonta kétszer egy hetet (hét éjszakát) töltenek a határon. A fennmaradó időben a rendőrök látják el a szolgálatot. Kezdetben a rendőri erők vezetésével, azonban ma már egy rövid rendőri eligazítás után, önállóan folytatják járőrtevékenységüket.

A feladatvégzés kora estétől reggelig tart, ami mind a kutyavezetőknek, mind pedig a négylábúaknak is megterhelő, de a kutyák képességeit, kifinomult szaglásukat, hallásukat az éjszakai órákban lehet a leginkább kihasználni. Alapvető különbség a többi járőr feladatellátásához képest, hogy a kutyákkal nem közvetlenül az országhatár vonalán folyik a munkavégzés (kerítés közvetlen közelébe csak különleges esetben mennek), hanem 2-3 kilométeres mélységben teljesítik a napi feladataikat. Egy átlagos szolgálat 12 órából áll, azonban Panyik szakaszvezető elmondta, hogy ezt az időtartamot gyakran túllépik. Számtalanszor előfordul olyan eset, amikor több órán keresztül követnek egy adott nyomot, azonban a szolgálati idő letelte nem befolyásolja a kutatást. Addig mennek, amíg célt nem érnek és elfogják a határsértőket. Félbehagyott feladat nincs.

A szakaszvezetők érdeklődésemre elmondták: megesett már az is, hogy egyszerre harminc határsértőt sikerült feltartóztatniuk. Az ezt a választ követő megjegyzésemre, miszerint „azért ez szép teljesítmény egy két fős járőrtől” Lusztig szakaszvezető határozottan kihangsúlyozta: „mi nem ketten vagyunk, hanem négyen! A kutyák a járőrtársaink!”