1915. augusztus 11.

Szép nyári nap, olyan gyönyörű fehér, puha gomolyfelhők úszkálnak az égen, akár odahaza. A nagy záporok vizét most hozza a Selenga, hatalmasan meg van áradva. Innen messziről is feltűnik, hogy a zöld szigetek közt mennyire szaporodtak az ezüstös vízerek. Egy orosz önkéntes is el szokott látogatni barakkunkba. Ma azzal fenyeget, hogy Novo Georgievsknél és Breszt-Litovszknál nagy meglepetés várja csapatainkat. Meséli, hogy Amerikából nem kevesebb, mint 30 000 darab páncélos automobilt várnak. A muszkák holnap indulnak a frontra.

A bataillonunk parancsnokságát ma már átvette valami Germanov (magyarra áttéve Germánfi) nevű odesszai ügyvéd. Az új parancsnokok első ténykedése rendesen az, hogy valami sérelmünket illetőleg rendelnek el egyet-mást, amiből először az állapotok jobbra fordulását vártuk mindig, de most már csak a legnagyobb optimisták bíznak ezekben a látszólagos intézkedésekben Germanov pl. elrendeli,hogy mindazokat írják össze, akiknek hazulról pénzt jeleztek, s még nem kapták meg. A nem jelentkezők pénzét aztán esetleg ő vágja zsebre, ezzel gyanúsítjuk már szegényt, ismerve a dörgést. A gyorsírást nagy kedvvel tanulják a fiúk; mi, akik már régebben konyítottunk hozzá, folyékony olvasás után is egészen jól írunk.

Más szöveg hiányában egy imakönyvből és egy elsősegélynyújtást tárgyaló füzetecskéből megy a diktálás. Csak ezek a nyomtatott magyar szövegek maradtak meg valahogy a zsebünkben, utóbbit pláne a magam zsebeinek átkutatása után fedeztem föl, előbbit valamelyik bakánknak nyomta kezébe búcsúzáskor az édesanyja… Ma feladok Ferkó bátyámnak én is egy olyan huncutul megszövegezett levelezőlapot, mint a legutóbb tőle kapott volt. A mai nap újdonsága, hogy a taliánok barakkjában kapható kitűnő pékvekni, mely 6 kopekes áron kerül forgalomba.