1915. augusztus 16.

Ma tudom csak meg, hogy Lehocky már öt hónapja le van csukva, mert szökni próbált. Hej, de könnyebb lett volna megpróbálni a szökést annak idején a vén Vydelok völgyeiben, Nedjelna előtt! És milyen nagy határozottsággal jelentette ki akkor ő is, hogy annak semmi értelme, mert úgyis teljesen kizárt a siker. Pedig az ő hátizsákjában még volt pár napi elemózsia. Ezelőtt 5 hónappal én jelenthettem volna ki neki, hogy a szökés sikere ki van zárva. És sajnos mind a kétszer nekem volt igazam. Ő elég jól megérteti magát oroszul, de kiejtésén mégis megérzi mindenki az idegent, ezzel a tudással még nem lehet a muszkát játszani…

Kovnó külső erődeit bevettük. Ezt már ismerjük, ez beharangozása a vár elestének. Az 5. bataillonnál a Duma üléseiről szóló jegyzőkönyveket fordítják. Minden lap csemege nekünk, oly siránkozást csapnak a muszkák, hogy csak úgy hízunk bele. De hát hogy is tudnánk sajnálni őket… Egyék meg, amit főztek. Kivált egy zsidó képviselő lármáz nagy hangon (l. mellékletet). Az alaphang azonban mégis az „hogy a visszaéléseket már megtoroltuk, azok, kik okozói voltak az előállott hiányoknak, már eltávolíttattak helyükről s most új erővel fogunk hozzá a hadiszerek gyártásához és végül is győznünk kell!" Úgy látszik, a visszavonulásban nem kis része volt némi kis panamáknak.