1915. január 19.

Kellemetlen izgalmat csinál köztünk a századőrmester. Bejön reggel, s kijelenti, hogy még ma ki kell hurcolkodnunk, mert szobáinkba legénység jön. Hát a villanyt nekik szerelték, gondolom fanyar képpel. Megnézzük a 8. századnál kijelölt új kvártélyunkat, s ez éppen elég, hogy a körömszakadtáig való ellenállást elhatározzuk.

Klinó tolmácsolásával diplomáciai tárgyalásokba bocsátkozom a muszka őrmesterrel, s tudtára adjuk, hogy a bataillonparancsnokhoz óhajtunk apellálni. Le is megyek hozzá Klinóval, de sajnos nem találjuk az irodában. Mégis hatott azonban nevének emlegetése, mert visszatérve az őrmester kegyesen megengedi, hogy egyelőre helyünkön maradjunk. Mi Würmsberger elmaradt kosztpénzével hallgatunk, ő pedig a hurcolkodással. Valószínűleg a pénzes sógorok is puhítottak a muszkán, úgy sejtjük.

Végre ismét megkapjuk a cukrot, s kenyerünk is sokkal jobb. A 8. századhoz tett utunkban 69. bakára is akadtam ott.