1915. július 1.

Kuglizók körül kibicelő bakák között utánam fogságba jutott 69-esekre akadok, s ezektől megtudom, hogy az óriási Hauptmann káplár csakugyan a muszka fogságába került, mikor tőlem az erdészlaknál elvált. Kautni hadnagy, ki a réti rohamban mellettem kapott karlövést, később szintén fogságba került. Volt zászlóaljparancsnokom, a népszerű Qatter kapitány comblövéssel ment haza a frontról, és Márkus hadnagy, kivel valamikor a főreáliskola énekkarában egymás mellett fújtuk a tenorkórust, s ki onnan a Ludovikára került, elesett.

Mindenkinek kijutott a maga porciója, hát még ezután mi vár reánk. Az már világos, hogy ősz előtt sehogy sem kerülünk haza, hisz semmi előjele ennek. Bakáink rendületlenül mindig a következő hétre teszik az indulás terminusát.