1915. július 22.

Borús, esős, kellemesen hűvös idő. A változatosság okából a táborban hasmenésjárvány lépett fel. A polosok pedig oly rettenetesen elszaporodtak, hogy sokan kihurcolkodnak és a szabadban keresnek valami zugot, mert a priccsen képtelenek aludni. Egy délelőtt Csizmadia fut be a szobánkba, azzal, hogy ha valami olyant akarok látni, amit eddig még nem láttam, jöjjek azonnal be a legénység termébe. A polosok közt valami ismeretlen okból népvándorlási mozgalom tört ki, és az egész sereg megindult. Egynéhány millió polos vonul csatarendben a tetőgerendák között és a priccseken, s bakáink irtózatos vérengzést visznek végbe köztük. Persze menekülnek, s mindenhova jut belőlük bőven, úgyhogy a barakkba belépni semmi kedvem. Még jó, hogy a muszka eddig nem tett semmit a barakkon kívül való alvás ellen, mert el tudom képzelni, micsoda rettenetes lehet annyi féreg közt lepihenni.

Persze odakint csak igen kevés embernek jut hely, s a többségnek mégis bele kell törődnie sorsába. A kozákistállókban az ereszek alatt, a hegyi vityillókban szanaszét szaladnak a vállalkozóbb szelleműek. Nekünk még eddig tűrhető a helyzetünk, a szobánk hűvös és nyirkos, a polosok jobb helyre vonulnak innen, de azért mindig akad belőlük éppen elég. Még mindig nem vagyok egészen rendben. A germánok retket árulnak, 5 db nagyobb vagy 10 kisebb 2 kopekba kerül. Tojásnak is 2 kopek az ára. Pénzt már csaknem mind kikaptunk hazulról, csak Péter és András pechesek. Igaz, hogy András nem is kért, úgy tudom, s nem igyekszik minden módot és utat kipuhatolni és azt övéivel tudatni, hogy miként járjanak el. Ha aztán nincs eredmény, az természetes. Vannak emberek, akik úgy okoskodva, hogy úgyis hamarosan hazamegyünk, vagy hogy úgysem kapják meg otthon a lapjaikat, nem is írtak egyetlen betűt sem. Némelyiknek a viselkedése egyenesen érthetetlen. Azt kell hinnem, hogy regényhőst akarnak játszani, s hozzátartozóikat készakarva abban a hitben akarják tartani, hogy elpusztultak.

Pucerunk, Kovács Sándor, csak akkor egyezik bele, hogy írjak helyette a feleségének, mikor a postánk hazulról megindul, s látja, hogy csakugyan lehetséges az, hogy ide Magyarországból levél érkezhet. Utazásunkat állítólag 20-ig elhalasztották. Varsó és Riga felé közeledünk a lapok szerint, de az is lehet, hogy mindkettő régen kezünkben van, mert a germánok szerint Lemberg már május végén elesett, s ennek mi csak július elején vettük hírét. A hegyoldali Monte Carlóban ma egy bakánk 100 rubel körül veszít.