1915. július 5.

A 6. bataillon két századának 210 orosz fegyveres kíséretében ismét meg kell tennie az utat az Udniskon túl fekvő táborba. Most szalmazsákokat cipeltettek velük. (Vagy 28–30 km út.) A generális végre megérkezik, de csak az első századhoz látogat el. A panaszkodók nemigen jelentkeznek, senkinek sincs kedve bezáratni magát. A rosszul kisütött kenyeret mégis felpanaszolják, az elmaradt pénzküldemények végett azonban senki sem szól, pedig itt valami nincs rendben. Klinovszky pl. egy későbbi pénzküldeményét megkapta, az elsőt azonban nem. Zsaki december óta vár egy jelzett küldeményt.

Jelenleg, mint hazulról írják, nem is lehet onnan pénzt feladni. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nagyon beosztással kezelem pénzemet, ki tudja, egyáltalán kaphatok-e még valamit. Természetemben van, hogy mindig a legrosszabb esettel is számolok, s ez a fogságban eddig csak helyesnek bizonyult. Húsporciónk 5 zolotnik. A front Lublin előtt 20 km-re van. Állítólag egy német lapban állott, hogy a legutóbbi offenzívánk kezdetén, még májusban 160 000 fogoly, 600 ágyú és 1000 gépfegyver esett kezünkbe.

A muszkák azt beszélik, hogy itt, állomásunkon vitték keresztül mostanában a vladivosztoki főparancsnokot, mert 200 000 fegyvert závárzat nélkül küldött el a harctérre, s számos vagon töltényt pedig rossz helyre expediált. Pétervárott állítják haditörvényszék elé. Nagyon jólesik, hogy az olaszokról alig hallunk. Nehéz terepet és vízáradás miatt beállott nehéz helyzetet említ csak a lap. Újabban a bukta- és fánkárusítás jött divatba, s plaketteket és érmeket öntenek a németek. A kuglizással csapjuk agyon a nap legnagyobb részét. Lojzi itt is egész használható erőnek bizonyult.