1915. március 12.

Őrzöm a szobát egész nap, hogy rekedtségemtől megszabaduljak. Délelőtt a századőrmestertől egy kis zöld könyvecskét kap mindegyikünk, melybe ezentúl minden az orosztól kapott dolog vagy hazulról jött pénz vagy csomag be lesz vezetve. Ígérik, hogy mindegyikünk két pár fehérneműt fog kapni. Délután mégis kimerészkedem, s a batailloniroda új épületében egy levelezőlapot adok fel Ferkó bátyám címére. Neki írok többször abban a reményen, hogy a pesti lapok biztosabban érkeznek haza. Nagynak 6,60 R. (Hazulról v. kosztpénz?).

Beszélik, hogy az 5. bataillonhoz sok pénz érkezett. Ők mindig előbb kapják a küldeményeket, s utánuk mindig nagy várakozással lessük, míg mi sorra kerülünk. Krafték vesztegzárja végre lejárt, rövidesen felszabadulnak. Ma este kívánságukra elhozzuk a holmijaikat, melyeket az ablakon át csempészünk ki, ti. úgy hírlik, hogy semmit sem szabad kivenniük onnan, márpedig a muszkának nem akarnak ajándékozni.