1915. március 5.

A barakkokat egy generális látogatja, de az önkéntesi kis szobákba sajnos nem jön be. A panaszokat mindenütt meghallgatja, s azt állítják, hogy a mostanában oly egyszerre kiadott pénzek is az ő látogatásával függnek össze. Egy meglehetősen rozoga szánkóval érkezik a gyenyerál, s az eléje fogott két szürke hallatlan ronda, csak úgy vannak, ahogy az istálló szalmájáról feltápászkodtak, a tomporukon remek sárga és zöld trágyafoltokkal. A muszka nem tisztogatja a lovat. Berman medikus, Klein ismerőse is a kórházba kerül ma. Hegedűt kínálnak ma megvételre, s zsebemben a tegnap szerzett pár rubellel elkövetem azt a könnyelműséget, hogy megveszem.

Köváry fogadkozik, hogy hamarosan megtanít hegedülni, s otthoni fizetést kér csak, ezzel aztán be is ugrat. A zenét roppantul szeretem, s abban reménykedem, hogy sikerül annyira vinnem, hogy pár magyar nótát el tudok majd húzni. Divatba jött, hogy a magyarok egy kis nemzetiszín szalagot tűznek sapkájukra, már aki hozzá tud jutni ilyenhez, hogy legalább ezzel elüssünk egy kissé a sok német, morva, cseh, oláh stb. sógorságtól. Grünfeld ma levelet kap a tiszti táborban levő földijétől, Preiszner Péter brassai főgimnáziumi (torna-) tanártól, valahogy felfedezték egymást.

Sajnos a tanár úr nem hasznos ismerős, mert a szép szónál továbbmenni nem látszik hajlandónak. Különben vegetáriánus, s nagy gondot okoz neki, hogy honnan kerítse elő a zöldség- és gyümölcseledeleket. Állítólag rengeteg citromot fogyaszt és sovány is, mint egy keszeg. Zsakit ezzel az ismerősével szoktuk felbőszíteni. Éjjel kutya hideg van, s a fogfájás kezd kínozni.